Szóló

Krokodiltojás

Hanthy Kinga

Egy kaposvári magánterráriumban a világon először rakott tojást fogságban a föld legritkább és legkisebb krokodilfaja, a Paleosuchus palpebrosus, magyarul Cuvier törpekajmánja. Európában mindössze néhány magánterráriumban él ez a faj, természetes élőhelye néhány tíz négyzetkilométernyi mocsaras terület az Amazonas egyik bolíviai mellékfolyója mentén. Amellett, hogy rendkívül ritka, és a természetvédők beavatkozása nélkül talán már ki is pusztult volna, életmódja is extrém módon rejtőzködő: éjszakára a földbe ássa magát, nappal pedig járás közben a farkát felemelve halad, ezért igen kevés nyomot hagy a felszínen.
Cuvier törpekajmánjai, e rejtőzködő és rejtelmes krokodilok viszont igen jól érzik magukat Kaposvárott. Élvezik a terráriumba áramló meleget, a fényt, a táplálékul dobott egereket, és ebben a jó meleg biztonságban, ebben a kiszámítható létben egyszer csak azt gondolták: ide érdemes lenne utódot hagyni. És lett négy fehér tojás, amelyeken az akvarista és a világ jót csodálkozott, a szülők meg e csodálkozást nem nagyon érthették, hiszen a világ sora, hogy ahol jól, biztonságban vagyunk, ott szívesen maradunk, és bátran nemzünk utódokat. A Cuvier törpekajmán kikelési ideje a tojásrakástól számítva mintegy 90 nap. A kis krokodilok május közepén jöhetnek világra.
A szociológiai felmérések azt mutatják, hogy az emberben egyre gyengébb az utódhagyás ösztöne. A világ tehát valószínűleg már nem elég jó hely az ember számára, nem érzi magát benne biztonságban. Meglehet, azért, mert – ellentétben a törpekajmánnal – már túlságosan sok nyomot hagyott a felszínen.



Apaszerep

Konkoly Edit

Péter tizenhat évesen költözött el hazulról, kisvárosból nagyvárosba. Apja, aki teherautó-sofőr volt, addig is alig látta fiát, az otthoni másodgazdaság és a fusik kötötték le az idejét, erejét. A szocializmus utolsó évei voltak ezek, anyja többet tartózkodott a háztáji fóliasátorban, mint a gyerekszobában. „Te tudod, fiam” – hagyta jóvá rezignáltan kamasz fia menekülését. Az egyetemista és a rendszerrel elégedetlen albérlőtársakban barátokra, szellemi példaképekre lelt, és hamarosan az akkori szamizdat irodalom utcai terjesztőjévé vált. Nemsokára már cikkeket is jegyzett, ellenzéki karrierje szépen ívelt fölfelé. Magánéletét azonban megnyomorította egy váratlan találkozás a mákteával. Titkos élete évekig zajlott a nappali világ számára láthatatlanul. Barátnők jöttek, mentek, egyikük majdnem a keze között halt meg, körülötte mások el is költöztek erről a világról csendben, de nem szépen. Aztán jött Éva, a matematika szakos tanárnő – és maradt. Kitartott akkor is, amikor Péter a mákföldek mellett kiszállt tízéves Skodájából, és metszett. Évának csak a könnyei folytak csöndesen, de belül bízott, hogy nem lesz ez mindig így. Imája valószínűleg meghallgatásra talált, mert a fiú egy decemberi berlini drogkonferencia után elhatározta, leáll. Túl sok drogost látott odakinn, akinek mosolya foghíjas, haja kevés és bőre aszott volt. Rádöbbent, hogy lehet élni így is, csak nem érdemes. Négy év múlva megszületett első gyermeke – egészségesen –, akit még kettő követett. A legkisebb most óvodás. „A Transpotting meg Fliegauf Benedek drogos filmjei szóba sem jöhetnek, ismerem azt a világot, és nem kérek belőle. Büszke vagyok rá, hogy mi vagyunk az egyedüliek az ovis szülők közül, akik nem váltunk el. Én nem csajozom, és a világon a legjobban apa szeretek lenni.”