A német politikai spektrum szélsőbaloldali szárnya buktatókkal teli úton halad reményeinek megvalósulása felé, hogy egy zászló alatt egyesítse a keleti és a nyugati tartományok szocialista erőit. Az NDK állampártja örökébe lépett Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) csak akkor lát lehetőséget arra, hogy kiterjessze befolyását a köztársaság egész területére, ha egyesül a nyugati országrészben politikai törpének számító Munka és Szociális Igazságosság Választási Alternatívájával (WASG). Az „egységben az erő” kecsegtető perspektívája ellenére a vörös balszárny fúziója fájdalmas. A két pártbázis hozzájárulása még nem legitimálta a júniusra kilátásba helyezett egyesülési kongresszust. „Még egyszer nem kapunk ilyen esélyt” – hangoztatta Lothar Bisky PDS-elnök, és óva intő szavaival elérte, hogy életre hívják a fúzió jogi és szervezési részleteit felölelő dokumentumot. A posztkommunista PDS főideológusa, Gregor Gysi magabiztosan jelentette ki: „Demokratikusak lettünk, de szocialisták maradtunk.” Egyben beismerte, az egyesülés során pártja kénytelen lesz lemondani identitásának egy részéről, de enélkül lehetetlen volna gyökeret eresztenie a nyugati országrészben. A WASG vezéralakja, a szociáldemokratáktól átpártolt Oskar Lafontaine is társadalompolitikai ébredés mellett kardoskodik új szociális politika kialakítása érdekében. Populista, sokszor már a demagógia határát súroló fellépései azonban számtalan PDS-tag szemében azt a látszatot keltik, hogy a „Saar-vidék Napóleonja” elsődlegesen személyes érdekeket követ.
A 2005-ös parlamenti választáson közös listával indult két párt 8,7 százalékkal jutott be a Bundestagba. A PDS hatvanezer és a WASG majd tizenkétezer tagjának egybeolvasztásától a szélsőbaloldal azt reméli, hogy hamarosan a harmadik legerősebb politikai erővé nőheti ki magát. Egyelőre az olyan, eltérően megítélt kérdések uralják a fúziós megbeszéléseket, mint az államigazgatás leépítése, az adóterhek elől külföldre távozott személyek megfosztása német állampolgárságuktól vagy a hadsereg ENSZ-mandátumra támaszkodó harci bevetéseinek felfüggesztése. Az új párt létrejöttének lehetősége máris komoly gondokat okoz a szociáldemokratáknak. A kereszténydemokratákkal közösen kormányzó Német Szociáldemokrata Párt (SPD) attól tart, hogy tagjainak egy része átpártol majd a Gisy–Lafontaine csapathoz. A pártok történetével foglalkozó Peter Lösche, a göttingai egyetem professzora alátámasztja e félelem jogosságát, hiszen a szociális problémákkal küzdő rétegek nagy része már nem az SPD-ben látja érdekeinek őszinte képviselőjét.
A fúzió az egész köztársaság eddigi politikai struktúráját is megváltoztathatja. Az ötpártrendszer számukra új koalíciós lehetőségek előtt nyitja meg a kaput mind szövetségi, mind tartományi szinten, akár a liberálisokkal is.

Közel húsz törvényjavaslatot vitat meg hétfőn a parlament