Orwell

Rendhagyó módon két vitanapot is tartottak tegnap a parlamentben – lényegében ugyanarról. Hiszen a második Gyurcsány-kormány egy évéről nem lehet a botrányos balatonőszödi beszédet és annak következményeit mellőzve vitatkozni, a zárt ajtók mögül kiröppenő trágár szónoklat pedig a gyurcsányi politizálás esszenciája. A kettős vitanap nem szolgált sok újdonsággal: a frakciók megszólalói jórészt a már ismert érveiket szajkózták a másik fél meggyőzésének leghalványabb reménye nélkül. Persze nem a konszenzust, hanem az értelmes, egymás álláspontjára reflektáló szópárbajokat hiányolom.
A baloldal vezére ismét bebizonyította, hogy a parlament üléstermét díszletnek tekinti, ahol nyilvánosan kiélheti megzabolázhatatlan, harsány exhibicionizmusát. Bár mindinkább halaszthatatlannak látszik a kormányzás megújítása, a cselekvés hiteles jövőképen alapuló új forgatókönyvének megalkotása, Gyurcsány Ferenc folyvást a régi csatáit vívja az Országgyűlésben. Ennek abszurd fejezeteként az emlékezetes beszéd szalonképessé fazonírozott változatát (Balatonőszöd light) mondta el a második vitanap kezdetén. Ez ugyancsak meghökkentő, hiszen a beszéddel korántsem az útszéli stílus volt a legfőbb baj. Az egy éve az MSZP-frakciónak előadottak lényege ugyanis az volt: Gyurcsány Ferenc és kormánya tudatosan hazudozott az országnak a választásokig, nem hozott egyetlen elismerésre méltó döntést sem, manipulálta a költségvetési adatokat, s ha ez még nem lenne elég, alkalmatlan a kormányzásra, kész tervek nélkül lát neki a szinte minden területet érintő, felforgató, messianisztikus küldetéstudat ihlette átalakításoknak, miközben a szürkeállományának tekinthető szakértői bázis valójában idióták gyülekezete. Ennek nincs köze a stílushoz, az eredeti, nem a nagy nyilvánosságnak szánt szöveget átszövő modoros trágársághoz, ez a tartalom. Ha ezt vállalhatónak gondolja Gyurcsány, akkor a baj súlyosabb, mint eddig gondoltuk.
Ám az újra elmondott beszédet meghallgatva, majd a kormányhivatal jóvoltából el is olvasva kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc apró trükkök tucatjaival nemcsak a stílust moderálta, hanem a tartalmat is megváltoztatta az érzékenyebb pontokon. A kormányzásra való alkalmatlanság elismerése meglepő módon nem tűnt el, ami elegendő ok lett volna arra, hogy a parlamenti beszéd végén bejelentse távozását a miniszterelnök. De néhány módosítással az utólagos magyarázkodáshoz igazította az őszödi beszédet: az ott félreérthetetlenül elismert személyes felelősséget megpróbálta szétteríteni a politikai elit egészére. Immár nemcsak a Gyurcsány-kormány idejére, hanem az elmúlt tizenöt évre jellemző a pénzügyi trükkök százainak egyre kreatívabb alkalmazása. Súlyos vád ez például a Horn-kormányra nézve, de hol a bizonyíték? Vagy: nemcsak a koalíció, hanem az ellenzék is végighazudta „az elmúlt másfél-két évet”. Ravasz. A példák hosszan sorolhatók.
Érthető, hogy a miniszterelnök kétségbeesett küzdelmet vív megroppant hitelessége, szavahihetősége helyreállításáért. Talán felismerte végre, hogy enélkül nem lehet sikeresen kormányozni. De erre a problémára nem a múlt orwelli átírása a gyógyír. Az őszödi beszéd évfordulóját méltó módon, újabb hazugságokkal ünnepelte Gyurcsány Ferenc. A jelek szerint nem olvasta Nicolas Sarkozy könyvét, melyben az áll: a hazugságon szerzett hatalomért tehetetlenségével fizet az ember. Hiába próbál szabadulni, a kormányfő nem Balatonőszöd, hanem saját maga foglya.
Hol válság van, ott válság van.