Sügér János sírja

Marosszék egyik legrégebbi települése az először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben említett Szentlászló. A falu „Nyárád” előtaggal utólag megkülönböztetett elnevezését a település képét uraló középkori templom védőszentje után Szent László királyról kapta. A magyarságnak (1192-től Szent) László király különös oltalmába vetett hitéről s egyúttal nemzeti büszkeségéről egykor és máig magyarlakta települések helynevei, templomaik patrocíniumai s ránk maradt művészeti alkotások tanúskodnak.
A Nyárád menti Szentlászló templomának legkorábbi része a nyolcszög öt oldalával záródó, kisméretű szentély, amely a barokk korban teljesen átalakított nagyméretű hajóhoz csatlakozik keleten. A szentélytől északra áll az egykori sekrestye, s ahhoz az északi oldalon zömök, gótikus torony illeszkedik. A bedeszkázott harangszinttel ellátott zsindelyes sisakú toronyban 1498-ban öntött, gótikus minuszkulás feliratú harang található.
Feltételezhetően XVIII. századi építésű a cintermet övező ácsszerkezetű kerítés cseréppel fedett, sugaras díszítésű kapujával. A templomhajó nyugati bejárata csúcsíves, kőkeretes ajtó, amelyhez fából készült, nyolc faoszlopon nyugvó s a bevésett évszám szerint 1724-ben készült portikuszon át jutunk.
Egykor gazdagon festett berendezése volt az egyszerűen formált s viszonylag kicsi tömegű, de mégis hangsúlyosan megjelenő templomnak. A töredékesen fennmaradt belső a környék jelentős festett faemlékeit őrzi. A hajóbelső nyugati végén orgonakarzat áll, rajta a Szabó János orgonaépítő mester által 1841-ben készített oszlopos-timpanonos szerkezetű orgonával. Egykori megrendelője kilétét az orgonaszekrény felirata árulja el: Szentelé Isten dicséretére és / Familiája díszes emlékezetére / Sárosi Klára / MDCCCXLI. A hajó és a szentély találkozásánál áll a falazott mellvédű szószék, felette az 1784-ben készített díszes, festett koronával. A XVIII. század végi padok mellvédjein több helyen kivehetők az egykori festés nyomai. A szószékkorona mellett a faberendezés fontos darabja az ugyancsak 1784-ből való úrasztala és a templomhajó déli felén található festett mellvédű pad. Előlapja három mezőre osztott, a középsőn címer látható, felirata: PASTOR STEPHANUS DALNAKI SENIOR DIOECES EOS [dem] RECTOR M [A] RT [inus] GAL, a két szélső virágdíszes. A nyugati bejárat egyszerű ácsszerkezetű, eredeti vasalatát őrző ajtószárnyának korára a rárótt felirat utal: IOHANNES / SZOMBATFFAL / Vi A D 1688.
A szentélyből a sekrestye csúcsíves kő ajtókeretén át közelíthető meg a toronyalj. Fennmaradt egy ajtószárny, a templom egykori középkori berendezésének egyik jelentős darabja, melyet ma a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban őriznek. A toronyalj másik jelentős emléke a környéken birtokos Sügér János körirattal ellátott, címeres, késő reneszánsz, nemrégen konzervált sírkőlapja.
A templom mára időszerűvé vált felújítását megelőző, néhány éve a magyar kulturális tárca támogatásával megkezdett építéstörténeti kutatások, vizsgálatok eredményre vezettek. A szentély falán, boltozatán az újkori meszelés alatt értékes késő középkori falképek részleteit találták meg a kutatást végző restaurátorok (Lángi József, Mihály Ferenc). Vajon mi kerülhet még elő kutatómunkájuk nyomán?
S lesz-e kellő anyagi erő, segítség az értékes templom megújításához?