Az ön által vezetett Grameen Bank, amelyet alapítójával, Muhammad Junusszal együtt tavaly Nobel-békedíjjal jutalmaztak, csakis szegény embereknek nyújt kölcsönt, olyanoknak, akik a hagyományos banki feltételek mellett nem juthatnának hitelhez. Díjazásuk óta terebélyesedett-e az ügyfélkörük?
– Igen. Jelenleg már 7,1 millió családot tudhatunk ügyfeleink között, nálunk ugyanis egy adós egy egész családot jelent. A Grameen Bank sajátossága azonban nemcsak az, hogy kizárólag szegény sorsú embereknek ad kis összegű kölcsönöket, hanem hogy a pénzintézet tulajdonosai maguk az adósok. Jelenleg tehát 7,1 millió tulajdonosunk van, s a tulajdonosok köre folyamatosan nő. A Nobel-békedíj az egész világon a korábbiaknál is ismertebbé tette a szegények bankját, ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy a Grameen Bank ötletét más országokban átvették.
– Önöknél minden a bizalomra épül: ügyfeleiknek fedezet nélkül adnak kölcsönt, és garanciát sem kérnek arra az esetre, ha valaki nem fizetne. A családok hány százaléka nem fizeti vissza a felvett hitelt?
– Elenyésző. Ügyfeleink – akik között számos koldus is van – majdnem 99 százaléka becsületesen visszafizeti a kölcsönt. Négyféle kamatlábat alkalmazunk. A legmagasabb 20 százalékot tesz ki, s a mikrohitelek kezelési költségének döntő részét ebből fedezzük. Lakásépítésre vagy ingatlan vásárlására ugyancsak nyújtunk hiteleket, itt a kamat már jóval alacsonyabb. Azok a családok, amelyeknek gyermekei szeretnének továbbtanulni, szintén igényelhetnek alacsony kamatozású hitelt, amelynek törlesztését csak a tanulmányok befejezése után kell elkezdeni. A koldusoknak nullaszázalékos kamatra adunk kölcsön. Fontos tudni, hogy a szegények a minimális pénzöszszeg mellett tanácsadást és folyamatos ellenőrzést is kapnak, sőt megtanítják őket a pénzzel gazdálkodás alapvető szabályaira.
– A Grameen Bankot alapító Muhammad Junuszt az idei év elején arra kérte fel a kínai kormány, hogy dolgozza ki a szegények bankjának kínai modelljét, amelyet vidéki régiókban próbálnának ki egy éven belül. Hogyan állnak most ennek az előkészítésével?
– Jelenleg is dolgozunk rajta, folyamatosak az egyeztetések köztünk és a kínai jegybank között. A kínai kormány ezzel az elképzeléssel az országban létező óriási egyenlőtlenségeket kívánná tompítani. A fedezet nélküli hitelek rendszerét államosított formában valósítanák meg, méghozzá a kommunista párt harmonizációs programjának szellemében. Látnunk kell, hogy az iparosodott kínai nagyvárosok és a vidéki parasztság között elképesztő különbségek vannak: vidéken a napi kétdolláros jövedelmi szint alatt hatalmas tömeg él, amelyet a városokon kívül tapasztalható óriási munkanélküliség is sújt.
– Nem gondolja, hogy az önök meghívásával a két számjegyű gazdasági fejlődést felmutató kínai nagyhatalom gyakorlatilag beismerte, hogy az országban jelen van az akár a bangladesi állapotokhoz is hasonlítható szegénység?
– A két ország helyzete sok szempontból nem összehasonlítható, az viszont tény, Kínának is meg kell küzdenie azzal a problémával, hogy társadalma egyre inkább kettészakad, a nagyvárosok és a vidék között egyre nagyobb az ellentét, s vidéken a szegénység miatt óriási a feszültség. A gazdagok és a szegények közötti szakadék folyamatosan nő, ezt ismerte fel a kínai kormány, amikor felkért bennünket a kínai szegények bankja modelljének kidolgozására.
– Több sajtóorgánum azt is állította, hogy az önök felkérésével csak reklámot kívánt szerezni magának az olimpiai játékokra készülődő Kína.
– Ezt nem hiszem. A szegénység, valamint a társadalom egyes rétegei között mélyülő ellentétek problémáját az olimpiai játékok nélkül is hamar meg kell oldania a kormánynak, mivel a helyzet már most igen feszült.
– Jelenleg önök egy óriásvállalattal, a norvég Telenorral küzdenek. A cég továbbra sem kíván kiszállni a bangladesi távközlési csoportból, a GrameenPhone-ból, amelyet pedig önök a szegény bangladesiek tulajdonába szeretnének adni. Jelenleg a GrameenPhone többsége a Telenor kezében van, s csak a kisebbségi rész a bangladesiek tulajdonában álló Grameen Telecomé. Mikor kerülhet pont a régóta húzódó alkudozások végére?
– Sajnos még mindig nem értek véget a tárgyalások, úgy látom azonban, hogy hamarosan meg tudunk állapodni a norvég céggel. Próbáljuk meggyőzni a norvég óriásvállalatot az eladásról, így a bangladesi távközlési cégnek a tulajdonosai azok a bangladesiek lennének, akik ugyan szegénységben élnek, de minimális megtakarítással rendelkeznek. Megfelelő árat tudnánk adni a többségi norvég részesedésért cserébe, így tisztán bangladesi tulajdonúvá válna a cég. A fizetendő pénzösszeget azokból a megtakarításokból tudjuk előteremteni, amelyeket a bangladesi családok korábban otthonukban – párnákban vagy ruhák között – tartottak, s amelyeket most a bankunknál betétként elhelyeznek minimális kamatért cserébe.
– A szegénység elleni harc jegyében a Grameen Bankhoz hasonló pénzintézetet hozott létre az Erste Bank tulajdonosa Ausztriában. Az osztrák szegények bankja Zweite Sparkasse néven működik tavaly december óta, és azoknak kölcsönöz, akik eddig nem rendelkeztek banki kapcsolatokkal. Van-e létjogosultsága ön szerint Magyarországon is hasonló kezdeményezésnek?
– Úgy gondolom, igen. Az önök országában is mélyül a szakadék a gazdag és szegény rétegek között. Azokon a magánembereken, valamint mikro- és kisvállalkozásokon, amelyek erőfeszítéseik ellenére sem tudnak a bankoktól hitelt kapni, már kis összegű kölcsön is sokat tudna segíteni. Ezzel a hozzájárulással akár munkát és megélhetést lehetne biztosítani. A Grameen Bankhoz hasonló pénzintézet itt is segíteni tudná az átlagosnál roszszabb pénzügyi helyzetben lévő elesetteket a társadalmi újrakezdésükben. A lehetőségek adottak: itt is létezik olyan réteg, amelynek vannak megtakarításai, valamint olyan réteg, amelynek gondjain már alacsony összegű hitel is enyhíteni tudna. Ha Magyarországon is megkezdené működését egy szegények bankja, akkor itt is fontos lenne megszervezni, hogy a kölcsönt igénybe vevők ne csak pénzt kapjanak, hanem megismerhessék a pénzzel gazdálkodás alapvető szabályait.
origo.hu
Videón a rekordméretű harcsa – százhat kiló volt a hal
