Ipar- és hangszertörténetünkben az Angster-orgonagyár az egyetlen olyan hazai alapítású orgonaépítő cég, amely megszakítás nélkül a leghosszabban és a legeredményesebben működött, mennyiségben és minőségben is imponáló alkotásokat hagyott hátra. A három Angster nemzedék 1869–1951 között több mint 1300 orgona építését végezte Közép-Európa-szerte, és mintegy 3000 harmóniumot gyártott.
Az alapító, Angster József Baranya vármegye Kácsfalu nevű községében született 1834-ben. Sok stációt bejárva a kortárs orgonaépítészet reprezentatív mesterénél, a párizsi Cavaillé-Collnál emelte művészi szintre tudását. A virágkorát élő cégnél részt vett a párizsi Notre-Dame, a St. Denis és a St. Sulpice templomok orgonáinak építésében. Hazatért 1866 nyarán. Pécsett az új zsinagóga orgonájának felépítése alapozta meg egyre terjedő hírnevét (1869). A kalocsai székesegyház orgonájának átadása után, 1876-ban megkapta a Kalocsa érseki orgonaépítője címet. Alapos tudással készített hangszereivel a fejlett nyugati orgonakultúrához zárkóztatta fel hazánkat. Századik orgonája 1887-ben a pécsi székesegyházban szólalt meg. Az országos kiállításokon sorra aratta az elismeréseket. Amikor a gőzgépekkel felszerelt üzem 1896-ban felvette az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár nevet, 50–60 alkalmazottja volt; 1908-tól már több mint száz munkást foglalkoztatott, később pedig csaknem kétszáz fő volt a csúcslétszám. Az Angster-orgonagyár szakemberképző tevékenysége korszakos jelentőségű. A Kárpát-medencében mércét és szakmai kontrollt jelentett a XIX–XX. századi növekvő számú kisebb orgonaépítő műhelyek munkáinak zsűrizésénél. A cég alapításának 50. évfordulóján, hónapokkal Angster József halála előtt XV. Benedek pápa a Szent Gergely-rend lovagkeresztjével tüntette ki 1918-ban. Ennek átadása a pécsi legényegyletben történt, amelynek – a még fiatalon, Kölnben megismert Kolping atya hatására – haláláig elnöke volt. De Angster József elméleti munkásságot is folytatott. Egyebek mellett ő jelentette meg a magyar organológia első jelentős szakkönyvét Az orgona története, lényege és szerkezete címmel 1886-ban.
A századforduló körül fiai, Angster Emil (1874–1939) és Angster Oszkár (1876–1941) kerültek a gyár élére. Ekkortájt épült a budapesti Szent István-bazilika nagy orgonája. Az első világháború, az ország területének megcsonkítása, az infláció és a gazdasági válság miatt sok orgona felépítése maradt félbe, olykor meg is hiúsultak az álmok. Szomorú felmérő körutak, Angster jegyzékei őrzik a síprekvirálások időszakát. De volt eredmény és öröm is. A kor orgonatervezőivel kölcsönösen segítették egymást a művészi orgonák építésében és az Albert Schweitzer-féle orgonareform-mozgalom hazai érvényesítésében. Világszenzáció volt az ókori aquincumi orgona rekonstrukciója 1936-ban, valamint a szegedi fogadalmi templom óriás hangszerének elkészítése Geyer József tervei alapján (1931), amely ma is Európa egyik legnagyobb orgonája. Az unokák 1940-ben kerültek a gyár élére, és az államosításig vezették. Angster József és Angster Imre együtt szenvedték végig azokat a megalázó éveket, amelyek három generáció európai hírű tevékenységét tették tönkre és csúfolták meg.
Angster Imre (1916–1990) Angster Oszkár fia volt. Kereskedelmi érettségit szerzett, majd 1935-től dolgozott a gyárban. Az orgonaépítés minden fázisában jártas lett, később a műszaki tervek készítését vette át, és hangszerkészítői mestervizsgát tett. Az államosítás után főkönyvelőnek nevezték ki. Angster József (sz. 1917) Angster Emil legidősebb fia. Diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. Ő létesítette a gyár rákospalotai fióküzemét. Az államosítás után műszaki vezetőnek nevezték ki. Bár később téglaipari főmérnökként dolgozott, 1988-tól orgonaakusztikai kutatásokban vett részt, és 1993-ban megjelentette monográfiáját a gyár és a család történetéről.
Állami tulajdonba 1949. december 28-án vették az üzemet, amely Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár néven szenvedte elsorvasztását. A háború utáni egyházak képtelenek voltak elegendő számú megrendeléssel ellátni, így a gyár nem illett a tervgazdálkodás rendjébe. A javítások száma is csekély volt. Szinte jelképes, hogy az orgonasípnak tárolt elsőrendű faanyagból koporsók készültek, s a gyár szó szerint eltemetődött. Az anyagokat felemésztette a termelés, a gépparkot megette a rozsda, a gyár levéltárának egy része papírgyűjtő ifjak martaléka lett, a vezetőket és családtagjaikat pedig meghurcolta a hatalom: házkutatás, letartóztatás, vizsgálati fogság, bíróság és másodfokon egy-egy év börtön lett a részük a javak államosítás előli elvonása, a klerikális barátság és a templomok ékességei, a hangszerek királynői miatt…
Ilyen tragikus végjáték után különösen fontos az utókor számon tartó hálája és tisztelete az Angster család iránt. Fontos, hogy Pécsett utcát neveztek el Angster Józsefről, hogy 1991-től szakiskola viseli a nevét, és az is beszédes, hogy a Pécs gazdaságáért sokat tevők Angster-díjban részesülnek. Tavaly decemberben pedig Magyar Örökség díjjal jutalmazták az Angster család hangszerépítő művészetét.
A szerző a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető docense
origo.hu
Már körvonalazódik a hosszú hétvége időjárása
