Még nem működő hívószámkijelzők, a falba utólag bevágott információs pultok el nem tüntetett átalakítási nyomokkal, tanácstalan és esetenként türelmetlen betegek jellemzik a fővárosi Állami Egészségügyi Központ mindennapjait. – Diabetikus orvost keresek – mondja egy idős, láthatólag mentális problémával küszködő hölgy az előtérben beszélgető fehér köpenyes embereknek, majd Rózsavölgyi doktor iránt érdeklődik. Regisztráljon, majd menjen a második emelet 24.-be; a doktor úr pedig már nincs a rendszerben, tessék mást keresni – vetik oda neki, s már a következő érdeklődővel foglalkoznak. A néni tanácstalanul topog. A megszokott, problémáit ismerő orvos helyett most vajon hol és kit válasszon?
Az Állami Egészségügyi Központ mamutintézményként 2800 munkatárssal és több mint ezer ággyal kezdte meg júliustól a működését, csaknem ugyanennyi, 2500 orvos került az utcára, köztük a két fővárosi MÁV-kórház 800 dolgozója. E napoktól tízezrek keresik majd elvesztett orvosaikat.
És megyünk az aulákon, folyosókon tovább. Fodrász még nincs, ruhatár sincs, az első büfé sem nyitott még ki. Arrébb viszont vehetünk lottót vagy fából faragott indiai elefántot. A kólaautomatánál nem kell sorba állni a cukros üdítőkért. Az egészséges életmódra való nevelés jegyében hol vegyünk csokoládét, csipszet, mézes krémest? Nem máshol, mint az e kórházban fellelhető automatákból.
Véletlenül a harmadik emeleten kötünk ki, ahol hosszú és üres folyosókkal találkozunk. A műmárvány lépcsők és burkolatok modern piramis belsejére emlékeztetnek. Vonz minket a semmi, a folyosó végéről beszűrődő fény, ezért megyünk tovább. „Automata áruszállítás, kérem az utat szabadon hagyni. Irányváltás, robot indul” – mondja egy gépies hang, aztán meglátjuk az első robotot. Olyan, mint egy négykerekű kis kofferkuli, ám míg az esetleg néhány tízezer, ez néhány millió forint. (Egyik sajtóértesülés szerint a rendszer kiépítése nyolc robottal félmilliárd forintba került, más értesülés szerint a robotok darabja ötvenmillió forint volt.)
Nos, akkor lássuk a csodát! A robot a számára fenntartott lifttel lemegy az alagsorba, majd percek múlva egy másik lifttel megjön, és lassan-lassan megteszi a negyvenméteres távolságot. A kétszáz méter hosszú, párhuzamos folyosókon négy-öt ilyen üresjáratban közlekedő robottal, majd meglepő módon egy megrakottal találkozunk. Mint egy „véletlenül” arra járó dolgozótól megtudtuk, a beszélő szerkezetek leginkább a szállítási tevékenységben nyújtanak segítséget. Ételt szállítanak, hordják a szennyest, a műtőkbe juttatják a steril eszközöket a több mint 70 ezer négyzetméter alapterületű épületkomplexumban. A programozott robotok menetrend szerint szállítják a konténereket. A szerkezetek mozgását számítógépes rendszeren keresztül monitorozzák.
A biztonsági szolgálat más emeleten fellelt dolgozóitól megtudtuk, a házban keresztül-kasul közlekedő robotok a folyosókról nem térhetnek le, az ápolóknak és a szakszemélyzetnek kell a terhet lepakolni és továbbszállítani. A kezelők egy tárcsát kapnak, amelyet a robotba helyezve lehet utasításokat kódolni. Baj csak akkor van, ha a dolgozó véletlenül hazaviszi a tárcsát, a gép pedig rója felesleges köreit az intézményi folyosókon. A nyolc robot egyébként harminc ember munkáját váltja ki.
Hasonlóan „elkápráztató” technikai megoldás a csőposta, mellyel szintén időt és emberi erőforrást takarítanak meg. Csőpostán utaztatják a gyógyszereket, a labormintákat és bizonyos dokumentumokat is.
Az Állami Egészségügyi Központban közel kétszáz szellőző- és klímaberendezés szolgálja ki a műtőket és a további gyógyítási területeket. A berendezéseket szabályozók felügyelik, amelyek kapcsolatban vannak a több ezer „terepi” érzékelő és beavatkozó készülékkel. Az aktuális állapotról összegyűjtött információk eljutnak a központi diszpécserszolgálat számítógépeihez. Az informatikai rendszer kialakításával és néhány orvosi műszerrel együtt 21 milliárd forintra rúgtak az új épület költségei.
Persze az egészségügyi központ nem csak a méretét tekintve rekorder a magyarországi kórházak között. A kialakítása tartott a legtovább is. A kórház felépítését a Varsói Szerződés léte indokolta: az eredeti elképzelések szerint Budapesten alakították volna ki a központi hadtestet kiszolgáló kórházat. Noha az építkezést több mint húsz éve kezdték el, a befejezést egészen 2006-ig halogatták.
Dnyipro maffiaváros lett – és Magyarországot is elérték
