Újabb magyar irodalmi emlékhelyet kereshetünk fel Horvátországban. Április 20-án leplezték le nagyszerű XX. századi költőnk emléktábláját az Adria egyik fővárosában, amelyet évszázadokra nyúló kapcsolatok fűztek-fűznek Magyarországhoz, a magyar művelődéshez. 1358-tól egészen a mohácsi tragédiáig a mindenkori magyar király volt a városköztársaság patrónusa. Raguzából számos jeles humanista érkezett Mátyás udvarába, ott őrizték több mint kétszáz évig a Szent Jobbot. Ma is megtalálhatjuk a város templomaiban Szent Istvánnak két, Szent Lászlónak egy ereklyéjét. Jókai Mór izgalmas, már-már posztmodern regényében (Három márványfej) kalauzolja el olvasóját a hajdani Raguza középkori múltjába. Korlátolt és a kommunista korban iskolázott szemlélet az nálunk, amely a városnak a mi hagyományunkban megszokott nevét nem óhajtja használni. Ha megfelelt Jókainak, Kosztolányinak és Márainak, talán ma is alkalmas nekünk.
Curkovic-Major Franciska zágrábi magyar irodalomtörténész oknyomozó kutatásainak köszönhetően ismerjük Szabó Lőrinc ottani tartózkodásainak részleteit, például, hogy hol szállt meg a városban 1932-ben és 1937-ben. Aki verset írt a leanderhez, aki annyi honfitársunkhoz hasonlóan szerelmese volt az Adriának. Az emléktábla avatásán beszédet mondott Kabdebó Lóránt, a Szabó Lőrinc Kutatóközpont vezetője. A múlt péntek délutáni megemlékezésnek a Petka Szállodában kedves színfoltja volt a lapadi iskola horvát diákjainak szavalata. A budapesti Szabó Lőrinc általános iskola testvériskolát talált a Kosztolányi által hajdani nyakas kis köztársaságként emlegetett horvát városban.
origo.hu
Gyárfás Tamás: Ez nem egy játékfilm, nem egy regény, ez az életem. Ennyi volt
