Leplezetlenül részrehajló a Szülőföld Alap

A hallgatáson és a fellengzős elutasításon kívül kevés magyarázatot adnak a kormányzati nemzetpolitika képviselői arra a kérdésre, miért csak a jelenlegi magyar kormány politikájához idomuló szervezeteknek jut pénz. Az Erdélyben és a Kárpátalján is széles körű visszatetszéssel kísért gyakorlat szerint a magyar közösségek túlélése szempontjából kulcsfontosságú területeken nem írnak ki pályázatot.

Erdélyi civil szervezetek és lapkiadók az elmúlt években rendszeresen bírálják a Szülőföld Alap (SZA) pályázati politikáját, részrehajló pénzosztogatással vádolva a magyar kormánynak alárendelt intézményt. Álláspontjuk nem változott azután sem, hogy az alap nemrég közzétette a kulturális és egyházi kollégium nyertes pályázatait, valamint a pályázóknak megítélt támogatásokat. Makkay József, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője a kolozsvári Krónika napilapnak úgy nyilatkozott: Magyarországon és Romániában ugyanaz a kör osztja a pénzt az erdélyi magyar közösségnek, ennek a körnek pedig a klientúraépítés a legfontosabb célja. Makkay sérelmezte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben kritikusan megnyilvánuló erdélyi sajtó rendszeresen kimarad a támogatottak köréből. Ennek megfelelően az idén sem az Erdélyi Napló hetilap, sem a Krónika napilap pályázatai nem szerepeltek a nyertesek között, miközben ezeket a kiadókat az SZA kuratóriuma nem tájékoztatta a döntés indokolásáról. Egyébként a Krónika értesülései szerint az RMDSZ-szel szemben kritikusan megnyilvánuló lapok pályázatait voltaképpen Bukarestben utasították el, a Szülőföld Alap kuratóriuma pedig csak rábólintott a Markó Béla vezette alakulattól érkezett javaslatokra.
Sérelmezi a részrehajló elbírálást Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke is, ismertetve: a MIT-hez tartozó szervezetek alig jutottak támogatáshoz. A Szülőföld Alap kollégiumában Erdélyt képviselő Székely István – történetesen az RMDSZ ügyvezető elnökségének alkalmazottja – újságírói kérdésre nem kívánta megindokolni, miért nem kapott támogatást a kritikus sajtó. Közölte, a kollégium a 285,5 millió forintos keretből csak 161,4 milliót osztott ki, a fennmaradó részre ősszel pályázhatnak az érdeklődők.
Különben az idei sajtópályázatok esetében a Szülőföld Alap első körben csak a kulturális lapok számára írt ki pályázatot, és csak az utolsó pillanatban tették lehetővé, hogy a hetilapok és a napilapok kulturális mellékletei is pályázhassanak; ezáltal több szerkesztőség is lemaradt a lehetőségről. A legjelentősebb erdélyi magyar kulturális folyóiratok általában 2–2,7 millió forintos támogatásban részesültek, a kolozsvári Szabadság és az RMDSZ szócsöveként ismert marosvásárhelyi Népújság egymillió forintos támogatást kapott. Két és fél milliós öszszeggel támogatta az alap a Free Press Romania Alapítványt is, amely „a korszerű magyar nyelvű média piaci szerepének erősítésére” pályázott; az alapítvány mögött tulajdonképpen a Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában levő Scripta kiadó húzódik meg, amely kiadja az Erdélyi Riport hetilapot. Bőkezűnek bizonyult a Szülőföld Alap a Kelemen Hunor RMDSZ-es ügyvezető elnöke tulajdonában lévő Transindex hírportállal is, amelynek két pályázata hétmillió forintot kapott. Romániai magyar civil szervezetek egyébként korábban újabb pályázati kiírást javasoltak a magyar kormánynak a Szülőföld Alap keretében, arra hivatkozva, hogy az átalakított támogatási rendszerből számukra több lényeges szempont is kimaradt. A több mint száz civil szervezetet tömörítő Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége hiányolja, hogy a kisebbségi sorban élő magyar közösségek számára létfontosságú területekre nincs kiírás és pályázati lehetőség az alap programjai között: az ifjúsági, nem szakkönyvkiadási pályázatokat egyáltalán nem, tudományos és szociális területre vonatkozókat pedig csak bizonyos szűk sávban támogatnak. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az észrevételekre akkoriban úgy válaszolt: azok számára idegen a magyar kormány új, kétpillérű nemzetpolitikája, akik etnobizniszben gondolkodnak, és nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez.
Hasonló gyakorlatot követ a Szülőföld Alap Kárpátalján is. Az áttörés még nem következett be a kárpátaljai magyarság és az anyaország kapcsolatában – szögezte le Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a szövetség választmányának minapi ülésén az SZA kollégiumának legutóbbi döntésére hivatkozva. Kovács szerint ugyanis a korábbi évek gyakorlatához képest, amikor is az UMDSZ kapta a Kárpátaljára irányuló támogatások döntő többségét, igen csekély az elmozdulás.
A tények önmagukért beszélnek. A határon túli magyarság támogatására létrehozott Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiuma legutóbbi ülésén 80 millió forint elosztásáról döntött az ukrajnai pályázatok vonatkozásában. A kulturális célra fordítható keretösszeg – 33,2 millió forint – közel kétharmadát, konkrétan 19 millió forintot az 50 tagot számláló, Horváth Sándorné nevével fémjelzett Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete kapta. A dolog furcsasága, hogy a kuratóriumban szavazati joggal Kárpátalját történetesen az UMDSZ által delegált Horváth Sándor képviselte. Még szembetűnőbb az aránytalanság a könyvkiadásra szánt pénz elosztását illetően, hiszen annak 80 százalékát az Intermix Kiadó (vezetője Dupka György UMDSZ-alelnök), valamint az UMDSZ tagszervezete, a Lembergi Magyarok Kulturális Egyesülete érdemelte ki. De enyhén szólva sem tekinthetjük korrekt eljárásnak azt sem, hogy amíg a KMPSZ pályázatait – egy kivételével – szintén elutasították, mivel azok oktatási célt szolgálnak, addig a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és Pedagógusok Tanácsa a kulturális keretből is támogatásban részesült, és ezzel együtt megkapta a továbbpályáztatásra kiírt, 8,5 millió forintra rúgó keret teljes egészét.
Itt pedig akár a pontot is kitehetnénk, mert fölösleges minden szó, érvelés. Azt azonban mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy minden ott folytatódik, ahol tavaly abbamaradt, azaz a Szülőföld Alap ukrajnai támogatásainak aránytalanul nagyobb részét továbbra is az UMDSZ holdudvarába tartozó szervezetek kapják. Vagyis Keleten a helyzet változatlan, annak ellenére is, hogy a magyar kormány állítólag azért alakította át a határon túli magyarok támogatásának rendszerét, hogy igazságosabbá tegye az elosztást. Annak idején olyan híresztelések is terjedtek, hogy az idei keret szétosztásánál – a paritás elve alapján – nagyjából ugyanolyan mértékben részesülnek majd a KMKSZ-hez közel álló szervezetek is. Ez utóbbi azért is látszott reálisnak, mivel az UMDSZ úton-útfélen a két szervezet közeledésének fontosságát, a kárpátaljai magyarság megosztottságából eredő feszültségek enyhítését, vagyis az árokásás helyett annak betemetését hangoztatja. Részükről tehát nem csupán méltányos, bizonyára mindenki által értékelt lépés lett volna legalább bizonyos fokú arányosság betartása, függetlenül attól, hogy volt erre vagy sem valamiféle konkrét megállapodás. Már csak azért is, mivel a konszolidált állapotok megteremtésének az esélye – a kárpátaljai magyarság szintjén is – azok kezében van, akik a hatalomban, jelen esetben a kuratóriumban ülnek és döntenek. Mindig is a tűzhöz közelebb ülőnek kell ugyanis gesztust tennie. Feltéve természetesen, ha az UMDSZ komolyan is gondolja azt, amit hirdet, abban ugyanis aligha kételkedhetünk, hogy a másik oldalon is lett volna fogadókészség a tettekkel is kísért valódi gesztusokra.