Jogorvoslat nélkül?

Ismét megtagadta a tandíjra vonatkozó népszavazási kérdés hitelesítését az Országos Választási Bizottság (OVB). A vizitdíj és a kórházi napidíj függőben levő kérdését pedig még nem is tárgyalta. Húzza-halasztja a döntést a testület. Az előzmények ismeretében számítani lehetett arra, hogy a tavaly februárban újjáalakult választójogi testület így cselekszik, noha vezetői, az MSZP által jelölt Szigeti Péter elnök és az SZDSZ javaslatára megválasztott Halmai Gábor rendre úgy nyilatkozik: az OVB olyan testület, amely szigorúan a közjog keretein belül jár el, s tiszteli a jogszabályokat.
A jogszabályoknak, köztük mindenekelőtt az alkotmánynak ugyanakkor egyik alaptétele, hogy az érintett polgároknak és szervezeteknek, magyarán az ügyfeleknek minden hivatalos ügyükben joguk van a jogorvoslathoz. Ez nem valamiféle provinciális hazai követelmény, hanem a nemzetközi jog, az emberi jogok chartájának mellőzhetetlen rendelkezése. Ez küszöbölheti ki ugyanis az önkényt. Ahol a jogorvoslat akár formálisan, akár tartalmában hiányzik vagy megkérdőjelezhető, ott aligha lehet jogállamról, jogbiztonságról beszélni. A jelek szerint az OVB ezt a jogot teszi zárójelbe. Jogértelmezései a korábbinál sokkal gyakrabban buknak el a felettes fórumokon. Másrészt a testület a megismételt eljárásban sem mindig követi a felettes hatóság útmutatásait. Ez történt a tavalyi országgyűlési választásokat követően, amikor is a Legfelsőbb Bíróság a megfellebbezett 63 ügy közül 14-ben megváltoztatta az OVB döntését. Ilyen arányú eltérésre a rendszerváltozás óta nem volt példa. Az Alkotmánybíróság (AB) előtt megtámadott népszavazási ügyekben pedig már előfordult, hogy a Szigeti Péter által vezetett szervezet az AB utasítása ellenére másodszor is meghozta kifogásolt döntését.
A tandíj ügye szintén ebbe a kategóriába tartozik: a választási bizottság ragaszkodik a bírák által el nem fogadott döntéséhez. A Fidesz és a KDNP tavaly ősszel a tandíj, a vizitdíj, a kórház-privatizáció, a patikaszerek árusítása, a nyugdíjasok munkavállalása, a családi gazdálkodók földvásárlási joga és a kormánytagok anyagi felelőssége ügyében a néphez kívánt fordulni. Az aláírásgyűjtő ívek közül az OVB csak hármat hitelesített: a kórházügy, a gyógyszerárusítás és a földvásárlás kérdésében tartotta lehetségesnek a népszavazást. A további négy kérdést elutasította. Az Alkotmánybíróság március 8-án döntött úgy, hogy a tandíjról az OVB-nek ismét állást kell foglalnia. A határozat megszabta az újabb tárgyalás szempontjait.
Az OVB a felülvizsgálatra megszabott harmincnapos határidő lejárta előtt a tandíj ügyében az aláírásgyűjtő ív hitelesítését most másodszor is megtagadta. Határozata meglepő módon kioktató, kritizáló, feleselő hangnemben emlegeti az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntését. Indokolása leszögezi: az AB az érveinek részletes kifejtése nélkül foglalt állást az ügyben. A bírói döntés csak utalt arra, hogy a képzési hozzájárulás kérdése nem irányul az alkotmány módosítására, de nem derült ki, hogy miért. Az OVB tehát „továbbra is fenntartja érvelését”, amely szerint a referendum több okból is túllépné az alkotmány kereteit. Az ügy várhatóan ismét a bírák elé kerül, s mivel az AB nem hozhat új elsőfokú határozatot, hanem adott esetben az OVB-t új eljárásra kötelezheti, ez a huzavona akár az idők végezetéig eltarthat. A választási bizottság elvben akárhányszor meghozhatja az elutasító határozatot. Ez a megoldás, az akta tologatása a jogorvoslati jog megkérdőjelezésével, s egyben a referendum meghiúsításával járhat.
Az Alkotmánybíróság elnöke korábban közölte, hogy az összetartozó kérdéseket – költségtakarékosság céljából is – lehetőleg egy időpontban kell szavazásra bocsátani. A közjogi keretek között működő országos testületnek is illő lenne ezt tiszteletben tartania.