Kétséges a borászati kutatók jövője

Költségvetés nélkül, erős bizonytalanságban működnek az emiatt egyre jobban eladósodó szőlészeti és borászati kutatóintézetek. A kormány – amint az előre látható volt – a legutóbbi, negyedik változatot tartalmazó rendeletét sem tudta betartani, az intézmények nem kerültek át július elsejével az egyetemekhez. Fontos megjegyezni, hogy a világ legelső borászati kutatóhálózatáról van szó, mely óriási szellemi kapacitást halmozott fel, s mindössze 400-500 millió forintos költségvetéssel működnek.

Igen mostoha körülmények között tevékenykednek a szőlészeti és borászati kutatóintézetek, melyek forrásait idén már be sem tervezték a költségvetésbe. A jelenleg még az agrártárca fennhatósága alatt működő intézetek kálváriája 2004-ben azzal kezdődött, hogy össze akarták őket vonni, majd tavaly döntöttek a gazdasági társasággá alakításuk utáni privatizációról, mely elhatározást végül a kormány ismét megváltoztatta. A legutóbbi forgatókönyv szerint a kutatóintézeteknek július elsejéig kellett volna átkerülniük az oktatási minisztériumhoz, mely átadta volna őket a rájuk igényt tartó felsőoktatási intézeteknek. Mivel az agrártárca a kutatóintézetek költségvetési előirányzatát nem, csak magukat az intézményeket adta volna át, a két tárca a mai napig nem tudott megegyezni. – Maga a dátum is teljes képtelenség, mivel nyilvánvaló, hogy egy költségvetési intézményt nem lehet egyik napról a másikra átadni, hiszen előbb el kell készíteni a vagyonfelmérést, meg kell határozni a feladatait, és azokhoz pénzügyi forrásokat is hozzá kell rendelni – mondta lapunknak Kozma Pál, az agrártárca pécsi szőlészeti és borászati kutatóintézetének igazgatója. Sürgősnek nevezte, hogy a kormány végre döntsön arról, hogy az egyes intézetek mely egyetemekhez kerülnek, de még fontosabbnak tartotta a feladatok, illetve az azokhoz rendelt pénzügyi források megállapítását. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatóintézet az év elején csak három hónapra kapott költségvetést. A helyzet egyébként hasonló a többi, az egri, a badacsonyi és a kecskeméti intézetek esetében is. A pénzügyi szempontból légüres térben működő kutatóintézetek helyzete ezért egyre drasztikusabb, mivel a hektikusan érkező költségvetési pénzek miatt folyamatosan nő az eladósodottságuk. Tartozásaik nagyrészt abból keletkeztek, hogy az agrártárca nem, részben vagy későn utalta a bérek kifizetésére szánt összegeket. A legrosszabb helyzetbe, mintegy 140 millió forintos tartozással, a kecskeméti kutatóintézet került. – Az okok hasonlók, csupán súlyosabbak, mivel Kecskemétnek két évvel ezelőtt át kellett vennie a kőbányai és a tarcali kutatóintézeteket, ám az új feladatokhoz az agrártárca nem biztosított forrásokat – mondta Botos Ernő Péter, a tárca kecskeméti szőlészeti és borászati kutatóintézetének igazgatója, aki osztotta kollégája véleményét, hogy jelenleg már csak a meglévő értékek megvédéséről lehet szó, amihez mielőbb le kellene bonyolítani az átadás-átvételt, mégpedig sokkal több szakmai megfontolás előtérbe helyezésével. Kozma Pál is azt hangsúlyozta, hogy az érintett minisztériumoknak el kellene mozdulniuk az egymásra mutogatás helyzetéből, s végre meg kellene határozni az intézmények feladatkörét, intézményi hovatartozását és költségvetését.
A helyzet egyébként veszélyeket is rejt magában, mivel a kutatóintézetek átadása az egyetemek részére éppen egy olyan időszakban történik, amikor születőben van a felsőoktatási intézményeknek nagyobb autonómiát biztosító törvény elfogadása, mely lényegében rájuk bízná a vagyonukkal való gazdálkodást. Ezért, amennyiben a kritikus helyzetbe sodort kutatóintézetek valamely jellemzően ugyancsak forráshiányos egyetemhez kerülnek, félő, hogy azok idővel a vagyon eladásával és létszámcsökkentéssel igyekeznek úrrá lenni a helyzeten. Márpedig nem kis vagyonról van szó: csak a pécsi kutatóintézet közel egymilliárd forintos földvagyonnal s öszszességében mintegy másfél milliárdra becsült vagyoni értékkel rendelkezik.