Van-e Isten?

„Az összes európai államnak el kell fogadnia az evolúció tételét.”

Jezovics úgy látta, mai napság a világ összes tudorai és tudónői között alig akadna valaki, aki erre a kérdésre felelni tudna, megfelelne.
Nem és nem, inkább elhúzzák a választ, elbújnak, rejtegetik holmi újmódi pergamentekercseken vagy barlangzugban, homoksivatagban vagy laboratóriumok fémzárkáiban, de nem és nem, az istennek sem akarnak erre megfelelni.
Húzódoznak, hímeznek-hámoznak, hümmögnek, fejüket csóválják a tét nagyságán, unokák göndör kis fejét simogatják zavartan, nyolcvanéves hitvesük száraz kezét szorongatják, valamiféle rejtett utasítást, jelet várva a sugallatra.
Mert a nők még mindig nem adják föl, hogy lehet Isten, hogy lehet fölső lény, hogy lehet tágasabb égboltozat kék köpenyben, lehet… mi lehet?
A nők még fürkésznek. Újabb és óbb iratokban, újdonász állatőskísérletekben, sivatagi expedíciókban, hogy rábukkanjanak a sok millió év megoldatlan vagy megoldhatatlan rejtélyére.
Ihletet keresnek, aurát, megértést, őshatást.
A férfiak nem.
Tudósaink megmakacsolták és elszégyellték magukat. Éppen ők tegyék ki magukat ilyen romantikus blamának! Nem valami hősök az idők folyamán.
Végezetül magát Stephen Hawkingot ütötte fel Jezovics, de ott sem talált sokkal különbet. Hawkingot ugyebár Einstein egyik lehetséges utódjának tekintették a nagy agyával és különleges észjárásával, már csak fizikai sorsa miatt is. A nagy angol fizikus–matematikus immár csak a szájával tudta számítógépét kezelni, s adatait maga elé tolni, bénasága kiterjedt még a fejmozgató idegeire is, kampec volt, de okos. Ő sem állott Isten létezése pártjára, persze mondják, magának Isten létezésének pártjára sem lehet csak úgy egyszerűen odaállni – hinni is kell.
Nos, ez megy igen nehezen vagy sehogyan.
Einstein még eldobta a dobókockát, hogy „Isten nem szerencsejátékos”, de ezt a cuclit sem vette be mindenki, nem érdekelte őket a dobókocka, a véletlen, Isten kártyája. Vallomást és vallomást akarnak nagyjaiktól, de ők ezt nem adták meg nekik.
Mondom, maga Hawking is azt fejtegeti a tér és idő történetében, hogy fönn kell tartani mindennek a lehetőségét, csak ne kelljen dönteni. Jól van, jól van, mondja, az evolúció mindenre választ ad, és abból akár maga a teremtődés is kifejthető és megérthető és elfogadható, még talán a személyes Isten is, csak ne kelljen kimondani, hogy van Isten. Persze… Mert ha nincs? Hova lesz Hawkingék böcsülete?
Így aztán ő is ezt mondja. Evolúció, persze. De hát ezt maga Darwin is mondta, aki buzgón sandított közben az Úrra. Legyen, ha nagyon akar, de csak az evolúció csúcsán, majdnem azt mondtam, révén. Az evolúció is torkollhat Istenbe, s akkor leegyszerűsödik az egész személyi vita.
Mert az Úr istenhit is. Ez nincs nekik. Se Hawkingnak, se a többieknek. Jobb meghúzódni az evolúció lövészárkaiban.
A hit nem megfogható. Nem kell a hit. Elvetik, ahogy elvetette idővel a felvilágosodás, és maradt az elveszett civilizáció. Mert akkor kezdett igazán meghasadni a világ.
Mert a hit nem megragadható eszmeforma, lelki élmény, nincs tudományos anyaga. Mint egy fém, amelyet még nem láttak, még nem állítottak elő, bárha repülők is készülnek belőle.
Így aztán ő is megmaradt az evolúciónál. Akkor még minden lehetséges.
Olyannyira, hogy az új Európa fundamentumaiból is kihagyták az istenhitet mint kényelmetlen vallástételt, s egymásra mutogatva mozlimok, zsidók, keresztények, ázsiaiak is homályos feltételezésekbe burkolták a kezdeteket, csak hogy Istennel ne kelljen el- vagy leszámolniok.
Így viszont nem találták magukat elég modernnek, így aztán arra kötelezték az összes európai és világ-tudósszervezetet, hogy tételbe iktassák az evolúciót bötű szerint, aztán majd Istennel azt csinálnak, amit lehet.
Ide jutott a magyar tudományos világ és Akadémia, amely most bizottságok szavazataitól várja saját válaszát, nyilván ő is fél megnyilatkozni, van-e vagy nincsen Isten és miért.
Szaladgálnak a jegyzők, ülnökök, elnökök, hogy begyűjtsék a nagy meccs végeredményét, mennyi a végösszeg, kik szavaznak Istenre s kik nem.
Annyi már bizonyos, az európai államoknak el kell fogadniok az evolúció általános tételét, mert ezután mozog a költségvetés. Aki nem fogadja el, az nem kap elég pénzt, eurót, támogatást se Istenhez, se a felsőoktatáshoz. A hiszteroliberálisok most gyűjtik össze szavazataikat a „nincs Istenhez”.
A magyar tudósközvélemény egy része is meghozza perceken belül a „nincs Isten, de lehet” üzleti verdiktjét. Féltik állásukat. Nem magát Istent, azzal még nem foglalkoztak érdemben.