Véres mecset

Különösen nagy figyelmet kapott az iszlámábádi Vörös mecsetnél zajló dráma, az események ugyanis jócskán túlmutatnak egy muzulmán ország belvillongásain. A radikális iszlám, valamint a Nyugat szövetségesei csaptak össze, a civilizációk harca pedig korántsem csupán Pakisztán problémája.

· Miért éppen a Vörös mecset?
Pakisztánban rendszeresen történnek kisebb-nagyobb merényletek, gyakoriak a zavargások. A főváros azonban mindeddig viszonylag békésnek számított, Karacsival, Pesavarral és a többi nagyobb településsel ellentétben Iszlámábádot mesterséges rend uralta. A felszín alatt azonban régóta zajlik a szervezkedés, a szélsőségesek korániskoláikban bujtogatják a fiatalokat, s mivel az életkörülmények mit sem javulnak a szegény és zsúfolt országban, az Amerika csatlósának tartott elnök, Pervez Musarraf mind több ellenséget szerez magának. A Lal Maszdzsid, vagyis a Vörös mecset elöljárói gyűlölik a Nyugatot, a kormány azonban – tartva az indulatok elszabadulásától – mindeddig hagyta működni őket. Az iszlamisták most a tettek mezejére léptek.
· Mi vezetett az ostromhoz?
Július 3-án kezdődtek a zavargások a Vörös mecset előtt, amely végül ostromzár alá került. Az épületben több százan, köztük nők és gyerekek rekedtek bent, igaz, sokan kiszabadultak még a hadsereg támadása előtt. A kormányerők és Abdul Rasid Gázi hitszónok radikálisai között egy hétig tartott a huzavona, mígnem a katonák megtisztították a mecsetet. Az iszlamisták többsége vállalta a mártíromságot, tudták, hogy a hadsereggel szemben nincs esélyük. A vezérre azonban jellemző, hogy holttestét a mecsethez tartozó női korániskola alagsorában találták meg. A harcokban száznál is többen vesztek oda.
· Mit akarnak a radikálisok?
A százötvenmilliós Pakisztánban egyre többen támogatják azokat az erőket, amelyek a radikális iszlám elveire épülő rendszer bevezetését akarják elérni. Ha a tervük sikerül, Pakisztán olyan állam lehet, mint amilyen Afganisztán volt a tálibok uralma idején, ám az utóbbinak csak ötödakkora a lakossága, és kevesebb radikálisa van. Az afganisztáni merényletek többségét különben a határ pakisztáni oldaláról, törzsi területekről érkező terroristák követik el, sőt a Londonban feltűnő merénylők nagy része is onnan származik.
· Mire számíthat Musarraf?
Csapdahelyzetbe került a pakisztáni elnök, hiszen ha erőt demonstrál, csak bőszíti a radikálisokat, ha teret enged követeléseiknek, elveszíti Amerika bizalmát, végül mégis elsöpri a népharag. Az iszlám előretörésének fegyverrel lehetetlen megálljt parancsolni, párbeszédre sincs hajlandóság, a lakosság elégedetlenségét tovább tüzeli a nyomor.
· Következik a bosszú?
A szélsőséges hitszónokok Pakisztánban és Afganisztánban is az ostrom megbosszulására, öngyilkos merényletek elkövetésére biztatják követőiket. Iszlámábád lehetőségeihez mérten mindent meg fog tenni a radikális erők szétzúzására, az erőtlen Kabultól azonban nem sok segítségre számíthat. A törzsi területek népeire aligha lehet ráerőltetni a hatalom akaratát, a harc pedig folytatódik, kifulladásig.