Blair megnehezítheti Brown dolgát

Tony Blair abban a tudatban képviseli az Egyesült Királyságot a jövő csütörtökön kezdődő uniós csúcstalálkozón, hogy öt nappal később mint magánember elhagyja Downing Street-i hivatalát. Amint az Economist folyóirat megjegyzi, egyedül Churchill volt hasonló helyzetben az 1945-ös potsdami értekezleten, amikor tudta, hogy míg Trumannal és Sztálinnal tárgyal, otthon a választók valószínűleg kihúzzák alóla a miniszterelnöki széket. Ezért vitte magával a konferenciára Clement Attlee ellenzéki vezetőt. Blair tudja, hogy amit a jövő héten Brüsszelben tesz vagy mond, azzal megköti Gordon Brown kezét, mégsem viszi magával a már kijelölt utódot.
A tét nem kicsi. Angela Merkel német kancellár a kompromiszszum érdekében hajlandó arra is, hogy az alkotmány szót mellőzzék az egyszerűsített tervezetből. Maga Blair több ízben elkötelezte magát az Európai Unió eszméje mellett, de amellett is, hogy népszavazást rendel el, ha bármiféle új alkotmányos szerződés több jogot ruházna az unióra a brit parlament jogkörének csorbításával.
Brown ennél jóval szkeptikusabb. Emlékezetes, hogy az eurózóna megalakulásakor pénzügyminiszterként a belépést öt, mindig változó feltétel teljesüléséhez kötötte. A pénzügyminiszter mélységes ellenszenvvel figyelte a német és francia gazdaság megkötöttségeit is. Azóta persze Angela Merkel, majd legutóbb Nicolas Sarkozy felléptével mind a két ország távolodni látszik az oly sokáig önként vállalt béklyóktól, de Brown, az óvatos skót nem az illúziók embere.
Blair egy évtizeden át népszerűbb volt Brownnál, de a pénzügyminiszter jobban megtestesíti a brit álláspontot az unióval kapcsolatban. A britek jól látják az unió nyújtotta gazdasági előnyöket, de szerintük ez nem ad elegendő okot arra, hogy beleszólást engedjenek Brüsszelnek jogrendszerükbe, ipari kapcsolataikba, vagy teljesen beleolvadjanak egy közös honvédelmi és külpolitikába. Különösen nem abban a tudatban, hogy újra meg újra háttérbe szorulnának a francia–német tengellyel szemben.
Brown így mindjárt miniszterelnöksége elején választásra kényszerülhet: vagy olyan népszavazást ír ki, amely csakis az új tervezet elvetését eredményezheti, vagy elveszíti a következő megméretést.