A szocializmus a cél

A föderalista struktúrára épült Németország történetében első alkalommal lép színre az egész köztársaságot átfogó szélsőbaloldali erő. Kétéves előkészületek után megalakult a Baloldal Pártja (Die Linke), amely a keleti tartományokban a hajdani kommunista egységpárt örököseire (PDS), nyugaton a szociáldemokratákból kiábrándultak csoportjára (WASG) támaszkodik, együttesen hetvenkétezer tagot fog össze, és a politikai spektrum harmadik legnagyobb pártjának számít. A fúziót megszavazó kongresszus nyolcszáz küldötte közül mindöszsze egy személy utasította el az egyesülést. A delegáltak a szociáldemokraták egykori elnökét, Oskar Lafontaine-t és a mindeddig a PDS-t vezető Lothar Biskyt bízták meg az elnöki teendők elvégzésével, a közös parlamenti frakciót továbbra is a Lafontaine–Gregor Gysi-kettős irányítja.
Az új párt nyíltan kimondott célja az ország eddigi rendszerének átalakítása. A Die Linke elutasítja a piacgazdaságot, és a zászlajára írt „demokratikus szocializmus” mellett kardoskodik, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az alkotmány törvényeivel összeegyeztethető ez a politikai szisztéma. „Céljaink szolgálatában fokozni fogjuk a politikai összetűzéseket” – hangoztatta Lafontaine, és kiállt a munkásmozgalom hagyományainak ápolása mellett. Ez a stratégia magában foglalja a felszólítást a politikailag motivált általános sztrájkra is, amelyet a német alaptörvény – szemben Olasz- és Franciaországgal – határozottan megtilt, mivel egy ilyen méretű tiltakozó megmozdulás megbénítaná a köztársaság közéletét. A továbbiakban a Baloldal Pártja követeli a minimálbér bevezetését, az adórendszer átalakítását az igazságosság jegyében, az energiaszolgáltatás állami irányítását és ellenőrzését, a hadsereg külföldi bevetéseinek megszüntetését.
Az időközben jogilag is elismert szövetség első számú ideológiai hangadója, Gregor Gysi – a kongresszus résztvevőinek viharos tetszésnyilvánításaitól kísérve – azt igyekezett kiemelni, hogy a német újraegyesítés folyamata valójában csak most teljesedett be, mert az NDK összeomlását követően ezúttal került sor igazi egyesülésre. A két párt a legutóbbi parlamenti választáson közös listán indult, a szavazatok 8,7 százalékát szerezte meg, és ötvennégy képviselővel vonult be a Bundestagba. Politológusok meglátása szerint a Baloldal Pártjának létrejötte egyben a megszokott erőviszonyok átalakulását eredményezi majd, és a jövőben ritkaságnak számítana egy mindössze két pártra támaszkodó kormánykoalíció lehetősége. A kormányalakításhoz szükséges többséget előreláthatólag csak a három kisebb parlamenti párt (Liberálisok, Zöldek, Baloldaliak) valamelyikének bevonása teszi majd lehetővé.