Sherlock Holmes történeteinek titokzatosságához hasonlította a petrodollárok százmilliárdjainak rejtélyes útját az Economist legfrissebb száma. A lap szerint az öböl menti olajországok hatalmas külkereskedelmi feleslege olyan pénzügyi manővereket finanszíroz, amelyek mindegyike egy-egy érdekes barkochba játékkal ér fel. Kétségtelen, hogy a világ olajkészleteinek majdnem felével rendelkező Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) hat országa – Szaúd-Arábia, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Omán és Bahrein – nagyon kevés információt ad ki valutatartalékairól és a pénzügyi befektetésekről. Az elmúlt négy évben – elsősorban az olajárak nekilendülésének következtében – a térség exportbevétele meghaladta az 1500 milliárd dollárt, melynek csak kétharmadát költötték el importra, a fennmaradó 500 milliárd dollár különböző alapokba vándorolt. A Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) legfrissebb adatai szerint a hat ország külföldi befektetéseinek mértéke még az 1100 milliárdos kínai mamut-devizakészleteket is túlszárnyalja. Csaknem 1600 milliárd dollárnyi olajpénz fekszik más országok államkötvényeiben, részvényekben, ingatlanokban, kockázati és spekulatív alapokban. Összehasonlításképp: az USA hatalmas költségvetési hiányát finanszírozó amerikai államkötvények állománya 835 milliárd dollárt tesz ki, amelynek nyolcvan százalékát már külföldiek birtokolják. Az értékpapírok több mint fele japán és kínai kézben van, de az arab petrodollárok részesedése is jelentősnek mondható. A felmérés szerint a GCC-országok pénzfeleslegük több mint felét fektetik be az USA-ban, ami a globális pénzpiaci átrendeződés újabb jele. Míg a világ vezető gazdasága folyamatosan hiányt halmoz fel, és kötvényei eladásával egyre nagyobb mértékben függ a külföldi vásárlók szándékaitól, addig az óriási pénzfelesleggel rendelkező államok már diktálnak a befektetési piacon.
– Az olajexportáló országok pluszbevételeinél figyelembe kell venni, hogy a hordónkénti húszdolláros olajárak felett tíz dolláronként százmilliárdos haszontöbblet jelentkezik – mondta lapunknak Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő vezető elemzője. Hangsúlyozta: a jelenlegi, hordónként 60–70 dolláros ár bevételeit az olajexportáló államok különböző módon költik el. Oroszország például – azzal számolva, hogy az árrobbanás csak rövid távú lesz – stabilitási alapot képezett, mások a fölös devizatartalékaikat nyugdíjfedezetre, állami befektetésekre fordították.
A GCC-államok esetében a pénzpiacokon elhelyezett 1600 milliárdos „pénzfölösleg” arányát jól érzékelteti, hogy ez az összeg a tagállamok GDP-jének több mint dupláját teszi ki, míg a világ legnagyobb devizatartalékát magáénak tudó Kína esetében ez az arány mindössze 42 százalék. A külföldi befektetéseken túl az olajországok hatalmas bevételeiket elsősorban gazdaságuk szerkezetének szélesebb alapokra helyezésére, az olajtól való egyoldalú függés mérséklésére, az oktatásra és a lakosság hosszú távú életkörülményeinek javítására fordítják. Jó példa erre az Egyesült Arab Emírségek hét kicsi tagjának egyike, Dubai, ahol az állami bevételek töredéke származik csak olajból, a többit zömében már a szolgáltatási szektor állítja elő. A miniállamot vezető Mohammad bin Rasid Al Mahtum sejk a Financial Times hasábjain többször is egész oldalas hirdetésben reklámozta, hogy a saját magáról elnevezett alapítványa a múlt hónapban tízmilliárd dollárt ajánlott fel állampolgárainak kizárólag kutatás-fejlesztésre és tudományos ösztöndíjakra.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
