Helyüket és hangjukat kereső fiatalok írják és szerkesztik a Pécsen megjelenő és immár második évfolyamába lépő Irodalmi Páholy című kulturális folyóiratot. Bartusz-Dobosi László, aki főszerkesztőként jegyzi a lapot, biztos arányérzékkel egyensúlyoz a lapja hasábjain közölt anyagokat illetően ifjúi harsányság és „bevált érték” között. A folyóirat minden egyes számában meginterjúvolnak – egyúttal vendégül is látnak – egy-egy idősebb alkotót (legutóbb Tüskés Tibor irodalomtörténészt, korábban a költő Bertók Lászlót), akik a legifjabbak számára valamiképp az irodalmi folyamatosságot képviselik. Tüskés ifjú vendéglátói emlékezetébe idézi Borsos Miklós tanulságos mondását: csak a dilettánsnak nincsen apja. Ezt nem árt komolyan venni, hiszen minden valamirevaló író és költő – Tüskésnél a Juhász Gyula nyomdokába lépő József Attila a példa – tudja, hogy honnan jön, kitől mit tanult és ki járt előtte. „Várkonyi Nándor, Bárdosi Németh János és Csorba Győző megosztotta velem a gondolatait, együtt lehettünk, egy ügyet szolgálhattunk, még ha nekem velük szemben egy nemzedéknyi távolságom is volt…” – idézi fel Tüskés Tibor a maga „irodalmi inaséveinek” emlékeit.
A lapban ígéretes ifjú költők és novellisták (némelyikük még húszéves sincs), többek között Áldozó Krisztián, Mészáros Márk, Ilijin Kinga, Gyöngyösi Zoltán, Bartusz-Dobosi László versei és novellái mellett esszék és tanulmányok is olvashatók, melyek a legifjabb nemzedék sokirányú érdeklődését, az írói műhely fontosságának felismerését bizonyítják. Ha manapság van valami, ami művészeti életünkből hiányzik, az a műhely, az a biztos pont, ahol a művészet és a mesterség egy-egy nagyra hivatott alkotóban szerencsésen egymásra találhat.
Irodalmi Páholy, Pécs

Tigris ikerpár született a Budapesti Állatkertben – videó