Játékospályafutása során az idei BL-döntős Inter edzője, Simone Inzaghi gyakran árnyékban maradt testvére, Filippo sikerei mellett. Ez nem is annyira meglepő, hiszen az idősebb Inzaghi az AC Milan tagjaként Európa legrettegettebb csatárai közé tartozott, noha az olasz támadót egyaránt túlértékeltnek tartották a szakértők és a szurkolók. Filippo Inzaghi így is kivívta az elismerésüket, sőt még a Manchester United legendás edzőjéét, Sir Alex Fergusonét is, aki szerint az idősebb Inzaghi a lesipuskások legjobbika, a skót legenda szavaival élve Pippo szinte lesen született.
„Superpippo”, a Serie A gólkirálya
Az 1973. augusztus 9-én világra jött Filippo Inzaghi szülővárosa, Piacenza ificsapatában kezdte meg pályafutását, majd egy évvel később a Serie B-ben szerepelhetett a Hellas Veronánál kölcsönben.
A szurkolók itt nevezték el Superpippónak a gólérzékeny csatárt, ami a Walt Disney-mesék népszerű karakterének, Goofynak olasz neve is egyben.
Nem véletlen, hogy anyaegyesülete visszarendelte, és így a következő szezonban már a Piacenza piros-fehér színeiben járult hozzá tizenöt góllal a Serie B megnyeréséhez és az élvonalba feljutáshoz. 1995-ben Filippo már nem a Piacenza játékosaként mutatkozott be az olasz élvonalban, hanem az akkoriban Olaszország és Európa egyik legjobb futballklubja, az AC Parma fiatal tehetségeként. A számos válogatottjátékossal megtűzdelt keretben azonban az első osztályban vajmi kevés esélye volt az érvényesülésre. A csapatba kerülésért a korábbi BL-győztes és vb-gólkirály Hriszto Sztoicskovval és az olasz válogatottal vb-ezüstérmes Gianfranco Zolával kellett (volna) megküzdenie.
Két idény után az Atalanta együtteséhez igazolt, és 24 góllal a Serie A gólkirálya lett.
Sőt, megválasztották az Év fiatal játékosának és azzal, hogy a 18 csapatból 15 ellen betalált, egy korábban csak Michel Platini által tartott rekordot állított be.
Filippo Inzaghi BL-győzelmei az AC Milannal
Nem csoda, hogy ezután Pippo a Juventusnak 20 milliárd lírát is megért. Habár sokan fanyalogtak, hogy ő és Del Piero nem fognak fajsúlyos csatársort alkotni, sikerült alaposan rácáfolniuk a kétkedőkre: Az 1997–1998-as idény során a mérleg tizennyolc gól a bajnokságban, hat a BL-ben, a csapattal pedig megnyerték az olasz Szuperkupát, a bajnokságot és a BL-ben is döntőt játszottak (igaz, azt elbukták a Reallal szemben).
Két, eredményekben szegényebb évad után (egyszer pont a Simone Inzaghival felálló Lazio happolta el a bajnoki címet a Juventus elől) távozott az AC Milanhoz, ahol a Rossoneriknél a második szezonban megnyerte a Bajnokok Ligáját a döntőben éppen legutóbbi klubját, a Juventust 11-esekkel legyőzve.
A sikerhez tíz góllal járult hozzá és ezzel második lett a BL góllövőlistáján.
A bajnokságban rúgott 17 találata a Milannak csak a bronzéremhez volt elég, a bajnokságot a Juventus nyerte meg. A felejthetetlen szezon után azonban 2 évig gyakorlatilag csak a poklot járta. Sérülések, műtétek és regeneráció, kevés pályára lépés. Ennek ellenére behívták a válogatottba, amely a 2006-os németországi tornán világbajnok lett.
Túl a harmincon mindenki azt gondolhatta, Pippo már csak levezet. Tévedtek. A 2006–2007-es évadan újfent megnyerték a BL-t, Inzaghi gólt szerzett az elődöntőben a Bayern München ellen és 2 döntőben szerzett találatával visszavágtak a Liverpoolnak is. A 2007–2008-as idényben 29 fellépésen 18 gólt pakolt a közösbe, majd egy keresztszalag-szakadás miatt fél évre kidőlt.
A 2011–2012-es idényben már mindössze hétszer jutott játéklehetőséghez, és nem hosszabbítottak vele, ám így is szépen búcsúzott: a búcsúmeccsén még rúgott egy szépségdíjas gólt, ami ráadásul győzelmet érő találat is volt egyben.
Simone Inzaghi hitte, hogy újra BL-döntőbe kerülnek
Simone Inzaghi már játékoskarrierje alatt is edzői pályán gondolkodott, pedig tehetségben nem maradt le a bátjya mögött. Miközben testvére, Filippo a leshatáron mozgott és sorra nyerte a trófeákat a Juventusszal és a Milannal, Simone mindig is technikásabb volt – legalábbis Giovanni Trainini, Simone első edzője szerint.
Simone technikailag jobb volt, mint Filippo. Ez nem kérdés. Több minősége volt, csak nem volt szerencséje a karrierjében
– állította Trainini.
Filippo Inzaghi ebben az idényben átvette a Pisa irányítását, és feljuttatta őket a Serie A-ba, ám oda nem követi a csapatot. Korábbi sikerei közé tartozik, hogy feljuttatta a Veneziát a Serie B-be, illetve a Beneventót bajnokként az élvonalba. Bár a Pisa kiemelkedő támadójátékot mutatott ebben az évadban – átlagosan 1,63 gólt szereztek meccsenként –, ez össze sem hasonlítható azzal az Interrel, amelyet Simone Inzaghi rakott össze az utóbbi években. Ő ideiglenes vezetőedzőként kezdte edzői pályafutását a Laziónál, mielőtt véglegesen kinevezték volna a posztra.
Játékosként korábban 11 évet töltött el a római klubnál, ahol egy bajnoki cím mellett három Olasz Kupát, két Olasz Szuperkupát, és egy Európai Szuperkupát nyert velük. A kezdetekben Simone Inzaghi a Lazio három utánpótláscsapatát is irányította, majd első sikerét 2017-ben érte el, amikor megnyerte az Olasz Szuperkupát a római együttessel.
Olasz Kupát 2019-ben nyert a világoskékekkel, az idény végén pedig 12 év után először visszavezette a Laziót a Bajnokok Ligájába.
Az Internél már első idényében ezüstérmet szerzett a Serie A-ban, de igazából a 2023-as BL-döntőben figyeltek fel rá, ahol a milánói együttes mindössze egy Rodri-góllal kapott ki a Pep Guardiola vezette Manchester Citytől.
Ezzel a szellemiséggel, szervezettséggel és elszántsággal a jövőben még visszatérhetünk ide
– zárta gondolatait két éve az olasz szakember. Igaza lett.
Simone Inzaghi élete az Inter körül forog
Az Inter idei BL-menetelése után egyre többen emlegették Inzaghit az Inter legnagyobb edzői – Helenio Herrera, Giovanni Trapattoni, Roberto Mancini, José Mourinho és Antonio Conte – között, még ha trófeák terén mindössze egy olasz bajnok cím, két Olasz Kupa és három Olasz Szuperkupa szerepel is a neve mellett a kék-feketék edzőjeként. Bár a kék-feketék 5-0-ra kikaptak a BL-döntőben a PSG-től, az Inter látványos játéka és Inzaghi 3–5–2-es játékrendszere az elmúlt három szezonban elismerést váltott ki a legtöbb szakértőből.
A Scudetto megszerzése után az olasz La Repubblica szerint az Inter játéka már-már a legendás holland „Totális Futball” stílusát idézte az 1970-es évekből: a játékosok szabadon mozognak, a csapat pedig zökkenőmentesen alkalmazkodik a pozícióváltásokhoz – egy stabil, mégis kiszámíthatatlan támadógépezet. Inzaghi nevét tavaly óta egyre több nagycsapattal, korábban például a Liverpoollal is összeboronálták.
– Végre mindenki felismeri Simone tehetségét. Megváltozott. Sokkal koncentráltabb, a klub céljaira összpontosít. Régebben lazább volt, most viszont mindig az Inter jár a fejében – mondta Inzaghi édesapja, Giancarlo a Gazzetta dello Sportnak egy éve.
– Nincs társasági életünk.
Simone számára az esti kikapcsolódás azt jelenti, hogy lemegy a ház alatti bárba a barátaihoz, de fél nyolcra már otthon van
– mesélte Simone Inzaghi felesége, Gaia Lucariello tavaly tavasszal a Corriere dello Sportnak. Ha egy jó játékos távozott, s jött egy potenciális labdarúgó, Inzaghi rövid idő alatt klasszist faragott belőle. A dán Christian Eriksen után például érkezett a török Hakan Calhanoglu, akit Inzaghi még vakáció alatt is telefonon győzködött.
Több időt töltöttem a telefonon Hakannal, mint a családommal, de abban a pillanatban ő volt az ideális játékos az én futballszemléletemhez
– mesélte a Gazzetta dello Sportnak az Inter edzője, aki Calhanoglut az egyik legjobb mélységi középpályássá tette Európában.
Mesés meccsek, durva ébredés a BL-döntőben
Az Inter edzője kerülte az üzengetést, nem nyilatkozott provokatívan, mint ahogy José Mourinho teszi, és nem manipulálta a sajtót. Nem vágyott reflektorfényre, egyszerűen csak teszi a dolgát.
A csendes Inzaghi a csúcsra járatta az Inter játékát, amelyben a csapat egészén átívelő rotációkat látni, ami Európában szinte egyedülállónak számított. A 37 éves középhátvéd, Francesco Acerbi is rendszeresen futott fel labda nélkül, olykor igazi középcsatárrá válva. A Barcelona elleni egyenlítő góljával pedig egyenesen a mennybe ment a rutinos bekk a San Siróban. A játékosok fejlesztése Simone Inzaghi egyik legnagyobb erőssége. Amikor Ciro Immobile 2020-ban megnyerte az Aranycipőt – 36 gólt szerezve a Serie A-ban –, sokan a támadó zsenialitásának tulajdonították ezt a bravúrt.
De a háttérben ott állt Inzaghi is, aki rászabta a Lazio játékát, hogy kihozza a maximumot a csatárából.
A Barcelona elleni párharcban két gólt és három gólpasszt adó holland Denzel Dumfries-t hosszú ideig nem ismerték el a milánói drukkerek, de katalánok elleni meccsen a 108. percben úgy ment le a pályáról, hogy már alig tudott sétálni, de a szurkolók már akkor énekelték egy dal részletét, ami a csúfos BL-bukta ellenére akár Inzaghira is igaz lehetne:
„Io che amo solo te” – azaz „Csak téged szerettelek”.
Új kihívás előtt állnak az Inzaghi testvérek
Kisebb meglepetésre Filippo Inzaghit nevezték ki a Serie B-ben szereplő Palermo vezetőedzőjévé, mindössze négy nappal azután, hogy távozott a frissen feljutott Pisa éléről. A fiatalabb Simone Inzaghi pedig a szaúd-arábiai bajnokság előző idényben második helyen végzett al-Hilal kispadján mutatkozott be a klub-vb-n, s a világ egyik legjobban fizetett edzője lett a maga évi 25 millió eurós fizetésével. Inzaghi kinevezése nem csupán klubja, hanem az egész szaúdi Pro Liga számára mérföldkő: alighanem ő minden idők legsikeresebb klubedzője, aki valaha a szaúdi ligában dolgozott.
Az al-Hilal nem egy „kezdő” klub – 1957-ben alapították, és már négyszer nyerte meg az ázsiai Bajnokok Ligáját. A kezdőcsapata bődületes, körülbelül 350 millió eurós összértéket képvisel. Az al-Hilalnál ráadásul Inzaghi újra együtt dolgozhat Szergej Milinkovics-Szaviccsal, aki kulcsszereplő volt koronavírus-időszak alatt trófeákat nyerő és bajnoki címért harcoló Lazióban.
A szaúdi klub csoportmásodikként jutott tovább, a klub-vb nyolcaddöntőjében a G csoport győztesével, a Manchester Cityvel csap össze magyar idő szerint kedd hajnalban. A két vezetőedző párharca a 2023-as Bajnokok Ligája-döntő visszavágója is lesz: Simone Inzaghi újra Pep Guardiolával méri össze tudását egy kieséses mérkőzésen. A találkozó külön érdekessége, hogy az al-Hilal szélső hátvédje, Joao Cancelo is korábbi klubja ellen lép pályára. Komoly feladat lesz megállítani a Cityt, amely a csoportkör legeredményesebb együttese lett a három meccsen szerzett 13 góllal, és egyértelmű üzenetet küldött a mezőnynek a Juventus elleni 5-2-es, orlandói győzelemmel. Ez nem ígér sok jót az al-Hilal számára, különösen akkor, ha a szaúdi válogatott támadó Szalem al-Davszari sérülés miatt nem állhat rendelkezésre.
Ugyanilyen aggasztó lehet Simone Inzaghinak, hogy kulcsjátékosai mennyire lesznek fáradtak, a csapat gerincének alig volt lehetőség pihenésre vagy rotációra.
Ennek ellenére Inzaghinak külön motiváció lehet, hogy továbbjutás esetén a negyeddöntőben akár volt csapata, az Inter is várhat rá. Ám az odáig vezető út rendkívül nehéznek ígérkezik.
