Pályázati blöffök országa

Hogy dübörög-e a magyar gazdaság, meg hogy mit hazudoznak össze erről fizetett hirdetésekben az adófizetők pénzén – mindez csupán kommunikációs szemfényvesztés. Az viszont gyakorlati probléma, s nem is igen vitatja komoly gazdasági szereplő, hogy a magyar gazdaság rendbetételéhez elengedhetetlen a hazai kis- és középvállalkozók megerősítése, számban és hatékonyságban egyaránt. Ehhez a kormánynak meg kellene teremtenie azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tennék biztonságos működés mellett a folyamatos növekedést. Mivel ez a feltételrendszer ma hiányzik, a magyar vállalatok működése nem tekinthető normálisnak, fejlődés helyett csak vegetáció van, így a munkával előállított valóságos értéktöbblet nem elegendő az ország eltartására. A helyzetet rontja a kormány gátlástalan pazarlása, a gazdasági felemelkedés tudatos vagy tudatlanságból eredő akadályozása.
A kis- és középvállalkozások támogatásának fontosságáról gyakran hallani a kormány részéről is, tényleges támogatásnak azonban nem látni nyomát. A következő hétéves uniós ciklusban állítólag nyolcezermilliárd forintot remélne a kormány az EU-tól, s ennek az öszszegnek a legnagyobb éves hányadát idén kívánja lehívni. Azt most hagyjuk, hogy négy-ötezer milliárdot is nagy bravúr volna lehívni, s a fáma szerint Brüsszel most dobja vissza másodszor a magyar modellt, mivel a pénzosztó és a pénzosztást ellenőrző szerv még Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kedvéért sem lehet egy és ugyanaz. Ez annyit jelent, hogy a kormány kicsúszik a pályázati határidőkből, s idén esetleg egy árva euró sem érkezik az uniótól. De még a formai kívánalmakkal is baj van. A Gazdaságfejlesztési operatív program (GOP) keretében mindössze 31 milliárd forint szerepel 2007-re a magyar vállalkozók támogatására. Még siralmasabb a helyzet, ha a tervezett pályázati kiírások részleteit nézzük. Például új, vagy háromévesnél nem régebbi gépek beszerzéséhez kaphatnak a vállalkozók egy–öt millió forint összegű vissza nem térítendő támogatást. Ez a teljes beruházásnak legfeljebb 25-30 százalékát teheti ki, azaz húszmillió forintos gépberuházás esetén a vállalkozó maximum ötmillió forintos támogatáshoz juthat. Csakhogy például az építőiparban használt gépek jelentős részénél húszmillió forintért csupán háromévesnél régebbi gépet lehet vásárolni, amelynél a támogatás szóba sem jöhet. Az új gépek árai ennek az
összegnek a sokszorosát teszik ki (sok esetben több száz millió forintot). A támogatás így a szállítási költséget se fedezné.
Egy másik pályázati kiírás komplex vállalkozásfejlesztési projektekre vonatkozik. Az e célra kapható, legfeljebb ötvenmillió forintos támogatás vonatkozhat a technológiai korszerűsítést eredményező, háromévesnél nem régebbi gépek, berendezések beszerzésére, a korszerűsítéssel kapcsolatos gyártási licenc megvásárlására, a fejlesztéssel kapcsolatos infrastrukturális beruházásokra, minőségbiztosítási rendszer bevezetésére. A vissza nem térítendő támogatás a fejlesztéssel kapcsolatban elszámolható költségek 30 százalékát teheti ki. E lehetőség kihasználásához minimum százmillió forintos saját fejlesztési keret szükséges, amellyel csak igen kevés magyar vállalkozás rendelkezik. Ha kölcsönből pótolja a vállalkozó a hiányt, a kamatok viszik el a támogatás jelentős részét, s így az a hitelt nyújtó bankhoz vándorol. A 30 százalékos támogatásból 4,5 százalékot ad az állam, 25,5 százalékot az EU. A pályázati feltételek szerint a pályázónak három egymást követő évben a támogatás kétszeresénél nagyobb árbevételtöbbletet kell vállalnia, ebből a többletbevételből származó befizetett adó egy évre vetítve a támogatás negyven százaléka – ez áll szemben az állam által vállalt egyszeri 4,5 százalékkal. Mindebből következik, hogy a legalább 50 százalékos támogatással mindenki jól járt volna: az állam és a vállalkozó is, hiszen lehetőség nyílt volna a vállalkozóknál jelentős fejlesztésekre, versenyképességük növelésére. A szűkmarkúság eredménye viszont az, hogy marad minden a régiben.
Egy harmadik pályázatnál komplex vállalati technológiafejlesztés esetén új eszközök megvásárlására, infrastrukturális beruházásokra, gyártási licenc beszerzésére, információs technológiai fejlesztésre, minőségbiztosítási rendszer kialakítására maximum félmilliárdos támogatást lehet igényelni. A támogatás nem lehet több a beruházás teljes összegének 30 százalékánál. Itt már egy-két milliárdos projektekről lehet szó. Ezt a támogatást azonban leszűkítették a beszállítói, illetve exportorientációjú cégekre. Így csak a multinacionális cégek beszállítói, a jelentős exporttal bíró cégek pályázhatnak eredményesen: a kis- és középvállalkozások többsége szóba sem jöhet. A GOP-pályázatok közül tehát egy sincs olyan, amely jelentősen megváltoztatni célozná a kis- és középvállalkozások jelenlegi siralmas helyzetét.
És akkor még nem is szóltunk arról, hogy GOP-pályázatoknál az egy-egy pályázóra előírt kritériumok száma ötven (!), és ezek mindegyike kizáró tényező. A pályázati feltételeket kidolgozó buzgómócsingok az uniós igényeket próbálják túlszárnyalni, nem a pályázók sikerességét szolgálják. Így nemhogy nyolcezer-, de ezermilliárdot sem lehet lehívni – de az is a multik holdudvarába csorog.
Érdemes szólni a magyar vállalkozók mai sanyarú helyzetének okairól is. Közismert, hogy óriási közöttük a körbetartozás. Ennek legfőbb oka a fizetési fegyelmezetlenség. A megrendelő, miután átveszi a munkát, mondvacsinált indokokkal nem fizeti ki teljes egészében a szerződésben szereplő árat. A vállalkozó ilyenkor két dolgot tehet: vagy lenyeli a veszteséget, vagy bírósághoz fordul. A második lenne kézenfekvő megoldás, ha volna Magyarországon működőképes igazságszolgáltatás. Ám a vállalkozó hiába fordul gazdasági bírósághoz, az ügyében öt–tíz év múlva születik jogerős ítélet, s akkorra vagy az adós tűnik el szem elől, vagy a vállalkozó megy tönkre és jut felszámolásra. Ezért a vállalkozók inkább nem perelnek – ám mivel nem jön be a pénzük, ők sem tudnak fizetni a nekik nyújtott szolgáltatásért. Tudják ezt jól a bankok is: ezért iktatták ki az igazságszolgáltatást az általuk nyújtott kölcsönügyletekből. A vállalkozó, amikor kölcsönt vesz fel, közjegyző előtti nyilatkozatban vállalja, hogy a kölcsönszerződés megszegése esetén az általa nyújtott biztosítékot – amelynek értéke többszöröse a felvett hitelnek – önként és azonnal, pereskedés kizárásával a bank tulajdonába adja. A bank tehát akkor jár a legjobban, ha az adós megszegi a hitelszerződést, mert akkor a nyújtott hitel többszörösét kapja vissza. Ezzel kapcsolatban igen sok a visszaélés az adós vagy a kezese kárára. Nem csoda, hogy a magyarországi bankok a világ legnagyobb profitját teszik zsebre. A szélhámosságoknak óriási terük van, ezért borítják el már-már az egész gazdaságot. Amíg ez a helyzet nem változik meg gyökeresen, nem lehet orvosolni a körbetartozásokat sem. Igen nagy szükség volna valódi reformokra, többek között az igazságszolgáltatás területén is: enélkül nem lehet ütőképes gazdasága az országnak. Még akkor sem, ha milliárdokat költenek dübörgő újsághirdetésekre…