Bármilyen elfogadható balkáni incidens alapul szolgálhat a háború kirobbantására – mondta kilencvenhárom évvel ezelőtt Poincaré francia köztársasági elnök, amikor biztosította a párizsi orosz követet, hogy egy Balkánon kitörő háború esetén Franciaország támogatja Oroszországot. Ezek után Oroszország nyugodtan felfegyverezhette a szerbeket, Ausztria–Magyarország elleni fellépésre bátorítva őket, mígnem 1914 nyarán Gavrilo Princip Szarajevóban megölte Ferenc Ferdinánd trónörököst, amivel előállt az incidens a háború kirobbantásához: a Monarchia július 28-án hadat üzen Szerbiának.
A vész közeledte sokak számára már jóval korábban nyilvánvaló volt: közismertek Tisza István miniszterelnök évekkel a háborút megelőző nyilatkozatai, beszédei. Meghallgatásra nem talált szavak, bár a miniszterelnök félelmeiben mások is osztoztak, akik ennek hangot adtak az ország házában, lapok hasábjain: Apponyi Albert (a sors fintora: alig néhány év múlva a trianoni tárgyalások magyar küldöttségének vezetője) vagy Herczeg Ferenc. Sőt mindenkinél korábban, már 1889-ben a halálos beteg Andrássy Gyula is figyelmeztetett képviselőházi felszólalásában: „Előre látható ugyanis, hogy előbb vagy utóbb a nemzetek sorsa fölött az ágyúk fognak dönteni. Minden nappal rövidebb lesz az idő, amely minket a háborútól elválaszt.”
Ugyanebben az időszakban (az 1890-es években) XIII. Leó pápa körleveleiben nemzetközi leszerelési tanácskozás összehívását sürgette, 1889-ben és 1894-ben kelt levelei pedig egyértelműen figyelmeztettek a közelgő világégésre, az alapvető keresztény erkölcsi intéseken kívül pedig világosan megjelölték a bajok megelőzésének módját és eszközét. Hogy szavai nem voltak tartalom nélküliek, bizonyítja Hollandia külügyminisztere, aki 1899-ben közös tárgyalásra hívta Európa vezetőit, ám a pápának nem küldetett meghívót. Canevaro olasz külügyminiszter tudniillik hivatalosan közölte a kollégájával, hogy amennyiben a pápa ott lesz, nem vesz részt a tanácskozáson. A pápa mellőzése ellen Németalföld királynője és az orosz cár is tiltakozott, ám ez hatástalan maradt az olasz és a hozzá csatlakozó német véleménnyel szemben, hogy ne is szóljunk az akkortájt elharapódzó szabadelvű, egyházellenes „lobbi” erejéről.
A Vatikán falai közé zárt pápa látszólag tehát semmit sem tehetett a béke megőrzéséért. Nem rendelkezett világi hatalommal, fegyverekkel, azonban a legfőbb képviselője volt annak a világnézetnek, amely szerint mindenek felett álló szempont a béke. Ha úgy tetszik, a pápa Krisztus diplomatája.
Térjünk azonban vissza a világháborúhoz, amely a Monarchia Szerbiához intézett sikertelen ultimátumával, majd hadüzenetével elkerülhetetlenül megkezdődött. Augusztus elsején Németország hadat üzent Oroszországnak, Franciaország mozgósított. Másodikán a pápa – az idős X. Pius – szózatot intézett a világ katolikusaihoz, és uralkodókhoz címzett táviratokat mondott tollba, amelyek által „a háború baljóslatú fáklyáját” igyekezett eloltani. Szavai nem találtak meghallgatásra a háborús lelkesedésben. Az amúgy is szívbeteg pápa halálát bizonyára siettették a háborús események hírei: 28 nap múlva meghalt.
Utóda, XV. Benedek ugyancsak a katolikusokhoz intézett szózattal kezdte meg működését 1914. szeptember 8-án, koronázása után két nappal. Ettől kezdve minden megszólalása és körlevele a békét kérte, sürgette. Ő fűzte a lorettói litániába a könyörgést: „Béke királynéja, könyörögj érettünk!” Első enciklikáját – a pápák első enciklikái teszik világossá az új egyházfő törekvéseinek útját – nyugodt, méltóságteljes hangnem kísérte, amelyből elő-előtört a világon ülő borzalom miatt érzett fájdalma. A háború első évfordulóján kelt újabb szózatában már így szólt a háborút viselő népekhez és uralkodóikhoz: „Áldott legyen, aki először emeli fel az olajágat, és az ellenségnek ésszerű békeajánlatával jobbját nyújtja.”
A körlevelek és szózatok mellett XV. Benedek a gyakorlatban is igyekezett közreműködni a háború okozta sebek enyhítésében: 1914. december 13-án az Osservatore Romano az összes hadban álló fél számára hivatalos közleményben tudatta a pápa karácsonyi fegyverszünetre vonatkozó javaslatát: a szeretet és a béke két napján ne szóljanak a fegyverek. A pápai javaslatot elfogadta a protestáns német császár, az anglikán angol király, a mohamedán vallású török szultán és a magyar király. Semleges álláspontra helyezkedett Franciaország és Belgium, az orosz kormány volt az egyedüli, amely határozottan elutasította az indítványt (megelőző affér az oroszokkal: október végén a galíciai egyházfejedelmek panaszt emeltek a Szentszéknél, hogy az oroszok a galíciai lakosságot erőszakkal a Rómától elszakadt görögkeleti vallásra kényszerítik. A pápa ekkor az államtitkárság útján tiltakozott Nelidov vatikáni orosz követnél – tán innen a tüske az orosz medvében...).
XV. Benedek a következő esztendő első napjaiban békeimát rendelt el az egész világon, március 21-én már az összes földrész templomában és kápolnájában szólt az ima a békéért: „Szánd meg ezt a sok anyát, aki fia sorsáért vergődve aggódik; szánd meg a sok apavesztett árvát, családot; könyörülj nyomorúságán Európának, melyet oly vészes romlás fenyeget!”
Az egész művelt világot izgalomba hozta a hír, hogy a pápa üzenetet küldött Amerikának Wiegand amerikai újságíró által, aki 1915. április
5-én kihallgatáson járt Benedeknél, aki utóbb a következő nyilatkozatot jelentette meg: „Vigye az amerikai népnek és sajtónak üdvözletemet és áldásomat, és fejezze ki e nemes népnek egyetlen kívánságomat: dolgozzatok szakadatlanul és önzetlenül a békéért. […] Hogyha a ti országotok mindentől tartózkodik, ami a háborút meghosszabbíthatja, melyben sok százezer vére folyik, akkor Amerika, amily nagy és befolyásos, különösen hozzájárulhat e förtelmes háború gyors befejezéséhez. Egész reménységem a béke hamaros megkötésére az amerikai népen nyugszik, azon a befolyáson és hatalmon, amellyel az egész világon rendelkezik. Amerika igazságos, pártatlan és minden igyekezetében mindig semleges volt, ezért mihelyt az alkalmas pillanat elérkezik, Amerika számíthat a Szentszék nyomatékos támogatására.”
Benedeknek csalódnia kellett: Amerika, lelkiismeretében nem zavartatva, tovább szállította a hadianyagot Európa felégetéséhez. Mégis a világháború számos nemzetközi megállapodását – legalábbis azokat, amelyeket minden hadviselő fél elfogadott – XV. Benedek kezdeményezte. A Vatikán egyik ilyen sikeres kezdeményezése az, hogy irgalmat kért a harcképtelen hadifoglyok számára, kicserélésüket javasolva. Valamennyi háborúskodó állam készségesen csatlakozott a pápai előterjesztéshez, ily módon százezrek, köztük számos magyar hadifogoly is hazajuthatott „idő előtt”. (A magyar uralkodóhoz a pápa ez ügyben a következő táviratot intézte: „Bízván a Felségedet eltöltő keresztényi emberszeretet érzelmében, arra kérjük, hogy a gyászos év befejeztével az újat szuverén nagylelkűségének tényével kezdje meg, elfogadván ajánlatunkat, hogy a hadviselő államok cseréljék ki a jövőben a hadviselésre alkalmatlan hadifoglyokat.” A királyi válasz a következő: „Mélyen meghatva a Szentséged nagylelkű kezdeményezését eredményező keresztény emberszeretet érzésétől, már utasítottam vatikáni nagykövetemet, hogy közölje a bíboros-államtitkárral, miszerint kormányom elvből szívesen hozzájárul a nagylelkű ajánlathoz, és azon lesz, hogy a tekintetbe vehető államokkal tárgyalásba lépjen, hogy Szentséged javaslata mihamarabb gyakorlatilag megvalósuljon.”)
Az Osservatore Romano 1915. március 16-án hivatalosan bejelentette, a pápának sikerült kieszközölnie, hogy a hadviselő államok visszaengedjék hazájukba az internált polgári személyeket: nőket és leánygyermekeket, illetve bizonyos korban levő (17 év alatti fiúkat és 55 év feletti, illetve bármilyen korú, ám katonai szolgálatra alkalmatlan) férfiakat. Csak részben koronázta siker a pápa azon indítványát, hogy a 18 hónapnál régebb óta hadifogoly, háromnál több gyermekes családapák semleges területre (Svájc, Hollandia) mehessenek hadi elkülönítésre, és ott kapcsolatba léphessenek családjukkal.
A Szentszék számos háborús halálraítéltnek kegyelmet eszközölt ki, miközben adományokat (pénzt, orvosságot, kötszert) juttatott a háborús vidékek lakói és betegei számára – nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül.
A pápai diplomácia legfényesebb első világháborús sikere vitán felül az úgynevezett pápai vonatok indítása volt: tízezres nagyságrendben mérhető számú sebesült katona haza vagy semleges államba térhetett pihenni. Csak Svájcba 35 ezer foglyot szállítottak a pápai szerelvények. A gyógyultak közül sokan hazatérhettek. Az első vonatok 1916. január 26-án érkeztek Svájc földjére, száz-száz beteggel.
Benedek a háború alatt különös gondot fordított a magyar foglyok testi és lelki szenvedéseinek enyhítésére. Gondoskodott arról, hogy elegendő számú magyarul beszélő lelkészük legyen. Olasz papokat kötelezett a magyar nyelv elsajátítására – vizsgát kellett tenniük magyar nyelvből, éspedig Serédi Jusztinián bíboros előtt, aki az idő tájt a Vatikánban lakott. A hercegprímás a hadifoglyok számára magyar nyelvű imakönyvet is készített, amelyet a pápa a Vatikán nyomdájában 35 ezer példányban kinyomtattatott, majd szétosztatott.
Hogy miféle rosszallással tekintettek egyes hatalmak a pápai diplomáciára, jól példázza (éppen) Olaszország esete: a háborúba lépésekor liberális vezetésű ország az öldöklés kellős közepén nem késlekedett egyezményben rögzíteni Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország kötelezettségét Olaszország támogatására abban, hogy a háborút lezáró béketárgyalásokon a Szentszék semmilyen formában ne képviseltethesse magát. Ezzel az egyetlen olyan hatalmat zárták ki a béketárgyalásból – jó előre –, amely kezdettől a békét hirdette… A miértre a választ talán a pápa 1915-ben hangoztatott gondolatában találjuk meg: „A Szentszék elítél és megbélyegez minden igazságtalanságot, bárki bármilyen oldalon követte is el!” Ám valószínűbb, hogy Olaszország területi integritásában érezte volna sértve magát, ha a határain belüli pápai állam, a Vatikán bármiféle világi hatalommal bír.
Pedig az olaszok ekkor még nem tudhatták, hogy a pápa 1917-ben békeindítványt intéz a hadviselő felekhez, amelyet az elsők között Wilson elnök utasított vissza abbéli felháborodásának hangot adva, hogy a pápa „gonosztevőkkel” való tárgyalásra buzdít… A brit birodalom kereken elutasította a javaslatot, Franciaország csupán nyugtázta, II. Vilmos és Theobald von Bethmann Hollweg kancellár a maguk részéről hajlandóak lettek volna elfogadni a pápa kezéből a békejavaslatot, ám a német vezérkar ellenállt.
Érdemes Magyarország szempontjából is számba vennünk, mennyire hasznunkra válhatott volna, ha az alább kivonatolt javaslatnak legalább néhány pontját sikerül elfogadtatni:
1. Fokozatos és végül teljes leszerelés minden oldalon;
2. Pártatlan, semleges békebíróságok a vitás kérdések elintézésére;
3. Tengerek szabaddá tétele;
4. Háborúban elfoglalt területek kölcsönös visszaadása;
5. Kölcsönös eltekintés a háborús károktól kártérítés vagy hadisarc nélkül;
6. A nyilvánvaló igazságtalanságok kölcsönös jóvátétele.
Idealista terv. Nem ismer legyőzőt és legyőzöttet, alapja az igazság és a szeretet, mégis talán az egyetlen megelőzési módja lett volna annak a végeredménynek, amely egyenesen a második világháborúba sodorta Európát – és Magyarországot.
Természetesen senki sem kérdőjelezte meg a pápa teljes pártatlanságát, valamint a szemben álló hadakozó felek iránti atyai jóindulatát, és ha törekvései nem is értek el teljes, avagy közvetlen sikert, nagyban emelték a pápaság erkölcsi tekintélyét, ami a Vatikánnál felállított követségek számának növekedésében (14-ről 25-re) is megmutatkozott. Mindezt betetőzi a mohamedán világ gesztusa: a Szentszékkel vallási, elvi és évszázadokon át akár katonai ellentétben álló török nép 1921-ben közadakozásból szobrot emelt XV. Benedeknek a néhai Konstantinápolyban. A talapzat felirata francia és olasz nyelvű, magyarul a következőképpen hangzik: „A gyászos világégés ideje nagy pápájának, XV. Benedeknek, a népek jótevőjének vallási és nemzeti különbségek nélkül. Hálás elismeréssel: a Kelet.”
A hálás Nyugat – ezúttal értsük ide hazánkat is – egyelőre túlságosan messze van Konstantinápolytól ahhoz, hogy hasonló módon emlékezzen meg a békepápáról.
Ursula von der Leyen
Brüsszel bármi áron támogatja Ukrajnát
