Mivel jelen állás szerint a távozók száma három marad – a fent említettek mellett Katarina Mravikova a harmadik –, az érkezőké viszont felülmúlja azt, és a jövő anyagi fedezete is körvonalazódni látszik, a cél egyáltalán nem a középmezőny. Már az első évben sem az; hát még nem a harmadikban.
Zsiga Gyula a 90-es években roppant sikeres klubedzői pályát futott be, hiszen Bajnokok Ligáját, EHF-kupát és európai Szuperkupát nyert a Dunaferr együttesével, de már ezt megelőzően is BL-döntőt játszhatott a Vasassal. Az utóbbi négy évet azonban Kiskunhalason töltötte, ahol a másodosztály kiesőjelöltjéből az NB I középmezőnyébe tartozó csapatot épített, amely idén már a nemzetközi porondra is kilépett, és mindjárt két „kört” ment az EHF-kupában. Zsiga hosszú távra rendezkedett be, annál is inkább, mert szakmai hiúságát kielégíthette, hogy a válogatottnál is dolgozik, éppen Németh András szövetségi kapitány segítőjeként. Csakhogy Sipos János klubelnök márciusi halálos autóbalesete a halasi kézilabda alapjait rengette meg, és az eltelt majdnem két hónap során az azóta az elnöki funkciót is átvállalt Zsiga Gyula arra a meggyőződésre jutott: Sipos pótolhatatlan, a vele közösen eltervezett növekedési pálya tarthatatlan. Ebben a helyzetben érkezett a Ferencváros ajánlata, amelyet sokáig csak a kiskunhalasi történések függvényében értékelt, de tegnap kimondta rá az igent.
Hogy miért, arról érdeklődésünkre így beszélt: „Bár Kiskunhalason az utóbbi időben kettős minőségben is dolgoztam, az elmúlt egy-két hétben a Ferencvárostól sokkal több biztató információt kaptam, mint innen. A hozzám közel állók ezért nem is lepődtek meg különösebben, amikor bejelentettem, hogyan döntöttem. Ha a már ismert távozókon kívül a Fradi játékosai és szponzorai megmaradnak, komoly reményt látok rá, hogy ezzel a csapattal edzőként én is viszszatérhetek a nemzetközi élvonalba. Persze nem az első évben, mert úgy számolok, hogy ez a stabilizáció, az új igazolások beépítése jegyében telik majd, ráadásul Németh András után nem lesz könynyű leülni a ferencvárosi kispadra. Az erő és az elszántság azonban megvan bennem, és bevallom, döntésemet az is befolyásolta, hogy ismét Budapesten élhetek, az estéimet a családommal, az otthonomban tölthetem.”
Maglódi Lajos szakosztály-igazgató örömmel nyugtázta, hogy az első számú kiszemelt végül elfogadta a felkérést, ahogyan fogalmazott: az edzőkérdés megnyugtatóan rendeződött. Jelen állás szerint Uhrakovát, Szucsánszkit és Zácsikot is sikerül megtartani – a Fradiról szárnyra kapott, első „apokaliptikus” hírek hallatán rájuk többen is vadásztak –, és mivel a támogatók is maradnak, nem tűnik túl merésznek az a hároméves terv, amely egyelőre a legjobb négybe jutást tűzi ki célként, a harmadik esztendő végére pedig azt, hogy a Budapest Bank-FTC itthon és a kontinentális kupákban is meghatározó szerepet játszhasson.
Igazolni persze nemcsak edzőt kell, hanem játékosokat is. Zsiga Gyula szavaival élve „benne van a kalapban”, hogy Kiskunhalasról is erősít a Fradi, a szóbeszéd pedig úgy tartja, hogy a két szélső, Kirsner és Mravikova helyére Győrből szerződtetik Kovacsicz Mónikát és Juhász Gabriellát. Ezt az értesülést Maglódi Lajos nem volt hajlandó kommentálni, mondván, folyik a bajnokság, zajlanak az egyeztetések, nevekkel csak a szezon utáni sajtótájékoztatón szolgálnak majd.
Össznemzeti kézilabdás nézőpontból persze nemcsak a Ferencváros, hanem a Kiskunhalas léte is fontos és érdekes. Annál is inkább, mert a megye és a régió a sportág hagyományos bázisa, és egy NB
I-es csapat az utánpótlás számára is pótolhatatlan vonzerő. Zsiga Gyulának mint edzőnek bizonyára megtalálják az utódját – a hírek szerint már meg is van –, a kérdés az, Sipos János szerepkörét átveszi-e valaki. Pillanatnyilag csupán a város vezetése látszik alkalmasnak erre. Ha megteszi, Zsiga nélkül is lesz élvonalbeli együttes Halason. Ha nem teszi meg, vele sem lenne.
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
