Nem kétséges, ránk fér egy kis pihenés. Ha delet üt az óra, hajtsa álomra a fejét a munkában megfáradt magyar. Ha a villamos is aluszik már, hagyja futni a bliccelőt az ellenőr, és szenderedjék el picit az üléseken. A képviselő eztán bóbiskoljon nyíltan az Országházban, nem tartva többé attól, hogy lelepleződik a Híradóban, a hivatalnok pedig, miután íróasztaláról gondosan eltakarította az ügyirathátralékot, nyújtózzon el íróasztalán. Álomba merülne a légkalapács meg a malteros vödör, mozdulatlanságba dermedne a fúrópajzs a mélyben, és az alvóügynökök után kutató parlamenti bizottság tagjainak feje is egy leporolt dossziéra csuklana – alszik a poloska, vele aluszik a zümmögés.
Csak néhány kávéházban serénykedne továbbra is a pincér, ahol a kórosan insomniások halk politizálással (találjuk ki Magyarországot!), dámázással üthetnék el azt a két-három órát, amíg tart a hivatalos szendergés.
A magyar szieszta.
Most, hogy hétfőn az Országos Választási Bizottság úgy határozott, lehet népszavazást tartani arról, hogy a melegebb hónapokban Magyarországon is bevezessék azt, amiért eddig annyira irigyeltük a mediterrán országokat, elképzelhető, hogy tényleg alvás lesz a vágyálomból. Igaz, hogy a sziesztáról szóló népszavazás kiírásához még kell kétszázezer aláírás, de ilyen felvetéshez nem lenne nehéz támogatókat találni az aluljárókban, utcákon, tereken. A többi szervezés kérdése – nem mondom, persze, hogy az össznépi durmolás megvalósításához vezető útnak ez a része leányálom lesz.
De lebegjen szemünk előtt a szent cél: háromórányi pihenő a nap közepén. Akik esetleg attól tartanak, hogy ilyen munkaidő-beosztás romlásba döntheti az ország gazdaságát, nos, azoknak a figyelmét fel kell hívnom az athéni egyetem pár hónappal ezelőtt nagy nyilvánosságot kapott kutatására, miszerint akár harminc percig tartó délutáni pihenés is nagyban csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Tekintve, hogy ilyen szempontból nem állunk túl jól, és az egészségügyi „reformok” következtében aligha várható javulás, hosszú távon jó megoldás lehet alvással csökkenteni a szívinfarktusok számát, hogy az egyéb jótéteményekről – például a stressz megelőzéséről – ne is beszéljünk.
Igaz, az intézkedés kezdetben igényelne némi befektetést: szó szerint, hiszen Magyarországon még kevés munkahelyen létezik a Japánban állítólag megszokott pihenőszoba, ahol a munkatársak ágyban tölthetik a sziesztát (és persze a túlórák után benn is alhatnak a hivatalban). E költségek azonban nyilvánvalóan megtérülnek később: kipihent munkaerő, nagyobb koncentrálóképesség, vidámabb munkahely.
A derűs képet azonban beárnyékolhatja a nemzet lelkiismereteként szolgáló bulvárlap, a Blikk előrejelzése: „Lehet akármilyen meleg a nyár, rekkenő a hőség, attól mi még nem leszünk mediterrán nép. A szieszta idejére mi, magyarok inkább fusit, pluszmunkát vállalunk, folytatjuk a hajszát a pénz után.” A Blikknek ráadásul ebben sajnos igaza van. Amiben nincs igaza, az az, hogy a sziesztának mindez előfeltétele is lehet. Mármint hogy a gazdaság eleve romokban heverjen. Egyes magyarázatok szerint például a spanyol szieszta – jelenlegi formájában – a polgárháború terméke: a nagy szegénység idején ugyanis a spanyoloknak is több állást kellett vállalniuk egyszerre, ám mivel az egyik munkahely munkaidejének vége nem esett pontosan egybe a másik kezdetével, kialakult a délután három óra körüli ebédelés és az utána eltöltött rövid pihenő gyakorlata.
A politikai elemzők pedig gyakorta mondogatják, hogy polgárháborús helyzet van Magyarországon. Szerintem túloznak, de – tekintve a Magyar Államvasutak jelenlegi állapotát – mostanság gyakorta eszembe jut egy vicc azokból az időkből, amikor a román gazdaság teljesítményén volt kedvünk szórakozni. (Jó, ha tudjuk: a román gazdaság mérete tavaly először haladta meg a magyarét, a gazdasági növekedés pedig többszöröse a hazainak.)
A vicc pedig így szól:
Két román utazik egy kivilágítatlan, fűtetlen vonaton. Az egyik odaveti a másiknak: te, ha még egy kis száraz kenyerünk is lenne, komolyan azt hinném, háború van.
A lehetőség tehát adott. Vezessük be a sziesztát!
ebéd
Harapófogóba kerülhet a vendéglátás
