Garéra a Budapesti Vegyiművek 1980-tól szállított növényvédő szer gyártásából származó veszélyes hulladéknak minősülő tetraklór-benzolt. A vállalat telephelyén „átmenetileg” fémhordókban helyezték el a hulladékot, azonban ez a megoldás, mint néhány év múlva kiderült, nem volt megfelelő, hiszen a hordók egy része kilyukadt, a kifolyó méreg pedig a földbe szivárgott.
Hosszas vizsgálódást követően az első lépeseket a szennyezés felszámolására 1998-ban, majd 2000-ben tették: megkezdték a tároló kiürítését, s két esztendő alatt mintegy 18 ezer tonna anyagot szállítottak el német és osztrák égetőkbe. A hordók alatti és azok közét kitöltő, 114 ezer tonnányi föld azonban szennyezetté vált, s ennek több mint tíz százaléka az erősen szenynyezett kategóriába tartozik.
A Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség – bírósági fellebbezések után – arra kötelezte a pesti céget, hogy az legkésőbb 2012-ig számolja fel a garéi szenynyezést. A hatóság részhatáridőket is megszabott: 2008-ig a kevésbé szennyezett talaj biológiai kezelését, 2006 végig pedig az erősen szennyezett talaj ártalmatlanítását el kell kezdeni.
Az utóbbi határidő lejárt, ráadásul immár két hónapja azok a kutak sem működnek, amelyek feladata a talajvíz kiszivattyúzása lenne. (A szakemberek ezekkel, az úgynevezett lokalizációs termelőkutakkal érik el, hogy a szennyezett víz „helyben maradjon”.)
Eifert Gyula, a Budapesti Vegyiművek Zrt. vezérigazgató-helyettese lapunk kérdésére elismerte, hogy a szivattyúk leálltak az elmúlt időszakban, ennek – mint mondta – az volt az oka, hogy fizetési elmaradásuk volt a kutak üzemeltetőjével szemben. Tartozásuk egy részét azonban már rendezték, a fennmaradó összeget pedig hamarosan átutalják, így a rendszer újra működésbe lép majd – ígéri. Wéber Béla, az illetékes környezetvédelmi felügyelőség műszaki szakértője lapunknak azt állította, hogy az időszakos leállás nem jelent környezetikockázat-növekedést, a szennyező anyag ugyanis lassan mozog, és a talajvízben enynyi idő alatt nem eredményez kimutatható mértékű változást.
A Garéban élőket már nem is lepi meg igazán, hogy ismét zajlik az élet a lerakó körül. A polgármester, Víg Imre már nem bízik abban, hogy egy emberöltő alatt eltűnik a falujukból a szennyezés.
A vegyiművek vezetése azonban bizakodó, optimizmusukra pedig az adhat okot, hogy 1,4 milliárd
vissza nem térítendő támogatást nyertek az uniótól az egyik pesti telephelyük kármentesítésére. Eifert Gyula szerint ha a garéi – közel egymilliárdos – ártalmatlanításra is lesz uniós forrás, akkor néhány éven belül, a határidőig felszámolhatják a károkat.
A 2006-os határidő elmulasztásával kapcsolatban pedig megértését kér: a cégnek jelenleg nincs anynyi pénze, hogy elkezdje az érdemi munkákat. Garéra egyébként, mint mondja, évente 150 milliót költenek. A vegyiművek szerint a baktériumos, biológiai ártalmatlanítás lenne a célravezető, amelyet az rt. egy másik telephelyén, Hidason is alkalmaznak. A módszerrel itt hat-hét év alatt közel egyötödére csökkentették a talajban található mérgezett anyag mennyiségét.
Ezzel szemben a felügyelőség munkatársai úgy vélik, hogy az erősen szennyezett, 14 ezer tonnányi földet égetőművekbe kellene szállítani, az elmúlt években a garéi lerakóban történt a biológiai kezelést lehetővé tevő előkezelésre vonatkozó kísérlet ugyanis nem hozta meg a várt eredményt.
A méreg amúgy önmagától is, igaz, nagyon lassan, távozik – a kiszippantott vízzel együtt. Mutatják ezt az elmúlt év méréseinek eredményei, amelyek szerint kismértékben ugyan, de csökkent a tetraklór-benzol koncentrációja a garéi lerakó alatti talajvízben. A szivattyúzás azonban nem jelenthet végleges megoldást, hiszen a földben található méreg mennyiségét még mindig 300–500 tonnára becsülik. A környezetszennyezés tehát csak a felszíni talaj eltávolításával lenne csökkenthető, majd megszüntethető. Ezt azonban a Garéra költött több mint tízmilliárd forintnyi közpénz ellenére most senki nem akarja kifizetni.
origo.hu
Lázár János: Ukrajna EU-csatlakozásával veszélybe kerül az elmúlt évtizedek minden eredménye
