Romaként lett kisebbségi ombudsman

Minden parlamenti erő egyetértett a köztársasági elnökkel az ön jelölésében, és ehhez előzetes alkuk sem kellettek. Hogyan érte ezt el?
– Szeretném azt hinni, hogy az eddigi szakmai munkám elismerésének tudható be az egyöntetű támogatásom. Az elmúlt tíz évben – kizárólag felkérésre – minden oldalnak segítettem a munkáját tanulmányokkal. Az viszont eszem ágában sem volt, hogy bármelyik politikai oldal mellett lehorgonyozzak. Rólam a politikusok tudják, hogy egyszerűen csak kisebbségpárti vagyok.
– Ön a különféle cigány kisebbségi önkormányzati erők támogatását is élvezhette. Ám a többi hazai kisebbség korábban jelezte, hogy a pécsi egyetem dékánját, Sándor Erzsébet nemzetközi jogászt látná szívesen szószólóként. Ő erdélyi származású magyar, ön pedig abból a cigány etnikumból jött, amely magában véve is nagyobb lélekszámú, mit az összes többi hazai minoritás együttvéve.
– Nagyra értékelem a professzor aszszonyt, de azt kicsit furcsállottam, hogy a nemzetiségek őt javasolták. Ha a kisebbségi ombudsmannál sem szempont, hogy hazai kisebbségi közösségből származzék, akkor kinek az esetében volna az…?
– Nincs jogi kívánalom a kisebbségi szószólójának etnikai eredetéről.
– Nincs, de legalábbis illik, hogy ő maga is kisebbségi legyen. Elődöm, Kaltenbach Jenő például német volt. Érzésem szerint a nemzetiségek közbeszólásába belejátszhatott, hogy a mostani köztársasági elnök az elődjétől némileg eltérően értelmezte a jelölési folyamatban rá háruló véleménykikérési kötelezettséget.
– Nem lehet, hogy a nemzetiségek elsősorban attól tartanak: a cigányság érdekvédelme túlsúlyos lesz az ön ombudsmani tevékenységében?
– Megkérdeztem Kaltenbach Jenőtől egy minapi rádióműsorban: neki az ő 12 hivatali éve során kellett-e bizonygatnia, hogy nem elfogult a németekkel? Azt felelte, soha senki nem vonta kétségbe az elfogulatlanságát. Szeretném, ha az én esetemben sem prejudikálná senki, hogy mostohán bánok majd a nem roma kisebbségekkel. Más kérdés, hogy ha viszszapillantunk erre az eddigi, Kaltenbach Jenő nevével fémjelzett időszakra, akkor azt látjuk, hogy mégiscsak a romaügyek voltak túlsúlyban. Egyszerűen az élet hozta így. Bizonyos sajátos problémákkal, amelyek csak a romákra vonatkoznak – ilyen például az iskolai szegregáció, a munkahelyi diszkrimináció – a súlyuknak megfelelően kell foglalkozni. Ombudsmanként én is le fogok folytatni idevágó vizsgálatokat, ezek eredményeit nyilvánosságra hozom, és némely esetekben a politikai szférának ajánlásokat fogalmazok meg. Mint ahogy más témákban is. Közös probléma a kisebbségi kulturális autonómia és az ezt hordozó intézményrendszer működtetése. A mindenkori ombudsmant alapvetően kell hogy érdekeljék, vannak-e közgyűjtemények, méltó módon működik-e mondjuk a szekszárdi német színház. Hiába biztosítja a jog a kisebbségi nyelv használatát, ha ennek nincsenek fórumai.
– Az eddigi kétszer hatéves ciklus nem volt elég arra, hogy megszülessenek a kisebbségek parlamenti képviseletének és a települési önkormányzatokon belüli kedvezményes mandátumnak a törvényi feltételei…
– Amiket említett, nagy adósságai az alkotmányos berendezkedésnek. Nos, ha nem hinnék a helyzet megváltoztathatóságában, nem merném vállalni ezt a hivatalt. Persze az ön által említett intézmények aligha úgy fognak megvalósulni, hogy dörgök kettőt-hármat, s ettől minden párt minden képviselője térdre esik. Nagyon aprólékos konszenzuskialakítási munkára van itt szükség, amelyben nekem a társadalmi párbeszéd katalizátorának a szerepét kell betöltenem.
– „Beleférne” a kisebbségek parlamenti képviselete az egykamarás parlamentbe?
– Nincs realitása, hogy a parlamentet a kisebbségek kedvéért kétkamarássá alakítsák. Ha viszont a fennálló keretek között gondolkodunk, véleményem szerint el kell vetnünk a kisebbségi képviselők alanyi jogon való kooptálásának gondolatát. Hiszen ha a jelen választási rendszer szerinti megméretést kikerülve jutnának be a parlamentbe kisebbségiek, az nagy valószínűséggel alkotmányellenes volna… Legalábbis, ha szavazati joggal is rendelkeznének. Ha viszont csak tanácskozási jogot kapnának, az nem volna érdemi képviselet. Amit én leginkább elképzelhetőnek tartok, az, hogy több kisebbségi párt vagy pártszövetség indul a következő választásokon. Méghozzá úgy, ha számukra könnyítést adnának a törvényhozók a bejutásra, vagyis az ő esetükben megszüntetnék az ötszázalékos bejutási küszöböt.
– Korábban miért nem próbált szerencsét a roma kisebbségi politikusok között?
– Már az egyetemen is azt a nézetet vallottam, hogy nekem először szakembernek kell lennem, aztán majd meglátjuk, hogyan tehetek valamit a cigányság felemelkedéséért. Bevallom, pártpolitikai, önkormányzati színtéren sosem akartam megjelenni.
– Végül is az előző nap igazolta a stratégiáját.
– Mondhatjuk így is. Örömöm egyébként azért is nagy, mert a roma politikai erők, amelyek annyi mindenben különböző véleményen vannak, az én jelölésemben egységet tudtak felmutatni. Ez azt bizonyítja, hogy a konszenzus közöttük más téren sem lehetetlen, igenis képesek jó cél érdekében összefogni. Borzasztóan szomorú lettem volna, ha jelölésem a roma vezetők további megosztásához járult volna hozzá.
– Hogyan lehetne összehangolni a rendkívül rossz szociokulturális helyzetű cigányok iskolai kirekesztésének a felszámolásával azt, hogy a nem cigány és nem is raszszista szülők a legjobb oktatásban-nevelésben akarják részesíteni a gyermekeiket?
– Az a megoldás, hogy a különféle etnikumhoz tartozó gyerekeket magukban foglaló, vagyis deszegregált osztályokban, iskolákban csökkentés helyett emelni kell az oktatási-nevelési színvonalat.
– Az érintett térségek pedagógusai szerint a kormányzat nem biztosítja a szükséges anyagi többletet az integrált iskolák felfejlesztéséhez.
– Annyi bizonyos, hogy komoly források nélkül mindez halálra van ítélve. Tarthatatlan, hogy az országos gyakorlat a gettókat erősítse. A cigányok beillesztése a társadalom vérkeringésébe sorskérdés Magyarországon. Itt a legszerényebb becslések szerint is 650–700 ezer cigány ember él. Néhány évtized múlva, talán már annál is hamarabb hazánkban munkaerőhiány lesz. Ide fogunk hozni valakiket dolgozni, vagy megpróbáljuk integrálni azokat, akik itt vannak, és erre várnak évszázadok óta…?
– Hitbeli meggyőződése is tükröződik abban, hogy egy katolikus főiskolán tanít?
– Vallási-lelki meggyőződésemet nem akarom ombudsmanként túlhangsúlyozni. Annyit elárulhatok: nem vettem volna részt olyan szinten ennek a főiskolának a működésében, ha a keresztény értékeket nem becsülném nagyra. Mellesleg roma identitásomról is csak azért szólok a szokásosnál többet, mert tudom, mennyit számít a társadalomból leginkább kitaszított embereknek az, hogy tudással, tanulással romaként is el lehet jutni valahova.