Új módszert javasol a balkáni háborúban telepített taposóaknák felderítésére Nikola Krezic, a zágrábi egyetem professzora – adta hírül a BBC. A kilencvenes évek óta a földben rejtőző robbanóeszközök ma is súlyos gondot jelentenek Horvátországban. Becslések szerint több mint ezer négyzetkilométernyi területen szétszórva még 250 ezer fel nem robbant aknát kellene megtalálni. Az elmúlt kilenc évben országszerte száznál is több erdőjáró halt meg azok közül, akik gyanútlanul rossz helyre léptek. Az aknákat folyamatosan keresik, de az eltávolításuk időigényes és nagyon költséges. Ráadásul gyakran megesik, hogy a már átkutatott területen is néhány rejtve marad.
A zágrábi professzor szerint a méhek segítségét kellene igénybe venni azoknak az aknáknak a felkutatásához, amelyeknek az ismert módszerekkel nem sikerült a nyomára bukkanni. A rovarok már az egyetem kertjében felállított, hálóból szőtt sátorban tanulnak, amelyben elhelyeztek egy méhkaptárt. Táplálásukról a kutatók gondoskodnak, néhány etetőhely körül azonban a földet robbanékony vegyületekkel itatták át. A kísérletezők úgy vélik, a kiváló szaglású méhek néhány nap elteltével a TNT szagát már a táplálékforráshoz társítják, s amikor munkára fogják őket, nyílegyenesen szállnak majd a taposóaknákhoz. A kolóniából kiemelt néhány kis állattal már ellenőrizték is a hipotézist: eddig valamennyi méh kiválóan vizsgázott. Az idei esztendőt arra szánják, hogy a rovarokat mind érzékenyebbé tegyék a robbanószer szagára, s csak azután vetik be őket a taposóaknák ellen. Röptüket hőérzékelő kamerával követik.
Robbanóanyagok felkutatására eddig kutyákat használtak, Afrikában patkányokat is. Az eljárás hibája az, hogy a nehezen beidomított állat maga is felrobbanhat, amikor célhoz ér. A könnyű méheket nem fenyegeti ez a veszély.
origo.hu
Ezért van óriási tétje az Ukrajnáról szóló szavazásnak
