Kilencven éve nincs magyar stratégia

Idestova egy hónapja Duray Miklós nevétől hangos a szlovák sajtó, pedig a Magyar Koalíció Pártja március végén lezajlott tisztújító közgyűlésén az elnöki posztért Bugár Béla és Csáky Pál küzdött meg. Mégis arról szóltak és szólnak mind a mai napig a hírek, a kommentárok és jegyzetek, hogy Duray Miklós miatt radikalizálódhat az MKP. A kialakult helyzetről kérdeztük az érintett politikust, aki egy szlovák lapnak adott tegnap megjelent interjújában a Benes-dekrétumok magyar áldozatainak kártalanítását sürgette.

Hogyan értékeli, minek tulajdonítja az önre irányuló nagy figyelmet?
– Amikor kiderült, hogy Csáky Pál indul a választásokon, Bugár Béla a szlovák sajtóban úgy nyilatkozott, hogy veszélyt jelent a pártra, a szlovák–magyar kapcsolatokra, de magára Szlovákiára nézve is Csáky Pál és Duray Miklós összefonódása. Ez több szempontból is téves és veszélyes megnyilatkozás volt. Téves, mert semmiféle összefonódásról nincs szó, egyszerűen korrekt a viszonyunk, és én csak egy világos jövőkép mellé álltam oda. Veszélyes azért, mert Bugár ismét elkezdte riogatni a szlovák közvéleményt, hasonlóan, mint 1992 áprilisában, csak akkor a szlovákoknak azt a részét fenyegette a magyar területi autonómiával, akik az önálló Szlovákia mellett álltak ki, most az egész szlovákságot riogatja, ami a szlovákiai magyarság és az MKP szempontjából több mint káros.
– Mi történt önök között az elmúlt nyolc évben, hogy Bugár Béla ilyen kijelentésekre ragadtatja magát? Kérdezem ezt azért, mert köztudomású, hogy 1998-ban a pártegyesítő közgyűlésen Bugár Béla éppen az ön által vezetett Együttélés küldötteinek a támogatásával lett az MKP elnöke.
– Való igaz, hogy én is Bugárt támogattam, de ennek pragmatikus oka volt: akkoriban a meciarizmus legyőzésére készült a szlovák és a magyar ellenzék, tárgyalások folytak a közös kormányzás lehetőségéről és szlovák partnereink értésünkre adták, hogy egy Bugár Béla típusú politikust tudnának leginkább elképzelni partnerükként. És akkor mindennél fontosabb volt, hogy Szlovákia kikerüljön a politikai izolációból, elinduljon az integráció útján, s ebben szerepet játszhasson a szlovákiai magyarság is. És ezt Bugár Béla is tudta. A változás okát pontosan nem tudom, de a jelenség nem új. 1990-ben, amikor megalakítottam az Együttélés Politikai Mozgalmat, felvettem a kapcsolatot a rendszerváltó Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom vezetőivel, de első találkozásunkkor azzal utasították el az általunk felkínált segítséget, hogy szélsőséges pártokkal nem kívánnak együttműködni, pedig akkor még azt sem tudhatták, mit is akarunk. Akkorra ugyanis valakik eldöntötték, hogy a magyarságnak lehet egy liberális pártja, az akkori Független Magyar Kezdeményezés és egy keresztény-konzervatív, vagyis a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, s ez akkor fog jól működni a szlovákok irányában is, ha közben lesz egy magyar ellenségkép, az pedig én és az Együttélés lettünk. Ez köszön vissza most Bugár magatartásában.
– Sem az elődpártokban, sem az MKP-ban nem volt még olyan tisztség, amellyel önt most megbízták, vagyis stratégiai alelnöki poszt. Mire fekteti majd munkájában a fő hangsúlyt ezen a poszton?
– Tényleg nem volt még ilyen tisztség, de fontos, hogy most van, s ezt nem azért mondom, mert én lettem a stratégiai alelnök. Egyszerűen az a gond, hogy a szlovákiai magyarságnak 90 éve nincs stratégiája, lehet, hogy az egyes emberek lelkének a legmélyén vannak elképzelések, de azokról nem beszélnek, s ha igen, csak ritkán. Nekünk meg kell alkotnunk azt a víziót, amely kereteket szab hosszú távon politikai és hétköznapi cselekvésünknek, mert vészesen fogy a magyarság, olyan mértekben hagyják el szülőföldjüket a szlovákiai magyarok, mint még soha, és nem csak Magyarországra, bárhová elmennek, hogy tanulási és munkalehetőséghez jussanak. Ki kell alakítanunk egy olyan rövid és hosszú távú programot, amely biztosítja a szlovákiai magyarok gazdasági és szociális biztonságát, amely biztosítja számukra, hogy szülőföldjükön maradva is boldogulhatnak és megóvhatják magyarságukat.
– Része lehet-e ennek a stratégiai programnak az autonómia valamilyen formája?
– Szlovákiában ugyan sokan beszélnek az autonómiáról, és még többen félnek tőle, de a tapasztalatom az, hogy szinte semmit nem tudnak arról, mi is az. Fontos, hogy legalább szakértői szinten folytassunk róla megbeszéléseket – akár egy szlovák–magyar párbeszéd részeként is –, még akkor is, ha a párt nem vállalja fel az autonómia egyetlen formáját sem. Legalább azt tisztázni kell, hogy az autonómia a nemzetközi jogban és gyakorlatban nem gyengíti az egyes államokat, hanem erősíti azok integritását.