Fokozódik az asszimiláció Szlovákiában

Az idei iskolai beiratkozások idején Szlovákiában is az érdeklődés középpontjába került a népszaporulat kérdése. Igaz, a vitát az iskolák „önfenntartó ösztöne” váltotta ki, merthogy szinte senki – a pedagógusok, a szülők, az önkormányzatok – nem akarja az iskolabezárásokat, ugyanakkor a demográfusok a kérdést kizárólag pénzügyi szempontból értékelő szakértőknek adtak alapvetően argumentumokat, mondván: a természetes szaporulat olyannyira lelassult Szlovákiában is, hogy 2050-re a lakosság száma nem éri el az ötmilliót sem, ami a 2001-es népszámlálási adatokhoz mérten négyszázezres fogyást jelent majd.

(Pozsony)
Az iskolabezárásokra alapvetően azért lesz szükség – legfőképpen a kistelepüléseken, a városokban pedig iskola-összevonások várnak a hivatalokra –, mert egyszerűen nem lesz iskoláskorú gyermek. Igaz, a 2006-os statisztikai adatok a népmozgalmi mutatók szerint a lakosság fogyásának lassulását jelzik, sőt a bevándorlással egyelőre nem csökkent az ország lakóinak a száma, de a természetes szaporulat mutatói továbbra is negatívak, azaz éves szinten többen halnak meg, mint amennyien születnek. A szlovákiai magyarok esetében a helyzet rosszabb az országos átlagnál, hiszen a természetes szaporulat csökkenésére már a múlt század kilencvenes éveinek közepén rámutattak a demográfusok, amit bevándorlással – érthető módon – nem lehet kompenzálni, sőt a legutóbbi két népszámlálási adatok szerint a magyarság fogyását leginkább az asszimiláció okozza. A 2006-os népmozgalmi adatok szerint a magyarság száma az előző öt évben „csak” négyezerrel csökkent, ami azt jelenti, hogy számuk 516 ezer körüli, ám a szakértők arra figyelmeztetnek, teljes képet csak a valós, 2011-re tervezett népszámláláskor kaphatunk.
Az óvatosság indokolt, hiszen az 1991-es népszámláláskor Szlovákiában a magyarok száma még 567 296 volt, a tíz év népmozgalmi adatai pedig arra utaltak, hogy a magyarok száma 4000-6000-rel csökken majd. Ehhez képest 2001-ben a szlovákiai magyarság száma drámai fogyást mutatott, összesen már csak 520 528-an vallották magukat magyarnak, vagyis tíz év alatt több mint 46 ezer magyar „tűnt el” Szlovákiában. Kezdetben még voltak olyan bizakodó hangok, hogy a rendszerváltozás hatásaként sok magyar költözött külföldre, települt át Magyarországra, ám a részletek megismerése után Gyurgyik László, a legismertebb szlovákiai magyar demográfus-szociológus kiábrándította az optimistákat, mert bizonyította: a népfogyatkozás oka alapvetően az asszimiláció, azaz a nemzetváltás. Kutatásai arra mutattak rá, hogy a vegyes házasságban született gyermeket – mindegy, hogy az apa vagy az anya tartozik a többségi nemzethez – az esetek csaknem 90 százalékában szlováknak anyakönyvezik. Ezzel indokolható például az is, hogy 1991-ben 607 ezren, 2001-ben pedig 601 ezren vallották magyar anyanyelvűnek magukat, vagyis az utóbbi esetben csaknem 80 ezren voltak olyanok, akik szlovák nemzetiségűnek vallották magukat, de még vállalták a kettős kötődést.)
Csaknem hasonló asszimilációs veszélyeket rejt az iskolai oktatás nyelvének a megválasztása. Gyurgyik kimutatásai szerint a szlovák nyelvű iskolát végzett magyar gyermekek 80 százalékánál kerül sor nemzetváltásra. Azaz amíg a gyermeket a szülők magyarként íratják be a népszámlálási űrlapokra, de szlovák iskolába járatják, a gyermekek felnőttként, amikor már önbevallás alapján választják meg nemzetiségüket a népszámláláskor, szlováknak vallják magukat. A szlovákiai magyar gyermekek 20-25 százaléka az előző 10-15 évben is szlovák iskolába járt. Ez tehát az a mutató, amely miatt a demográfus-szakértők félve kezelik a 2006-os népmozgalmi adatokat, és a magyarok számát már most 500 ezer alá becsülik, mert szerintük az utóbbi időszakban is folytatódott az asszimiláció, csak nincsenek róla valós adatok. Egyébként az oktatási nyelv alapján végbement nemzetváltásra a legkirívóbb példának egy Vágsellye melletti községet, Vághosszúfalut hozzák fel általában példának. A községben 1970-ben az ezer lakos 80 százaléka volt magyar, de 1971-ben megszüntették a településen a magyar iskolát, aminek a következménye az lett, hogy a 2001-es népszámláláskor a falu 950 lakója közül már csak 19,7 százalék vallotta magát magyarnak.