Egyházkarcsa takaros település a túlnyomórészt magyarok lakta Csallóköz szívében, Dunaszerdahely szomszédságában. A két település között húzódik a Pozsony–Komárom főút, e mellett létesült a karcsai ipari park, ahol lázas építkezés folyik. Több ősi falu is tartozik a községhez, ezek közül Alsókarcsa „adja” a templomot, amely előtt a hűsben egy középkorú hölgy és egy fiú üldögél.
– Nem lenne jó, ha megépülne egy akkumulátorgyár, mert szennyez – csóválja fejét az asszony. – Ehhez a falurészhez lenne a legközelebb, itt a helyiek nem örülnek neki. Nem írnak sokat róla a lapok, inkább az emberek híresztelik, mi lesz.
Egyes szlovákiai magyar civil szervezetek, így a Kukkónia Polgári Társulás szerint a csallóközi ivóvízkészletet és a levegő tisztaságát is veszélyeztetheti a település mellé tervezett akkumulátorgyár, amelyet a Bumm.sk felvidéki magyar internetes újság értesülései szerint egy linzi székhelyű cég építene fel a főút mentén. Az osztrák Banner Baterien tulajdonosai létesítenék a gyárat, amely, terveikből kiolvashatóan, évente mintegy 50 millió kilogramm ólmot dolgozna fel, amelyhez a gyártási folyamatban több mint 10 millió liter kénsavat vegyítenének, legalábbis így kalkulál a dunaszerdahelyi önkormányzat mellett működő építészeti és környezetvédelmi bizottság. Érdekes, hogy a valószínűsíthető negatív ökológiai következmények ellenére sem kért környezetvédelmi hatástanulmányt a szlovák szakminisztérium, tegyük hozzá, még az előző ciklusban. Kérdés persze, hogy az osztrák cég milyen biztonsági garanciákat képes vállalni, és az is felvetődik, hogy miért pont a magyar határ közelében kell egy ilyen üzemet beindítani.
A beruházás esetleges negatív hatásaira a szomszédos Dunaszerdahely körzeti környezetvédelmi hivatala, a város önkormányzata nevében pedig Pázmány Péter polgármester hívta fel a figyelmet: a tavaly óta hivatalban lévő miniszterhez írott levelében a korábbi döntés felülvizsgálatát és egy környezeti hatástanulmány elkészítését sürgeti.
Egyházkarcsa első embere a nemrég átalakított faluház közelében, egy presszóban fogad minket, ahol éppen egy új, ígéretes befektető jogi képviselőjével tárgyal. Gódány László elmondja, hogy a Banner Baterien megtiltotta neki, hogy bárminemű információt eláruljon a cég beruházási elképzeléseiről. Felvetésünkre, hogy egy ilyen üzem miért olyan környékre akar települni, ahol még egy gyorsforgalmi út sincs, a polgármester így válaszol: olyan dolgos emberek, mint a csallóköziek, egész Nyugat-Szlovákiában nincsenek máshol. Nem véletlen, hogy a Coop Jednota élelmiszer-ipari cég raktárat létesít az egyházkarcsai ipari parkban, 100–120 embert juttatva munkához, a műanyag elemeket gyártó brit Spectus pedig az idén kezd építkezni, várhatóan 150 embernek ad majd kenyérrevalót.
Felmerül a kérdés, hogy miképpen fér meg egymás mellett egy élelmiszer-ipari üzem és egy akkumulátorgyár, de a polgármester erre azt feleli, hogy ő megbízik egy nagy osztrák vállalatban. A helyi önkormányzat május végén azonban határozatot fogadott el, amelyben ismételten megerősíti azt az álláspontját, hogy a fentnevezett beruházó csak abban az esetben kaphat építési engedélyt, ha száz százalékig megfelel a szlovák építkezési és környezetvédelmi törvényeknek, nyomatékosítja Gódány László, aki nem örül, hogy a dunaszerdahelyiek beleavatkoznak a falusiak dolgaiba. Az egyházkarcsaiak nem félnek semmilyen hatástanulmánytól, mert sorban állnak az érdeklődő vállalkozók az ipari parkjuknál.
– Ez így igaz, és azért itt helyben is vagyunk néhányan – tudatja velünk Hodossy Tibor vállalkozó, aki szerint a legtöbb karcsai örülne az ominózus üzemnek.
Irány a kőhajításnyira lévő Dunaszerdahely városa, amely az utóbbi évtizedben az egyik legpezsgőbb felvidéki magyar településsé vált. A felújított, egyre bővülő fürdő messze földön híres, a panelházakat pedig a Makovecz Imre és munkatársai által tervezett, organikus stílusú épületek tagolják. Megannyi vendéglátóhely, üzlet hívogat, az viszont meghökkentő, hogy egy óriási hirdetőtáblán a magyarországi Hit Gyülekezetének Vidám vasárnapját reklámozó plakát „hirdeti az igét”.
– Levelet írtam a szlovák környezetvédelmi miniszternek, ebben az önkormányzat nevében kérem a tárca tavaly márciusi döntésének a felülvizsgálatát. Új környezeti hatástanulmányra várunk – hangsúlyozza Pázmány Péter polgármester. – Ugyanis a Banner Baterien vállalkozása a cégjegyzék szerint veszélyes hulladékokkal is összefügg, városunkat mint szomszédos települést törvénysértő módon kihagyták az engedélyezési folyamatból, ráadásul a beruházásnak határokon átnyúló környezeti hatásai is jócskán lehetnek. Győr, illetve a Szigetköz itt van a szomszédban.
A városvezető elmondja, hogy a dunaszerdahelyi önkormányzat környezetvédelmi szakbizottságának az elnöke is aggályosnak tartja a szomszédos akkumulátorgyár üzemelését, mivel veszélybe kerülhet Közép-Európa talán legnagyobb ismert ivóvízkészlete, amely a Csallóköz alatt található. Innen kapja a vizet – többek között – Nyitra, Vágsellye, Galánta városok lakosságának egy része is, így aligha túlzás azt állítani, hogy legalább annyi szlovák, mint magyar nemzetiségűt érinthet az esetleges kénsav- és ólomszennyezés. Az ólom nagy mennyiségben rákkeltő hatású, csecsemőknél, gyermekeknél fejlődési rendellenességet is okozhat, hiszen idegméreg. Nem csoda hát, hogy az európai uniós irányelv – néhány kivételes esettől eltekintve – tiltja az ólom használatát. Pázmány Péter mindezek miatt bízik abban, hogy a zöld tárca vizsgálódásai nyomán új ténymegállapító folyamat veszi kezdetét, és így nem fordulhat elő nagyarányú levegőszennyezés, ahogy az sem, hogy olyan technológiát használó üzem kapjon engedélyt, amelynek az alkalmazottai porrá őrölt ólmot lélegezhetnek be.
– Egy akkumulátorgyár működése következtében egészségre veszélyes üledék rakódhat le a földben, a vizekben, amelynek rákkeltő hatása lehet, miközben ezen a magyarlakta vidéken a daganatos betegek aránya eleve meghaladja az országos átlagot – hallhatjuk a civil tiltakozás élére állt Horváth Ákostól, a Kukkónia Polgári Társulás elnökétől. – Még ha modern technikával működik is az üzem, előfordulhat műszaki hiba, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Ezért kezdtünk aláírásgyűjtésbe.
A polgári társulás vezetője szerint nem lesz könynyű a küzdelmük, hiszen információik szerint körülbelül 15 milliárd forintnyi beruházásról és 150 új munkahelyről van szó, mégis összegyűlt már háromezer aláírás egy hét alatt. Egyházkarcsáról ugyan még csak száz-egynéhányan látták el kézjegyükkel az ívet, ami a község tíz százalékát jelenti, de mivel Dunaszerdahely központjában akcióznak a civilek, ez is figyelemre méltó eredmény. Főleg, hogy a szlovákiai magyar nyomtatott sajtóorgánumok csupán ímmel-ámmal foglalkoznak az üggyel. Mindenesetre Horváth Ákos is bízik a minisztérium kedvező döntésében, ugyanis ellenkező esetben a strasbourgi, illetve a hágai nemzetközi bírósághoz lehet csak fordulni. Ami viszont hosszú időt vesz igénybe.
Északi szomszédunknál az egyik legutóbbi felháborodást keltő ügy nemrég rendeződött. Történt ugyanis, hogy két héttel ezelőtt lekapcsoltak két kamiont, amely Ausztriából származó veszélyes hulladékot szállított. Az osztrák fél elismerte ugyan, hogy a szemét onnan származik, viszont azt szerette volna, ha Szlovákia állja a szállítmány likvidálásának a költségeit, amibe a szlovákok nem egyeztek bele. A mintegy 40 tonnányi hulladékot szállító kamionokat Máriatölgyes mellett fülelték le a vámosok, amint éppen igyekeztek megszabadulni szállítmányuktól. A járműveket azonnal visszaküldték a határátkelőhöz, e hét elejéig ott vesztegeltek, ugyanis megfelelő papírok híján nem engedték át őket Ausztriába. A szemét egy meg nem nevezett bécsújhelyi (Wiener Neustadt) cégtől származik. Múlt hét csütörtökön az osztrákok átvizsgálták a két szállító járművet, pénteken pedig a cég telephelyét, és kiderült, hogy ott további hulladékhegyek találhatók. Ezután született meg a megegyezés, hogy a kétkamionnyi szemetet visszaszállítják Ausztriába.
Nem ilyen szerencsés azonban mostanság a magyarországi Szentgotthárd és festői vidéke, hiszen vadregényes folyónk, a Rába néhány bőrgyár miatt habzik. A burgenlandi oldalon már évek óta több más szennyező üzem is működik, nem beszélve arról, hogy hamarosan egy monumentális hulladékégető építésébe kezdenek a szomszédos Heiligenkreuzban, azaz Rábakeresztúron.
– 2006-ban adtak át az osztrák oldalon egy biomassza-égető üzemet, amelynek a magas kéményét van szerencsénk látni innen, Szentgotthárdról – ecseteli a környezeti problémákat Pénzesné Kiss Katalin, a Pro Natura St. Gotthard (Pronas) civil összefogás vezetőségi tagja. – Ez kora reggel és késő este több alkalommal okádja a szürkésfekete füstöt, bár a tulajdonos szerint semmilyen szennyezést nem okoz, mivel elvileg csak természetes anyagokkal dolgoznak.
A Pronas vezető aktivistája elmondja, hogy az üzem mellett nemrégiben a szabad ég alatt tárolt mintegy 200–300 tonna kommunális szemétre – nagy mennyiségű műanyagra, gumira és üvegre, égetésre előkészített darált hulladékra – lettek figyelmesek. Mindezek elszállítására az osztrákoknak hat hétre volt szükségük a magyar civilek reklamációja óta. Az új, évi 225 ezer tonna szemetet feldolgozó égetőmű építését pedig 2008-tól tervezi az osztrák Begas Kraftwerk GmbH, ami azért is megdöbbentő, mert egy ilyen kapacitású üzem egy kétmilliós nagyváros igényeit is ki tudná elégíteni. A szentgotthárdiak persze már többször javasolták, hogy a hulladékégetőt Ausztria közepén létesítsék, és ne a magyar határtól, illetve Szentgotthárdtól pár száz méterre, hiszen az uralkodó nyugati–északnyugati széljárás miatt a város igencsak kárát láthatja a beruházásnak. Igaz, hogy ez száz új munkahelyet jelentene Heiligenkreuzban, de a szomszédos magyarországi városban több száz, a turizmusból élő ember megélhetését veszélyeztetné az irdatlan nagyra – egyes hírek szerint –, 80 méteresre ígért kémény látványa, valamint a legjobb technikai feltételek mellett is elkerülhetetlen bűz. Szentgotthárdon amúgy hamarosan megnyitják a hárommilliárd forintból felépített új termálfürdőt. Az Őrségi Nemzeti Park és a közeli szlovéniai Goricko Nemzeti Park szintén megsínylené a dél-burgenlandi ipari park túlbuzgóságát.
Nem véletlen, hogy szlovén és osztrák zöldek is megmozdultak az ügyben, utóbbiak egy héttel ezelőtt aláírásgyűjtésbe is kezdtek hazájukban. Magyarországon az Ausztriából érkező környezeti veszélyek miatt a minap meghirdették az osztrák áruk bojkottját, amellyel a Pronas civil összefogás is egyetért, s amely egyébként eddig csaknem tízezer aláírást gyűjtött össze a tervezett hulladékégető ellen.
– Burgenlandban már így is igen magas a finom por koncentrációja, amely még tovább nőne, ha ilyen elképesztő mennyiségű szemetet hordanának ide a kamionok – tájékoztat Pénzesné Kiss Katalin. A Hulladék-munkaszövetség (Humusz) munkatársa, Szuhi Attila geográfus-hidrológus hozzáteszi, hogy a finom por a hozzá tapadó nehézfémekkel együtt akadálytalanul bejut a tüdőbe, ami rákot, születési rendellenességet okozhat. A hulladékégetőben felszabaduló vegyületek is óriási veszéllyel járnak, amit alátámasztanak brit, japán, amerikai mérési eredmények. Szuhi Attila állítja, hogy a modern technológia sem nyújt egyértelmű biztonságot, mivel 10–15 év alatt derül ki, mennyire környezetbarát eljárásokról van szó.
– A gond az, hogy a magyarországi önkormányzatok, hatóságok, civil szervezetek a beruházás körülményeit csak véleményezhetik, vétójogunk sajnos nincs. Éppen ezért várjuk, hogy az Országgyűlés és a kormány támogasson minket, és abban is bízunk, hogy az osztrák környezetvédők felrázzák az ottani közvéleményt – mondja Pénzesné.
Erre már akad példa, hiszen a Rába habzásának ügyében összefogott a magyar és az osztrák Greenpeace, sőt szót emelt az osztrák tendenciák ellen Sólyom László államfő és Fodor Gábor, a zöld tárca új vezetője is. A nemzetközi környezetvédő szervezet május végén bejelentette, hogy az évek óta figyelt bőrgyárak közül melyik szennyezi a leginkább a folyót.
– Kiderült, hogy a stájerországi Feldbachban működő Boxmark több törvényileg megszabott határértéket jócskán átlépett – hangsúlyozza Nemes Noémi, a magyarországi Greenpeace kampányfelelőse, aki megerősíti, hogy több paraméter esetén megdöbbentő mértékű szennyezést mutattak ki az akkreditált laborok. A szennyvíz összes foszfortartalma tízszeresen meghaladta az Ausztriában megengedett értéket, a lipofil anyagokból az engedélyezett két-háromszorosát mérték, vasból és szerves halogénvegyületekből pedig mintegy 50 százalékkal többet találtak. Mindemellett a naftalin-szulfonátok, amelyeket a habzás legfőbb okozójának tartanak, ötször nagyobb koncentrációban voltak jelen a szennyvízben, mint az úgynevezett felületaktív anyagokra engedélyezett legmagasabb kibocsátási érték.
– De ez nem elég: a szennyvíz majdnem olyan sós, mint a tenger, ami megjósolhatatlan hatással lehet az egész édesvízi növényzetre, így a táplálékláncra is. Mindezek miatt a Greenpeace azonnali cselekvést követel a feldbachi bőrgyártól, valamint hogy tíz napon belül értesítse a közvéleményt, milyen konkrét intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a szennyezést őszre felszámolja – nyomatékosítja Nemes Noémi.
Kollégáival együtt úgy véli, hogy elfogadhatatlan a gyár jelenlegi törvényes státusa, ugyanis az 1994-es vízjogi engedély rá öt évre lejárt, és azóta a hatóságok nem döntöttek a gyár újabb kérelméről. Fontos hangsúlyozni, hogy 1999-ben Ausztriában a bőrgyárakra nézve szigorúbb szabályozás lépett érvénybe, a Boxmark működésének alapja viszont csupán egy elavult vízjogi engedély.
A Greenpeace szerint a stájer gyár immár nyolc esztendeje emiatt bocsáthat büntetlenül a Rábába felettébb veszélyes kémiai anyagokat. A magyar kampányfelelős úgy tartja, hogy a Boxmark időhúzásra játszik, amit az osztrák hatóságok, úgy tűnik, elfogadtak. Épp ezért a két ország kormánya által a minap alapított vegyes bizottság akciótervének gyors kidolgozása mellett nagy szükség lenne arra, hogy az osztrák közvélemény is nyomást gyakoroljon a szennyező üzemekre.
origo.hu
Egyre nagyobb bajban van Ruszin-Szendi Romulusz, akár tíz évet is kaphat
