Vissza a hidegháborúba?

Ha a nukleáris hidegháború végének szimbóluma a közepes hatótávolságú rakéták és robotrepülőgépek leszereléséről Gorbacsov és Reagan által aláírt megállapodás volt, akkor a hagyományos fegyverek tekintetében a CFE-szerződés jelentette ugyanezt. Nemrégiben viszont Oroszország elnöke bejelentette, hogy felfüggeszti a szerződés ratifikációját, majd ehhez illeszkedve Moszkva deklarálta, hogy többé nem tájékoztatja a szerződés aláíróit (országon belüli) csapatmozgásairól.
Indokul kimondva-kimondatlanul az amerikai rakétavédelmi rendszer tervezett közép-európai telepítése kínálkozik, a kilépés valószínűleg annak az „aszimmetrikus válasznak” a része, amelyet Vlagyimir Putyin kilátásba helyezett az amerikai tervekkel szemben. Nyilvánosan Moszkva azt hozza fel, hogy a balti országok nem aláírói a szerződésnek, pedig már „NATO-bázisok” üzemelnek a területükön (a litvániai Sialuaiban NATO-országok négy vadászgépe felváltva védi a légierővel lényegében nem rendelkező országok légterét). A NATO-tagországok pedig arra várnak a ratifikációval, hogy Oroszország végre kivonja csapatait Moldovából és Grúziából.
A CFE-szerződés elsődleges célja a hidegháború során felhalmozott óriási mennyiségű hagyományos fegyverzet csökkentése volt, amihez országonként és fegyverzeti kategóriánként különböző korlátokat határozott meg. Másodsorban azt is tartalmazta, hogy bizalomerősítési célzattal az aláírók tájékoztassák egymást csapatmozgásaikról. A nyugati világ így például hivatalos orosz forrásból is tudhatott arról, hogy Moszkva a kilencvenes években a korszak legnagyobb haderő-csoportosítását hívta össze a Kaukázusban – a csecsenföldi invázió támogatására.
A NATO tagállamai, noha soraikat néhány éve fellazította az iraki háború, egységesen fejezték ki aggodalmukat az orosz lépéssel szemben. Nemtetszését fejezte ki az Európai Unió is – nem véletlenül, hiszen a CFE az európai biztonság erősítését volt hivatott előmozdítani az európai háborúhoz szükséges eszközök számának csökkentésével. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy hiba lenne túlértékelni az orosz hagyományos erők képességeit, amelyek még mindig nem heverték ki a Szovjetunió széthullását. Sokkal inkább kommunikációs húzásról lehet szó, amely elsősorban a hazai társadalmi kohézió fokozását célozza. Megfigyelők arra is emlékeztetnek, hogy a nemzetközi szerződés felfüggesztésével az orosz haderők végre visszatérhetnek az „álcázási üzemmódhoz.” Általánosan elfogadott értékelések szerint a hidegháború idején a „maszkirovkával” olyan sikeresen leplezték a szovjet fegyveres erők gyengeségeit, hogy egyes területeken az amerikaiak a szükségest jóval meghaladó fölényt alakítottak ki, ami viszont hozzájárult a fegyverkezési verseny fokozódásához, azaz a Szovjetunió korai gazdasági összeomlásához.