Biztosan az első kalapban

Mennyiségi szempontból teljessé vált a december 2–16. közötti női kézilabda-világbajnokság mezőnye, hiszen a hét végi selejtezők után mind a huszonnégy résztvevő adott. Minőségi szempontból azonban lehet hiányérzetünk, ugyanis hiányzik a névsorból az előző három olimpia bajnoka, Dánia, amely a hazai 30-30 után Zaporozsjéban 28-24-re kikapott Ukrajnától, így kiesett. E hiányérzet természetesen viszonylagos, mert a továbbjutók jó része inkább felsóhajthat: egy ellenféllel – nem is akármilyennel – kevesebb. És nemcsak a vb-n, hanem minden valószínűség szerint az olimpián is, mert a nemzetközi szövetségnek, az IHF-nak roppant komoly erőszakot kellene tennie az általa felállított rendszeren és a sportszerűségen, hogy a dánokat valamilyen módon mégis selejtezős helyhez juttassa. Persze láttunk már ilyen csodát…
A skandinávok mellett a törzstagok közül kipottyantak a szlovének és a szerbek is, de inkább azokat lajstromozzuk, akik ott lesznek a vb-n. A lista földrészenkénti bontásban a következő: Európa (12 hely): Oroszország (címvédő), Franciaország (házigazda), Norvégia, Magyarország, Németország, Horvátország, Spanyolország, Románia, Ausztria, Macedónia, Ukrajna, Lengyelország; Amerika (4): Brazília, Argentína, Dominikai Köztársaság, Paraguay; Ázsia (4): Kína, Japán, Koreai Köztársaság, Kazahsztán; Afrika (3): Angola, Tunézia, Kongó; Óceánia (1): Ausztrália.
A lebonyolítás ugyanaz, mint a januári férfi-vb-n volt: a mezőnyt hat négyes csoportra osztják, minden kvartettből ketten jutnak tovább, a középdöntőben az ABC, illetve DEF ágon újabb négy mérkőzés következik együttesenként (egy eredményt mindenki magával visz), majd a negyeddöntőtől jöhet a klasszikus kieséses szisztéma. Ezt azért érdemes rögzíteni, mert a csoportok sorsolását június 20-án délben ejtik meg Párizsban, a kiemelés rendjét pedig már el is készítették. Adódik, hogy négy kalapot alkotnak, egyenként hat-hat csapattal, a kasztok beosztása pedig így fest, 1. kalap: Oroszország, mint címvédő és Európa öt legelőkelőbbre rangsorolt válogatottja. 2. kalap: Franciaország, Koreai Köztársaság, Brazília, valamint Európa 6-8. helyezettjei. 3. kalap: Angola, Kína, Japán, Argentína, Európa 9-10. 4. kalap: Tunézia, Kongó, Dominikai Köztársaság, Paraguay, Kazahsztán, Ausztrália.
A franciáknak természetesen az első vonalban lenne a helyük, de a másodikban jobban élvezhetik a házigazdát illető kedvezményt, a „szabad választást”. Először ugyanis a 4., aztán a 3., majd az 1. kalapból húznak, és Franciaország ezek ismeretében dönthet, hová, kikhez szeretne csatlakozni.
Magyarország, a 2005-ös világbajnokság bronzérmese és a 2006-os Európa-bajnokság ötödikje, minden szempont alapján az első kasztba tartozik. A másodikból üdvös lenne elkerülnie Franciaországot és Koreát – persze ha a franciák minket választanak, az azt jelenti, hogy a csoport és az ág amúgy nem túl erős –, de a többiek ellen is meg kell izzadni, bár egyikük sem verhetetlen. A harmadik kasztból Kína erős – a kontinentális kvalifikáción egy góllal kapott ki Koreától –, Japán és Angola jóval gyengébb, Argentína még annál is gyengébb – a brazilok 29-12-re intézték el –, az európaiak, bárkik is legyenek, veszélyesek. A negyedik hatosban nincs számottevő alakulat. A magyar válogatott tehát már a rajt – sőt, a sorsolás – előtt számolhat egy biztos győzelemmel, valamint azzal, hogy ha nem akad össze a franciákkal vagy a koreaiakkal, saját magánál erősebb csapattal az első körben bizonyosan nem találkozik.