Szomorú keletiek

A közép-európai országok sorsa, mondhatni végzete az uniós tagság, ám ha Közép-Európa végzete is az Európai Unió, azt aligha lehet elmondani, hogy egyben a boldogsága is lenne – legalábbis ez derül ki az Eurobarometer legutóbbi felméréséből. Az Eurobarometer az Európai Bizottság közvélemény-kutató intézménye, amelynek bizonyos korlátok között joga és lehetősége van az európai polgároknak kérdéseket feltenni. A közvélemény-kutatás korlátozását az Európai Bizottság akkor volt kénytelen bevezetni, amikor 2003-ban egy megkérdezés során az derült ki, hogy az európaiak hatvan százaléka szerint a világbéke legfőbb veszélyeztetője Izrael. Romano Prodi, az Európai Bizottság akkori elnöke visszautasította ugyan a Zsidó Világkongresszus vezetőjének, Edgar Bronfmannak azt a vádját, hogy a bizottság és egész Európa antiszemita lenne, a kérdéses Eurobarometer-vizsgálat azonban lekerült honlapjukról. Azóta jobban oda is figyelnek a kutatások politikai korrektségére.
A nemrég publikált felmérés szerint arra a kérdésre, hogy a megkérdezettek mennyire boldogok, a dánok, az írek és a hollandok 45-50 százaléka válaszolta, hogy nagyon boldog, míg ez az arány a közép-európai új tagországokban 10-20 százalék. Nem bizonyult igaznak az a közhiedelem, hogy a magyarok lennének a legboldogtalanabbak (mint azt egy korábbi felmérés mutatta – a szerk.), mert a szlovákok, de különösen a románok és a bolgárok még nálunk is boldogtalanabbak. A felmérés azt a közmondást sem támasztja alá, hogy a „pénz nem boldogít”, mert a felmérés szerint a boldogságérzet igenis szoros kapcsolatban áll az egy főre jutó jövedelemmel. Mivel a felmérés a fő aggodalmakra is rákérdezett, a boldogtalanság okaira is deríthető némi fény. Eszerint a legkevésbé boldog közép-európai országokban az aggodalmak főleg a nyugdíjellátás, a megélhetési költségek növekedése és a szegénységtől való félelem köré csoportosíthatók. Számos országban a munkanélküliségtől és az egészségügyi ellátás költségeinek növekedésétől való félelem is nagyon erős.
Arra a kérdésre, hogy a következő generáció élete könnyebb vagy nehezebb lesz, mint a jelenlegié, a megkérdezettek csaknem kétharmada azt válaszolta, hogy a jövő generációra nehezebb élet vár, mint a mostani. E téren a nyugat-európai országok pesszimistábbak. A németek és a franciák mintegy négyötöde gondolja úgy, hogy a következő generáció helyzete nehezebb lesz, és most a második világháború után kialakult, több évtizeden át jól működő jóléti állam lebontásakor e vélekedés aligha mondható megalapozatlannak. Ezzel szemben a közép-európaiak még inkább bíznak abban, hogy a negyven év kommunizmus után csak valami jobb jöhet. Reménykedjünk, hogy e várakozásukban ne csalatkozzanak.