Csanak érvelése szerint Jugoszlávia nyolc föderális egysége (hat köztársaság és két tartomány) jogállásának rendezésére eddig hét válasz született, egy még hiányzik: a Vajdaságra vonatkozó. További érvelésében közvetve választ is adott, hogy milyen megoldást képzel el a tartomány számára.
A Vajdaság sohasem volt része a független Szerbiának – emlékeztetett Csanak. 1918-ban vált a Szerb– Horvát–Szlovén Királyság tagjává saját területével, saját autonómiájával, saját lakosságával, saját gazdaságával, azóta a Vajdaság különféle Jugoszláviáknak (s legutóbb Szerbia és Montenegró államközösségének) volt a tagja, de független Szerbiának mostanáig sohasem. Koszovó 1912-ben lett Szerbiáé. Szerbia a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság előtt csak 36 évig volt független, korábban mindig megszállás alatt volt, vagy mindig valamilyen szövetségben. A mostani független Szerbiát pedig nem más, mint Milo Djukanovics hozta létre, megszervezve a sikeres montenegrói függetlenségi népszavazást – emlékeztetett Csanak.
A vajdasági politikus fejtegetéseit Belgrádban mindig visszatetszéssel fogadják. Az egyszerű polgárok többsége nincs is tisztában a Vajdaság történelmi múltjával, s ez nem véletlenül van így.
Szombaton tanácskozott Szentpéterváron Vlagyimir Putyin orosz elnök és Vojiszlav Kostunica szerb kormányfő. A belgrádi politikus a találkozó után kijelentette, hogy Szerbia és Oroszország álláspontja Koszovóról nem változott. Kostunica kiemelte, van idő rá, hogy „alapos tárgyalásokkal felkutassák a kompromisszumos megoldást a nemzetközi jog alapján”. George W. Bush amerikai elnök még aznap elutasította a további tárgyalásokat Koszovóról. Közben Borisz Tadics szerb elnök a „kompromisszum lehetőségéről” beszélt, Koszovó politikai és gazdasági önállóságáról, de nem engedett a szerb szuverenitásból és integritásból.

Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő