Vérkeringés

Az oroszországi Mordvinföldön ma zárul a finnugor népeket összefogó csúcstalálkozó. A lassan hagyományossá váló esemény mind ez idáig inkább kulturális, mint politikai világtalálkozó volt, a megromlott észt–orosz viszony azonban meglehetősen bonyolulttá tette a 25 milliós finnugor közösség kapcsolattartását és a szaranszki csúcsot is.

Mordvinföld fővárosában, Szaranszkban e héten nyílt meg az a finnugor csúcstalálkozó, amely azonban csak nevében idézi az előző évek rendezvényeit. Az ideire ugyanis rányomta bélyegét az észt–orosz viszony hűvössége, amely miatt a balti állam nem kapott meghívást a finnugor népek találkozójára. Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő és Tarja Halonen finn elnök azonban részt vett a csúcson, ami ambivalens helyzetet teremtett: többen azzal vádolták meg a magyar miniszterelnököt, hogy közreműködik Észtország elszigetelésében.
Jómagam 1996-ban az Országházban találkoztam először sok, addig számomra csupán az irodalomból ismert finnugor és szamojéd nép képviselőjével. Kiderült, hogy mintegy húsz nép tartozik e közösségbe, akiknek a létszáma eléri a huszonötmilliót! Meglepett, hogy milyen magas nemzetközi politikai és tudományos szinten figyelnek a világtalálkozóra. Leginkább azonban a némileg ellentmondásosnak tűnő, derűvel ötvözött komolyságon csodálkoztam el. „A körülöttünk élő nemzetek aligha ismerhetik azt az árvaságot, amelyet mi, magyarok érzünk. Elszigeteltséghez hasonlítható szorongást nem tapasztalhattak a szláv, germán vagy újlatin népek a közismert szűkebb és tágabb összetartozásuk miatt, és nem kínozza őket egykori közös otthonuk hollétének talánya sem” – ezekkel a szavakkal köszöntette akkor Domokos Péter professzor a világtalálkozó résztvevőit.
Hasonló örömet és felelősséget éreztem később is a többi finnugor tudományos, kulturális és politikai találkozón. Sokszor elhangzott, milyen bámulatos, hogy egy (nyelv)család összefoghat, hathat a nagypolitikára, és sajátos kulturális vérkeringést kelthet életre.
Főleg a kis, államisággal nem rendelkező népek és nemzetiségek öröme volt határtalan. Reménykedve panaszolták politikai sérelmeiket, büszkén számoltak be kulturális és tudományos eredményeikről, majd különböző előadásokon és bemutatókon illusztrálták ősi kultúrájukat.
Három finnugor nép, az észt, a finn és a magyar rendelkezik államisággal. Mi, magyarok különleges helyet foglalunk el a képzeletbeli rangsorban, mivel mi vagyunk a legtöbben, és a mi államiságunk a legősibb. Éppen ennek okán az olyan kis népek, mint a hanti vagy a manysi valahogy úgy tekintenek ránk, mint az idősebb testvérre szokás.
A „nagy testvér” szerepe azonban nagy felelősséggel jár! A közösség fenntartása, nem csupán anyagi, hanem erkölcsi kérdés is, a finnugor tudományosság támogatása szintén főleg a mi vállunkat nyomja. Apropó finnugor tudományosság, finnugor rokonság. Jelentem, hogy a magyar közvélemény egy részét kivéve egyik nép sem kérdőjelezi meg közös gyökereinket, ugyanúgy, mint az a sok ezer orosz, kanadai vagy éppen német nyelvész, akik szintén velünk foglalkoznak.
Legutóbb 2004-ben Tallinnban tartottunk finnugor világtalálkozót, amelyen a legnagyobb tudósok mellett az észt, a finn és a magyar köztársasági elnök nyitotta meg a nemzetközi rendezvényt. A tudósok között volt Pusztai János, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztika Tanszék vezetője is. A professzor megkongatta a vészharangot az Oroszországban élő finnugor népek lélekszámának rohamos csökkenése miatt. A tallinni orosz nagykövet erre ingerülten felugrott, a professzornak odavetett néhány keresetlen szót, majd kirohant a teremből, és többé nem jelent meg a rendezvényeken. A sajtónak azt mondta, hogy a tudós felszólalásának diplomáciai következményei lehetnek. A fenyegető hangnem megütközést keltett az ülésteremben, és Lennart Meri volt észt köztársasági elnök megjegyezte: a nagykövet túlment minden diplomáciai határon.
Az igazság az, hogy Oroszországban a finnugor népek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. A harminc évnél fiatalabbak többsége alig érti anyanyelvét, az iskolában nemzeti nyelvüket és kultúrájukat kevés óraszámban, az idegen nyelvekhez hasonlóan oktatják, tehát beolvadásuk a szláv tengerbe felgyorsult. Talán kevesen tudják, hogy Moszkvától északra, keletre és délkeletre egészen Nyugat-Szibériáig egykor kizárólag finnugorok éltek, és ma is hatalmas területeket mondhatnak magukénak.
Emlékszem, hogy a tallinni világkongresszus az orosz reakció miatt is kiemelte a finnugor ügyet az addigi szakértői körből, és állami üggyé tette. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök pedig már korábban jelezte Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, hogy közvetlen kapcsolatfelvételre készülünk az oroszországi rokon népekkel. Az észt, a finn és a magyar köztársasági elnök még tovább szeretett volna menni ezen az úton, és arra készült, hogy öszszehangolja tevékenységét. Erre vonatkozólag Arnold Rüütel, az akkori észt elnök készített programtervet.
A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy jómagam felkerestem az észtországi orosz közösség néhány vezetőjét és papját, akik arról számoltak be, hogy az észt állam megannyi eszközzel küzd azért, hogy az oroszok ne érezzék otthon magukat. Például észtnyelv-vizsgát kell tennie mindenkinek, aki dolgozik, annak a szakmai vizsga is kötelező. A gyermekek tizenhat éves korukig nem kapnak állampolgárságot, és egyéb eszközökkel is éreztetik másodosztályú állampolgárságukat. Tehát ez van a mérleg másik serpenyőjében.
Megannyi bajt hozott a közönséges polgárokra a dübörgő XX. századi történelem, valamint a rendszerváltó nagypolitika. Leginkább azonban azok a népek vagy nemzetiségek szenvednek, illetve veszítenek értékes szellemi és anyagi értékeikből, amelyeknek nincs önálló országuk, vagy éppen idegen államban rekedtek a határváltások okán.
A mostani finnugor csúcsnak csúfolt találkozó is ezt bizonyította. Az egyik legjelentősebb, államisággal is rendelkező finnugor nép kizárása a „csúcsról” nem teszi kétségessé, hogy a találkozó nem a finnugorok érdekeit szolgálta. Egyetlen garanciát kizárólag Tarja Halonen finn köztársasági elnök aszszonyban lát a finnugor közösség, hiszen a finneket igen szoros szál fűzi az észtekhez, ezért borítékolható, hogy a finn elnök nem a Putyin elnökkel való kézfogás lehetőségéért utazott ki a találkozóra, hanem hogy a távol maradt testvérek érdekeit is képviselje.
Hiába, a tallinni orosz nagykövet három éve nyíltan megmondta: súlyos diplomáciai következményei lesznek annak, ha Oroszország belügyeibe, például a nemzetiségi kérdésbe beleavatkozik a „finnugor világ”. Az orosz politika két eszközt alkalmazott a „finnugor csúcson”: az oszd meg és uralkodj, illetve a kizárás taktikáját.
A történelem során ezek általában beváltak.