Bizonytalan jövő előtt a gyógyszerészek

Jégmezőre terelték a nemzet egészségügyét, olyan körülmények között kell elvégezni az életmentő, életvédő munkát, amelyben semmi sem biztos – nyilatkozta lapunknak Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke. A testület jövője sem biztos: a kormány ugyanis megszüntette a kötelező tagságot, ezért a szervezetnek újjá kell alakulnia. A tisztújítással egybekötött közgyűlést holnap tartják. Ahogy az elnök fogalmazott: hisz benne, hogy a kamarai tagság társadalmi presztízsét a destruktív kormányintézkedés hosszú távon nem ingatja meg.

Szarka Ágota
2007. 05. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A gyógyszerész szakmát különösen sújtja az egészségügyet általánosságban jellemző bizonytalanság, hiszen ez veszélyezteti a gyógyszertárak működésének gazdasági stabilitását. Ráadásul a bizalomromboló propaganda, az elkötelezett médiumok segítségével, azzal próbálja „eladni” a kormány megszorító intézkedéseit, hogy szembeállítják a beteget és a patikust. Azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy a gyógyszerészek a saját hasznukat szem előtt tartva jól élnek a kiszolgáltatott betegek pénzéből, és a tőlük kicsikart fillérekből dőzsölnek: a helyzet azonban egészen más. A patikák többsége a hosszú évek intézkedéseinek köszönhetően a kivéreztetés határán áll – magyarázza a kamara elnöke. Hogy miként jutottunk ide? Ehhez tudni kell, hogy a gyógyszertárak egyetlen működési forrása az árrés. A gyártók, a nagykereskedők, a kiskereskedők és a fogyasztók érdekei között kialakult érzékeny egyensúly a jelenlegi gazdasági intézkedések nyomán azonban a felborulás határán áll – fejtegeti Horváth Tamás, rámutatva, hogy az adóterhek növelése, a gazdasági bizonytalanság, az állandóan alakuló változó jogi környezet következményeit a piac szereplői egymásra hárítják – természetesen az erősebb a gyengére –, a sor végén pedig ott van a patika, amelynek végletesen beszűkültek a lehetőségei. De a legsúlyosabb gond az, hogy a törvényhozók nem veszik figyelembe, hogy a gyógyszer-kereskedelem valójában nem csak adásvétel.
A profitnál fontosabb a gyógyítás
– Nem lehet eltekinteni attól, hogy a gyógyszerész hivatást gyakorol. Nem az elérhető profit motiválja elsősorban, a prioritás a gyógyításban való eredményes közreműködésé – szögezi le az elnök. Ebből fakad a kiszolgáltatottság, hiszen a terheket a gyógyszerész már nem tudja tovább hárítani a fogyasztóra – többek között etikai okok miatt sem. A gyógyszertár nem benzinkút vagy szupermarket: itt életek múlnak azon, hogy valaki hozzájut-e időben a neki megfelelő készítményhez. A gyógyszerész munkája egészségügyi közszolgálat, amelynek valóban vannak kereskedelmi keretei. De a közszolgálat az elsődleges – magyarázza az elnök.
Ma a szakmát egyszerű kereskedelmi tevékenységgé degradálják. Pedig a gyógyszerészeket az orvosi egyetemeken képzik, munkájuk speciális egészségügyi tevékenység, hatása pedig a teljes társadalomra kihat. Ha a patikus nem megfelelően végzi a munkáját, annak súlyos, emberéletekben mérhető következménye lehet – ellentétben a többi kereskedő felelősségével – nyomatékosítja a kamara elnöke. Arról már nem is beszélve, hogy a kamara „szétverése” többletköltséget hoz az államnak. Ugyanis a korábban a kamara által hatósági jogkörben elvégzett szakmai, ellenőrzési feladatokat most kénytelen elvégezni az állam.
Köztudott, a kormány liberalizálta a gyógyszer-kereskedelmet arra való hivatkozással, hogy ez az emberek érdekeit szolgálja – olcsóbban, kényelmesebben juthatnak hozzá a készítményekhez. Ugyanakkor a gyógyszer-támogatási szabályok megváltoztatását – az áremeléseket, a legolcsóbb készítmény fogyasztásának kötelezővé tételét – a kormány azzal indokolta, hogy fölöslegesen túl sok gyógyszert fogyaszt az ország népe. A két törekvés azonban egymás ellen hat, azontúl, hogy a legolcsóbb medicina erőszakolása komoly etikai problémákat is felvet – szögezte le az elnök.
Veszélyben az egészségbiztonság
– Mindenkinek azt a szert kell kapnia, ami neki hatásos. Ezen a téren nem lehet a fűnyíró elvet alkalmazni. Az embert kell meggyógyítani, nem a pénztárcáját – mondja. – De azzal – folytatja –, hogy beengednek a gyógyszerpiacra olyan működtetőket, akiket tisztán piaci érdekek vezérelnek – benzinkutakat, hipermarketeket –, óhatatlanul a fogyasztás növekedését generálják. Hiszen egy pusztán piaci szereplőnek az az érdeke, hogy profitot termeljen, tehát minél több készítményt adjon el – vélekedik Horváth Tamás. De felhívja arra is a figyelmet, ez csak a problémakör egyik vetülete. Ugyanis nem lehet megkerülni a gyógyszerek vásárlóinak egészségügyi biztonsága kérdését sem. A gyógyszer egy különleges áru, és a túlfogyasztásnak, az esetleges rossz minőségnek komoly következményei vannak. Egészségkárosodást okoz, aminek költségeit aztán a társadalombiztosításon keresztül mindnyájan megfizetjük.
Kompenzálni a reformok kártételeit
– A kormány még olyan szinten sem vonta be a testületet a szakma jövőjét alapvetően befolyásoló döntések meghozatalába, amelyet a törvény szavatol. Erről bírósági döntés is született, megállapították, hogy nem volt érdemi egyeztetés – hangsúlyozta az elnök. Mint mondta, az Alkotmánybírósághoz fordultak, jelenleg két beadványuk is elbírálás alatt áll. Az egyik a kötelező kamarai tagság eltörlésének tárgyában született, a másik a gyógyszerellátás struktúráját alapjaiban megváltoztató liberalizáció tárgyában. A kapkodó, minden szakmai egyeztetést nélkülöző törvényalkotás után a kamarának más lehetősége már nem volt, minthogy legalább a végrehajtási rendeletek kidolgozása során megkísérelje érvényesíteni az alapvető szakmai normákat.
– Amit tenni tudunk, hogy igyekszünk minél nagyobb teret kiharcolni a gyógyszerész szakmai kompetenciájának, elismertetni azt. Elindítottuk a gyógyszerészi gondozás programját a krónikus betegségek, így például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a magas vérzsírszint, valamint az öngyógyszerezés esetén – sorolja az elnök. Mivel általában a betegek nagy része ugyanabba a patikába jár, így a gyógyszerészeknek módjuk van figyelemmel kísérni gyógyszerfogyasztásukat, állapotukat. A nem krónikus betegek esetében is működhet a rendszer: hiszen ha valaki például feltűnően sokszor ugrik be például fájdalomcsillapítóért, egy személyes beszélgetés keretében, ha a jelek arra utalnak, szükség esetén tudatosítani lehet, hogy veszélyben az egészsége, forduljon orvoshoz. Mint mondja, ezt a tevékenységet minél inkább kiszélesítenék, hiszen – a reformok, a vizitdíj, a sorban állás miatt – a betegek egyre kevésbé jutnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz. A kamara mindenesetre törekszik arra, hogy a maga eszközeivel kompenzálja a reform kártételeit.
A holnapi közgyűlésről Horváth Tamás úgy fogalmaz: amikor a vezetőség fél évvel ezelőtt elnyerte pozícióját, úgy gondolták, hogy négy évre tervezhetnek. Amit tudtak, a rohamszerű változások közepette megtettek, de ez leginkább „tűzoltás” volt. A munka dandárja most jön, aminek az elvi alapjai azért már körvonalazódnak. Horváth Tamás – aki egyébként a gyógyszerész kamara képviseletében a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal soros elnöke is – úgy véli: a kamarai tagság kötelező jellegének megszüntetése nem fogja meggyengíteni a szervezetet, ahogy vélhetőleg szerették volna egyesek. A kamarai tagság társadalmilag megbecsült szakmai etalon, és ennek erősítésén kíván dolgozni – az egész társadalom érdeke ez.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.