Majtényi, a megosztó

A jelek szerint nem lesz az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Majtényi László. Megválasztását nem támogatja a Fidesz és a KDNP. A két parlamenti frakció ezt közleményben tudatta a közvéleménnyel. Indokuk: a jogászt politikai elfogultsága alkalmatlanná teszi a tisztségre. Maga a jelölt néhány napja úgy ítélte meg, ötven százalékban esélyes az ombudsmani poszt betöltésére. Ez – mondhatnánk – kevés, hiszen az állampolgári jogok biztosainak megválasztásához kétharmados többség szükséges. A koalíció szavazatai önmagukban nem elégségesek. Ugyanakkor tudható, hogy az MSZP parlamenti frakciója sem lelkesedik Majtényiért. Ez leginkább abból vonható le, hogy amikor Sólyom László köztársasági elnök a Sándor-palotában a parlamenti frakciók képviselőinek tudomására hozta, kit jelöl a tisztségre, csupán az SZDSZ nyilatkozott azonnal: üdvözli az államfői döntést.
A szocialisták az ellenzékhez hasonlóan időt kértek. Kezdettől kétséges volt, vajon megszavazza-e a Fidesz az államfő jelöltjét. Aki erre igennel válaszolt, abból indult ki, hogy az ellenzéki párt hasonló ügyekben eddig még egyszer sem került szembe a köztársasági elnökkel. Elfogadta a legfőbb ügyészi posztra jelölt Horányi Miklóst is. Habár a tisztség betöltéséhez csupán egyszerű többség kellett, ez a kormánypártok ellenkezése miatt nem jött össze, Sólyomnak új jelöltet kellett állítania. Ezután szavazta meg az Országgyűlés a jelenlegi legfőbb ügyész Kovács Tamást.
A két ellenzéki párt most nemet mond. Lojalitásuknál valószínűleg erősebb az a meggyőződésük, hogy a volt adatvédelmi biztos nem lenne jó ombudsman. Vajon Sólyom László gondolt-e arra, hogy esetleg új jelöltet kell állítania? Feltehetőleg számolt ezzel a verzióval is. Tanácsadója ugyanakkor azzal érvel, hogy a jelölt minden szempontnak megfelel. Lépjünk most túl azon, miért nem egyeztet az államfő a pártok képviselőivel, miért nem követi a korábbi elnökök gyakorlatát. Sólyom úgy látja, az előzetes megbeszélés semmivel nem vinne közelebb a megoldáshoz. Fölösleges tiszteletkörökre pedig nincs szükség. Az államfőnek szíve joga, hogy a saját értékrendje szerint értelmezze a törvényt, s ha az nem ír elő egyeztetési kötelezettséget, ne konzultáljon. Ilyen esetben ugyanakkor nem lepődhet meg, ha elutasítják a jelöltjét.
Majtényi László megosztó személyiség. A jogász szakember a rendszerváltozás után tanácsadói szerepet töltött be a Sólyom László vezette Alkotmánybíróságon (AB). Ekkortájt volt az AB elnökének főtanácsadója Halmai Gábor. Majtényi később az ország első adatvédelmi biztosa lett. Ismert személyiséggé vált. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 1992-ben elfogadott törvény 1995 és 2001 között nem kis részben az ő tevékenysége által vált napi gyakorlattá. Érdemes emlékeztetni, hogy Sólyom László egyetemi oktató korában, a rendszerváltozás idején is szívügyének tekintette a személyiségi jogokat, az adatvédelmet. A magánszféra sérthetetlensége az ő értelmezésében a szabadságjogok védelmének kitüntetett területe. Az állampolgár nem lehet a közhatalom, az állam kiszolgáltatottja. A személyes, sőt a legszemélyesebb adatok védelméért törölte el az Alkotmánybíróság még 1990-ben a személyi szám korlátlan használatát. Az azonosító ugyanis alkalmas volt arra, hogy segítségével a hivatalok személyiségprofilt készítsenek: az egészségügyi, az adóügyi, a gépjármű- és az ingatlan-nyilvántartás adatainak összevonásával, egyetlen szám beütésével teljes képet kapjanak és adjanak bárkiről.
A külön-külön nyilvántartott információkból így kiolvasható volt, ki hol lakik, mennyi a vagyona, a keresete, milyen a családi, az egészségügyi állapota, az előélete, a szexuális vonzódása és a párthovatartozása. Legendaként emlegették, hogy Sólyom László a rendszerváltozás tájékán azért nem vett fel bankhitelt, mert fel kellett volna tüntetnie személyi számát. Akkor ez nemcsak a hivatalokban, de a hitelintézeteknél, sőt a munkahelyeken is kötelező volt. Ha az ember elment a suszterhez, hogy a cipőjét megjavíttassa, a lábbeli talpára nemes egyszerűséggel felírták a személyi számát.
Azóta az élet változott ugyan, a magántitkok kifürkészésének szándéka azonban a világ államaiban mind erőteljesebb tendencia lett. Sólyom László ezzel sem ért egyet. A tapasztalatokat mindenesetre rendszeresen elemzik. Ez történt az adatvédelmi törvény elfogadásának tizedik évfordulóján, amikor is a Közép-európai Egyetem nemzetközi tanácskozást rendezett. Az előadók között fontos hely illette meg Sólyom Lászlót és Majtényit. A volt biztos 2003-ban az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője lett. Az intézet liberális jogászok, szakértők szellemi műhelye, Soros György pártfogoltja.
Az állam átláthatóságát és a magánszféra sérthetetlenségét központi kérdésként kezelő liberális felfogás számos eredményt mutathatott fel a kezdeti időkben. Megteremtette azt az illúziót, hogy a demokratikus fejlődés zökkenőmentes lesz. Ám az SZDSZ csatlakozása a Horn-kabinethez, majd Medgyessy és Gyurcsány Ferenc kormányához, a gyakorlatban az egyéni és a kollektív szabadságjogok megsértéséhez, a szabadelvű felfogás megcsúfolásához vezetett. Az államfő egykori kollégái, tanácsadói nyilvánvaló politikai szerepet vállaltak, s ilyen nyilatkozatokat tettek. Ha arra gondolunk, milyen álláspontot képvisel például az Országos Választási Bizottság (OVB) elnökhelyetteseként Halmai Gábor, akkor azt mondhatjuk, tevékenységének vajmi kevés köze van a joghoz. A független intézménykényt kezelendő OVB a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság döntéseiből levonhatóan a kormánypártokhoz húz. A koalíció érdekeit érvényesíti.
Majtényi Lászlót két évvel ezelőtt Halmai Gáborral együtt alkotmánybírónak javasolta a Szabad Demokraták Szövetsége. A Fidesz nem fogadta el őket. Az azóta eltelt idő fejleményei alapján azt mondhatjuk, a tizenegy tagú bírói testületben Halmai talán kevesebb hátrányt okozhatott volna, mint jelenlegi tisztségében. Hogy Majtényi milyen ombudsman lenne, nem tudhatjuk. Nem kis szerénytelenséggel ő maga úgy nyilatkozott, jobb lenne az elődjénél. Erősítené a munka jogi jellegét – mintha Lenkovics Barnabás nem jogi alapon tevékenykedett volna.
A parlamentáris demokráciák viszonyai között, amikor az Országgyűlés csak látszólag teljesíti a végrehajtó hatalom, a kormány ellenőrzését, hiszen saját többségét kellene kontrollálnia, megnő a független intézmények jelentősége. Az államfő, az Alkotmánybíróság, a bíróság, az ügyészség, a számvevőszék, az ombudsmanok, az OVB arra hivatott, hogy fenntartsa az egyensúlyt. Amennyiben kiegyenlítő szerepük formálissá válik, a demokratikus jogállam is csak illúzió marad.