Még soha nem vált számomra ilyen fájdalmasan világossá az évek során, hogy két Európa létezik: az egyiknek, amely a többségi, van hite és előre akar lépni, a másik azonban nemzeti politikai célkitűzésének tekinti az Európai Unió szerepének csökkentését – nyilatkozta az olasz miniszterelnök a La Repubblica című lapnak tegnap. Romano Prodi szerint a brüszszeli EU-csúcson körvonalazott reformszerződés felruházza ugyan Európát olyan eszközökkel, amelyekkel eddig nem rendelkezett, de a kompromisszumokhoz vezető viták azt jelezték: „immár eltűnt az előrelépés közös szellemisége”.
A brüsszeli állam- és kormányfői találkozón született megállapodás szerint az új reformszerződés tervezete a Hollandiában és Franciaországban elutasított, 18 tagállamban (így nálunk is) viszont törvényesen is megerősített alkotmányos szerződés helyébe lép, s legfőbb vívmányait át is veszi, de kimaradnak belőle a nemzeti alkotmányra emlékeztető elemek, így a közös zászló és a himnusz.
*
A brüsszeli egyezség nyomán a tagállamok kormányai pontos mandátummal kezdhetik meg a részletek kidolgozását, várhatóan júliusban, és miután alapvetően egy már meglévő szövegre építenek, két-három hónap alatt be is fejeződhet a munka. A másik fontos különbség az alkotmány és az immár reformszerződésnek hívott új dokumentum között, hogy arról valószínűleg egyetlen tagállamban sem kell népszavazást tartani – jelentette a távirati iroda.
A leendő reformszerződés minden bizonnyal rendelkezik majd arról, hogy két és fél éves rotációval létrehozzák az egyszemélyi EU-elnöki tisztséget a politikai ügyek intézésre. A kül- és biztonságpolitikai képviselet ellátására ugyancsak létrejön egy önálló csúcsdiplomáciai poszt, ennek betöltőjét azonban – az alkotmányban szereplő tervekkel ellentétben – nem uniós külügyminiszternek hívják majd, hanem várhatóan főképviselőnek.
Szerződéses része lesz a joganyagnak az alapvető jogokat biztosító uniós charta, bár a brüsszeli kompromisszumnak megfelelően annak tartalma jogi kötelezettséget egy tagország, Nagy-Britannia számára nem jelent. A magyarok számára kiemelten fontos, hogy az Európai Unió elismeri benne a kisebbségi, s ezen belül a nemzeti kisebbségi jogokat. A bel- és igazságügyi politikán belül az évtized végétől több területre kiterjesztik a minősített többségű döntést, azaz csökkentik a vétójog használatát.
Új, úgynevezett kettős többségi (a támogató országok számát és lakosságát egyszerre figyelembe vevő) döntéshozatali rendszer lép életbe 2014-től, teljes egészében pedig csupán 2017-ben. A közös energiapolitika, illetve az energiaügyi szolidaritás ugyancsak helyet kap az új dokumentumban, akárcsak az uniós belső piac versenyének kiteljesedése és a szociális védelem kiterjesztése.
A megállapodás véget vetett egy veszélyes megtorpanásnak, s ismét mozgásba hozhatja Európát – értékelte Angela Merkel német kancellár a csúcson született egyezséget.
Egyes német lapok – így például a berlini Tagesspiegel és a Berliner Morgenpost – attól tartanak, hogy az európai reformszerződést nem sikerült teljesen megmenteni, a katasztrófa talán csak egy időre hárult most el, mert a szerződés pontos megszövegezése során a kormányközi konferencián új nehézségek léphetnek fel.
Szakad a német koalíció? Ritka egyhangúság jellemzi a német politikusok és a sajtó állásfoglalását Angela Merkel nemzetközi szerepéről. A kancellár fáradhatatlansága, okos tárgyalási taktikája és józan politikai stílusa nélkül megoldhatatlannak bizonyultak volna azok az ellentétek, amelyek az EU további sorsát fenyegették. A brüsszeli EU-csúcs eredményei nem ideálisak, de lehetőséget nyújtanak a huszonhét nemzet további együttműködésére. „A hihetetlenül nehéz helyzetben a soros német elnökség kiérdemli elismerésünket és támogatásunkat” – hangoztatta Kurt Beck, az SPD elnöke. A Merkellel szemben tanúsított elismerés öröme nem lesz hosszú életű: a belpolitika színpadán sötét felhők gomolyognak a kereszténydemokrata–szociáldemokrata nagykoalíció felett. Az EU-csúcsot megelőző, éjszakába nyúló, hétórás koalíciós erőpróba magában rejtette a CDU/CSU– SPD-kormány feloszlásának lehetőségét. A szociáldemokraták táborában fokozatosan erősödik annak a blokknak a tiltakozása, amely nem hajlandó további kompromisszumokra – akkor sem, ha ennek a kormányfelelősség elvesztése lenne az ára. Különösen az fáj az SPD-nek, hogy a minimális munkabérek bevezetését nem sikerült elfogadtatni a konzervatívokkal, holott Kurt Beck sorozatosan hangoztatja pártja meggyőződését: „Aki a köztársaságban dolgozik, annak meg kell tudni élnie a fizetéséből.” Az SPD abban bízik, hogy a Merkelre irányuló nemzetközi elismerés fénye rohamosan csökkenni fog, és a belpolitikai útvesztők majd rontanak a kancellár népszerűségén. Az SPD parlamenti frakciójának a vezetője szerint a 2009-es parlamenti választásokkal véget érhet a nagykoalíció. (S. L.)
Vezércikk a 7. oldalon
origo.hu
Kettészakadt az ország: óriási hőmérséklet-különbség északon és délen
