Meghívásos alapon állították össze a mezőnyt, a csoportbeosztást már tavaly decemberben elkészítették, fogalmunk sincs, hogy milyen szempontok szerint, de az idei világbajnokságot nyilván nem vehették figyelembe, így történhetett meg, hogy a vb három dobogósa egy ötösbe került. Mindemellett az is különös, hogy ketten rendezhetnek selejtezőt, hárman nem. Mi például levélben megírtuk a nemzetközi szövetségnek, hogy akkor veszünk részt a Világligán, ha Budapest adhat otthont az egyik selejtezőnek, ez így is lett, ezért elindultunk. De egyébként ez az a sorozat, amely a sportszerűség minden jellemzőjét nélkülözi – foglalta össze igen lesújtó véleményét Kemény Dénes a Világligáról, amely egyéb komoly nyári torna híján így is a hagyományos pólósévszak legrangosabb – hiszen egyetlen világszintű – eseménye.
Ez is egy ok, amiért meg kellene nyerni. Hiszen az athéni olimpia óta csak az ezüstök gyűlnek, legalábbis válogatott szinten, mert klubcsapataink az előző két évben képtelenek voltak eljutni az Euroliga négyes döntőjéig is. Mivel a nemzeti együttes gerincét adó Domino-BHSE hat év után az idén a bajnoki címet is elvesztette, és néhány kulcsfigura a Vasas elleni fináléban szinte észrevétlen maradt, a Világligának lehetnek egyéb hozadékai is. Kemény ezt így fogalmazza meg: „Már azért megérte elvállalni a Világligát, mert néhány játékos, aki hónapokon át riasztóan formán kívül volt, végre belelendülni látszik, és jókedvre is derült. Persze nem mi vagyunk a vidám cirkusz, de erről az alapról sokkal könnyebb lesz nekivágni a Peking előtti utolsó évnek.”
Az első kör eredményei ezt fényesen igazolták. A vb-címvédő, bár roppant tartalékos horvátokat 15-6-ra, a Melbourne-ben harmadik spanyolokat 9-2-es vezetés után 12-9-re intézte el csapatunk (a románok feletti 16-10-zel és az oroszok elleni 15-7-tel lett százszázalékos a mérleg), és ha az ellenfelek olykor nem adják, adták is életüket és vérüket a továbbjutásért, a mieink ellen mindenki „odatette” magát. Keménynek afelől sincsenek kétségei, hogy a spanyolok ma hazai közönség előtt, a Bilbao peremkerületének számító Portugaletében ugyanezt cselekszik: „A spanyolok a Margitszigeten mindent elkövettek azért, hogy tőlünk ne kapjanak ki nagyon, de szerintem azért is, hogy a horvátokat ne verjék meg. A fél csapatukat legalábbis felültették a lelátóra, így a horvátok, bár eredetileg nemigen számoltak továbbjutással, mégis éltek a lehetőséggel, és nyertek. Ettől persze még a szerdai bilbaói magyar–spanyol meccs nagyon éles lesz, a hazaiak nem véletlenül variáltak úgy, hogy a nyitónapon játszhassanak velünk. Hogy aztán mi a tervük, azt nem tudom, de azt igen, ha mi nyerünk, gyakorlatilag csoportelsők vagyunk.”
Ez pedig kedvező pozíciót ígér az augusztus 7–12. közötti berlini végjátékra. Itt az európai kvintettek első helyezettjei a másik ötös másodikjával – illetve esetünkben a rendezőként mindenképpen részt vevő Németországgal –, mellette Ausztráliával vagy az Egyesült Államokkal, végül a Kanada, Brazília, Kína trió egyik tagjával alkotnak egy négyest, vagyis az elődöntőbe kerülés biztosra vehető. A másik ágon ma Pescarában a szerb– olasz meccs is eldöntheti az elsőség sorsát, ez a rivalizálás ráadásul annyiban még élesebb, hogy az itteni második a németek miatt kiesik.
A helyzetet azért felesleges túldramatizálni, Kemény Dénes sem teszi ezt, a tegnapi elutazás előtt például találóan jegyezte meg: a klímaváltozás miatt oda jutottunk, hogy hűsölni megyünk Spanyolországba.
Ellenfeleink. Szerda: Spanyolország 20 ó; péntek: Románia 18.30 ó; szombat: Horvátország 11 ó; vasárnap: Oroszország 11 ó. A csoport állása: 1. Magyarország 12 pont, 2. Horvátország 9, 3. Spanyolország 6, 4. Románia 3, 5. Oroszország 0.
Építési és Közlekedési Minisztérium
Jó hír: megszűnhetnek a dugók az M7-esen
