Wolfowitz megsértette a Világbank szabályait

Paul Wolfowitz megsértette a bank szabályait a Világbank etikai bizottsága szerint, amikor közbenjárt barátnője fizetésének emelése és előmenetele érdekében – közölte egy, a bizottsághoz közel álló illetékes és a The New York Times című amerikai napilap helyi idő szerint hétfőn. A jelentést nem hozták nyilvánosságra, de megállapításait közölték Wolfowitzcal. „Európa legbefolyásosabb kormányai kompromisszumot ajánlottak Paul D. Wolfowitz Világbank-elnök ügyében. Eszerint lehetővé tennék, hogy az Egyesült Államok válassza a bank következő elnökét, de csak abban az esetben, ha Wolfowitz hamarosan leköszön posztjáról” – írta a The New York Times.
A Világbank elnöki posztja megtiszteltetés, nem pedig jogosultság – fogalmaz Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász a Financial Times hasábjain a Wolfowitz-botrány kapcsán. Stiglitz, aki 1997 és 2000 között a szervezet alelnöke volt, úgy véli, hogy a szegény országok felzárkózásáért működő bankot egy fejlődő országból származó, széles körben elfogadott szakembernek kellene vezetnie. Ha igazán demokratikus folyamat lenne a Világbank vezetőjének kijelölése, akkor majdnem biztos, hogy nem Paul Wolfowitzot tették volna meg a szervezet vezetőjének – állítja a Nobel-díjas közgazdász. Stiglitz szerint Wolfowitz barátnőjének rekord-fizetésemelése és előléptetése, valamint a vezetőség körül kialakult bizalomhiány alapvető oka, hogy az Egyesült Államoknak fel kellene adnia azt az előjogát, hogy maga válassza ki a mindenkori elnököt, míg a valutaalap vezetőjének meghatározása szintén az 1944-es kezdet óta Európára hárult.
– A bank iránti bizalom helyreállítása ott kezdődik, hogy a vezető megválasztásának a módját megváltoztatjuk – fogalmaz a közgazdászprofesszor. Stiglitz szerint Wolfowitz esetében is egyszerűen csak annyi történt, hogy Bush elnök néhány barátjának telefonált, így biztosítva az egykori külügyminiszter-helyettes új állását. Az amerikai szenátusnak még felülvizsgálati joga sincs ebben az esetben, a bank tagállamai fejlesztési és pénzügyminisztereinek pusztán a ratifikálás „joga” maradt meg. A Columbia Egyetemen közgazdászprofesszorként dolgozó Stiglitz úgy véli, hogy az iraki háború ideológusaként ismert Wolfowitz kinevezése után olyan szövetségeseinek adott magas rangú posztokat a Világbankban, akik egytől egyig az amerikai beavatkozás támogatói voltak.