Két, eredményekben szegényebb évad után (egyszer pont a Simone Inzaghival felálló Lazio happolta el a bajnoki címet a Juventus elől) távozott az AC Milanhoz, ahol a Rossoneriknél a második szezonban megnyerte a Bajnokok Ligáját a döntőben éppen legutóbbi klubját, a Juventust 11-esekkel legyőzve.
A sikerhez tíz góllal járult hozzá és ezzel második lett a BL góllövőlistáján.
A bajnokságban rúgott 17 találata a Milannak csak a bronzéremhez volt elég, a bajnokságot a Juventus nyerte meg. A felejthetetlen szezon után azonban 2 évig gyakorlatilag csak a poklot járta. Sérülések, műtétek és regeneráció, kevés pályára lépés. Ennek ellenére behívták a válogatottba, amely a 2006-os németországi tornán világbajnok lett.

Túl a harmincon mindenki azt gondolhatta, Pippo már csak levezet. Tévedtek. A 2006–2007-es évadan újfent megnyerték a BL-t, Inzaghi gólt szerzett az elődöntőben a Bayern München ellen és 2 döntőben szerzett találatával visszavágtak a Liverpoolnak is. A 2007–2008-as idényben 29 fellépésen 18 gólt pakolt a közösbe, majd egy keresztszalag-szakadás miatt fél évre kidőlt.
A 2011–2012-es idényben már mindössze hétszer jutott játéklehetőséghez, és nem hosszabbítottak vele, ám így is szépen búcsúzott: a búcsúmeccsén még rúgott egy szépségdíjas gólt, ami ráadásul győzelmet érő találat is volt egyben.
Simone Inzaghi hitte, hogy újra BL-döntőbe kerülnek
Simone Inzaghi már játékoskarrierje alatt is edzői pályán gondolkodott, pedig tehetségben nem maradt le a bátjya mögött. Miközben testvére, Filippo a leshatáron mozgott és sorra nyerte a trófeákat a Juventusszal és a Milannal, Simone mindig is technikásabb volt – legalábbis Giovanni Trainini, Simone első edzője szerint.
Simone technikailag jobb volt, mint Filippo. Ez nem kérdés. Több minősége volt, csak nem volt szerencséje a karrierjében
– állította Trainini.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!