Tó a Tunguz meteor nyomában

A Szibéria fölött 1908. június 30-án felrobbant aszteroida egyik darabja hozta létre a Csalkó-tavat – állítják olasz kutatók. A Tunguz meteorként ismert égi jelenség a modern időkben sosem látott pusztítást vitt végbe a tajgán, a becsapódás helyét azonban mindeddig nem találták meg.

A Bolognai Egyetem kutatócsoportja szerint a szibériai Csalkó-tó a Tunguz meteor becsapódása nyomán keletkezett – adta hírül a BBC. Közismert, hogy 1908. június 30-án a szibériai Köves-Tunguzka folyó felett néhány kilométerre felbukkant, majd megsemmisült egy máig sem azonosított égitest. A lakatlan területen bekövetkezett kozmikus katasztrófa annyi energiát szabadított fel, mintha egyszerre robbantottak volna fel húszmillió tonna TNT-t, vagy ezer akkora erejű atombombát, amely elpusztította Hirosimát. Az egykori beszámolók szerint a robbanás epicentruma körül a fák sugár irányban dőltek ki. A detonáció kétezer négyzetkilométer nagyságú területen tarolta le az erdőt, és a fényét még Londonban is látni lehetett.
A tudósok véleménye megoszlik, hogy üstökös vagy aszteroida tévedt-e a Föld légkörébe 99 évvel ezelőtt, s a becsapódási nyomok teljes hiányát azzal magyarázták, hogy az objektum már a légkörben atomjaira esett szét. Az olasz kutatók szerint azonban a Csalkó-tó a bizonyíték, hogy az égi jövevény egyes darabjai földet értek.
A 300 méter átmérőjű krátertó mindössze nyolc kilométerre van a robbanás feltételezett középpontjától, s az 1908 előtti feljegyzésekben nem tesznek róla említést. Ez arra is utalhat, hogy a területet akkoriban még csak hézagosan térképezték fel, de más jelei is vannak annak, hogy a tó a Tunguz meteornak köszönheti létezését. A tudósok szerint furcsa, hogy nem kör, hanem ellipszis alakú, éppen olyan, mintha egy ferdén a földbe csapódó objektum formázta volna meg. Azt is megállapították, hogy – eltérően a környékbeli tavaktól, amelyek medre lapos – a Csalkó-tó vize egy ötven méterre lenyúló, kürtőre emlékeztető mélyedést tölt ki. A hangradaros vizsgálatok azt mutatták, hogy a tó fenekének egyes részein az üledék összetétele eltér a környezetében lévő lerakódásokétól.
Az állítás, hogy a Csalkó-tó kozmikus eredetű, nem mindenkit győzött meg. Gareth Collins brit geológus azzal érvel ellene, hogy a tó környékén ma is állnak százévesnél idősebb fák, ezeknek el kellett volna pusztulniuk, ha a közelükben akkora energia működik, ami ilyen nagy krátert tud létrehozni. A bolognai kutatók nem osztják a nézetét. Szerintük a gyors és erőteljes becsapódás nem feltétlenül jár a közeli környezet pusztulásával. A 2000 négyzetkilométeren kidőlt fákért egyébként sem a földbe csapódott szikladarabok, hanem a légköri robbanás ereje volt a felelős. A kételyek eloszlatására azt tervezik, hogy jövőre visszatérnek Szibériába, és üledékmintákat gyűjtenek a tó fenekéről.