Itt kapitány, ott igazgató

Bizonyos férfisoviniszták szerint a kézilabda és a női kézilabda még mindig két külön sportág. E sarkos véleménynek persze a játékosok mellett azok az edzők is élő cáfolatát adják, akik sikerrel váltanak egyik szakágról a másikra, majd vissza. Olyasmit azonban még egyikük sem vállalt, mint Skaliczky László: a férfiválogatott szövetségi kapitánya elfogadta a felkérést – miközben Varga József megmarad vezetőedzőnek – a DVSC női együttese szakmai igazgatói posztjára.

Hogy van a csapata? – próbáltuk meg eme ártatlannak tetsző kérdéssel kipuhatolni, Skaliczky gondolataiban melyik együttesé az elsőbbség, ám ő nem ugrott be.
– Köszönöm, éppen pihenőn.
– Azt hittem, legalább visszakérdez majd, melyik csapat, hiszen most már kettő is van…
– Nincs miért visszakérdeznem. Egyrészt, mert most mind a kettő pihen, másrészt, mert a prioritás egyértelműen a férfiválogatotté, az ott végzett munka, illetve szabadidő függvényében dolgozom majd Debrecenben.
– Példa nélküli, hogy a férfi kapitány női klubcsapatnál szakmai igazgatóskodik…
– Miért, ha korábban a Szeged férfiegyüttesénél vállalok munkát, az jobb lenne?
– Nem tudom, de megkérdeztem volna, tehát halljuk a választ!
– A téma később persze már nem volt aktuális, hiszen a Szeged bajnok lett, ami óriási bravúr, ezért ezúton is ismét gratulálok a kollégámnak. Amikor pedig még engem hívtak, akkor mérlegelnem kellett, mekkora bizalmatlanságot kelthet, ha mondjuk a jövő májusi olimpiai selejtezőre olyan kapitány vezeti a Veszprémre épülő válogatottat, aki egyben a Szeged edzője. Ez nem feltétlenül szerencsés leosztás.
– Azt viszont örömmel hallom, hogy az olimpiai selejtezőben a januári norvégiai Európa-bajnokság lelombozó sorsolása ellenére bízik. Matematikus alkat létére a múlt pénteki csoportbeosztás óta biztosan többször kiszámolta, hogyan csíphető el a kvalifikációs kvóta?
– Nyilvánvaló, hogy az első körben a fehéroroszokat meg kell verni, ez a továbbjutás alapja, de ez szerintem kevés, a csoportban jól jönne még egy bravúr. Aztán az águnkon a svédek és az izlandiak elleni meccsből is legalább az egyiket hozni kellene, hogy a keresztbejátszásra kedvező pozícióba kerülhessünk a szintén az olimpiai selejtezőre hajtó szlovénekkel, csehekkel és persze norvégokkal szemben. Ez az utolsó lehetőségünk, de a mögöttünk lévő két kikínlódott világverseny elegendő tapasztalatot, rutint adott a fiataloknak ahhoz, hogy ezzel az eséllyel élni tudjunk.
– Ezt a témát pillanatnyilag le is zárhatjuk, folytassuk a Debrecennel! Mi vonzotta oda, azaz mi hiányzott: a munka, a pénz vagy a nők?
– Ez a sorrend így megfelelő lesz. De komolyra fordítva, megkerestek egy dinamikusan fejlődő klubtól, amely komoly célokat tűzött maga elé, engem pedig a kihívás mellett a kíváncsiság is arra ösztönzött, hogy igent mondjak, és ahogy időm engedi, segítsek. Például a játékosok egyéni képzésében, a mérkőzések, ellenfelek elemzésében, kiélhetem magam az edzéseken, a mentális felkészítés során hasznosíthatom a válogatottnál szerzett tapasztalataimat, hiszen pontosan tudom, milyen az, amikor megkapsz egy csapatot, és adott esetben két-három nap közös felkészülés után ki kell állni vele az ellenfél és a közönség elé.
– Esetleg arra is kapásból tudja már a választ, milyen védekezési taktika alkalmazandó mondjuk idegenben a Hódmezővásárhely ellen?
– Erre talán még nem. Mert bár a televízióban, Békéscsabán és egyéb helyszíneken sok női mecscset látok, láttam, azért bővítenem kell az ismereteimet. És nem csak ezen a téren, mert a női lélek is egészen más habitust igényel.
– E tekintetben eddig is női típusú edzőnek tartottam. Aki a játékosai minden rezdülését figyeli, lelkizik velük és magával, empatikus, ahelyett, hogy azt mondaná: uraim, ez a feladat, duma nincs, hajrá!
– Lehet. Eddig férficsapatokhoz rendelt a sors, de az utánpótlásnál kezdtem az edzősködést, sokat dolgoztam gyerekekkel, akiket fel is kellett nevelni, és ez empátia nélkül nem megy. Más kérdés, hogy azért azt is megkaptam tőlük: én vagyok a szadista tanár úr.
– Most inkább mazochistának tűnik. Vagy éppen ellenkezőleg, halmozza az élvezeteket?
– Majd kiderül. A hazai és a nemzetközi versenynaptár alapján sokszor előfordul, hogy a fiúknál éppen semmi dolgom, és napi szinten részt vehetek a DVSC edzésein, máskor meg éppen fordítva lesz. De akár így, akár úgy, az a lényeg, hogy kézilabdával foglalkozom.