Néha a legegyszerűbb dolgok a legnagyszerűbbek, bizonyította az 1980-ban bemutatott első generációs Fiat Panda. Dobozszerű formáival, sík üvegjeivel, kempingszék-jellegű üléseivel és más megoldásaival mindenben a minimalizmust képviselte, miközben helykínálata és szerény fenntartási költsége hamar közönségkedvenccé tette. Maga a tervező, Giorgetto Giugiaro nevezte gördülő háztartási gépnek, és annyira bátor ellenpólusát képezte a szép, gyors és drága autók trendjének, hogy maratoni (23 éves pályafutása) alatt közel 4,5 milliót adott el belőle a Fiat, a kéthengeres, „Kispolszki-motoros” alapmodelltől egészen a 4x4-es miniterepjáróig.
(Fotó: Autó-Motor)
Két köztes Panda-generáció után az új szériával az olaszok igyekeznek felidézni az ősmodell puritán szellemiségét, és főleg jellegzetes formavilágát:
arra utal a hűtőmaszk aszimmetrikus hatása, a függőleges hátsó lámpa, a masszív kerékjárat
és persze maga a szögletes karosszéria, sok sík lemezfelülettel. Utóbbiakba oldalt a típus-, hátul a márkanevet préselték a robotok, itt-ott a régi logóba (////) is belefuthatunk, miközben a pixeles lámpatest és alsó légbeömlő manapság divatos neo-retró stíluselem. Végre új dizájnirányzat a Fiatnál a sok 500-as leszármazott után!
(Fotó: Fiat)
Kategóriát vált az óriás-Panda
Gyanús lehet ugyanakkor, hogy mit keres a Grande jelző a típusnévben, amire a mérőszalag adja meg a magyarázatot: az új Panda hajszál híján négy méter hosszú, vagyis miniautó helyett már kiskategóriásnak tekintendő. Ennek a piaci igények mellett prózai oka van, hiszen a Stellantis konszern aktuális platformjára épül, akárcsak testvére, a Citroën C3. Mindez a három férőhelyes hátsó üléspadon is élhető helykínálatot, illetve egész tágas, hajtástól függően alaphelyzetben 361-412 literes csomagtartót hoz a konyhára, na meg a rokonságból ismert kezelőszerveket.
(Fotó: Fiat)
Alapáron jár a vezető előtti 10 colos műszergyeség, extraként vagy magas felszereltségnél pedig egyszerű felépítésű, de vezeték nélküli telefontükrözésre képes multimédia érintőképernyő is jár – az alapmodellben be kell érni helyette egy fekete felületen trónoló telefontartóval.
Bájos részlet a kijelző körüli ovális kör, amely a híres torinói Lingotto tesztpályát szimbolizálja,
és akár bambusz betétek, vidám színű (részben újrahasznosított) kárpitok és díszcsíkok fokozhatják a hangulatot, míg a praktikumot 13 liternyi tárolóhely és sok fizikai gomb, közük önálló klímapanel szolgálja.
(Fotó: Fiat)
Mennyire legyen villamosítva?
Elődjeivel ellentétben és napjaink szabályozásaihoz igazodva nincs szívómotoros, kézi váltós Grande Panda, de legalább választhat hajtásmódok közül a vásárló. Az alapmodellt a régről ismert, szerencsére már láncos vezérlésű 1,2-es, turbós, háromhengeres hajtja, méghozzá 48 voltos lágy hibrid rendszerrel támogatva. E 110 lóerős modell Stellantis-rokonaihoz hasonlóan városi csordogálásnál sokszor menet közben is leállítja a benzinest, és akciósan már 7,99 millió forinttól elérhető Pop alapkivitelben halogén fényszórókkal és jópofa, festett acélfelnikkel.
(Fotó: Fiat)
Egy szinttel magasabbról, Red kivitelben indul a másik hajtásváltozat, a 113 lóerős elektromos verzió forgalmazása, amelynek árcéduláján 9,99 milliós összeg szerepel.
Szerény, 132 km/h-s végsebessége is jelzi, hogy főleg városba vagy kisebb távokra szánták,
ahol viszont jól helytáll a 320 kilométeres kombinált hatótávval. Egyedi extrája a hűtőmaszk mögül előhúzható spirálszerű kábel, amit 7 kW-os váltakozó áramú töltésnél lehet használni (egyenáramú oszlop vezetékén legfeljebb 100 kW-ot lehet felvenni), és viccesen értelmezi újra a Pandák háztartásigép-báját.
(Fotó: Autó-Motor)
