A legszentebb nemzeti szimbólum, micisapka, tökfödő: a rendszerváltozás óta a polarizálódó világnézeti térben sokféle minősítést kapott a magyarság egyik legfontosabb jelképe. Ön, aki a társadalomtudományokkal foglalkozik, és a rendszerváltozás egyik meghatározó alakja volt, hogyan látja: mit jelent a magyarságnak a Szent Korona?
– A Szent Korona rendkívül összetett jelenség, csak egyetlen, de példamutató tulajdonságát emelhetem ki, azt, hogy a nemzet legfontosabb identitásszimbóluma, amelyet ebben a státusában a harmadik magyar köztársaságot megalapozó első szabad választás megerősített. Ahogyan az a címer megválasztásában kifejeződött, a harmadik magyar köztársaság Országgyűlése vállalta az abban foglalt program korszerűbb szinten folytatását.
– A nemzeti identitás ezek szerint nem tudati állapotot jelent, hanem programot?
– Igen lényeges kérdéshez érkeztünk. A rendszerváltás egyik nagy „csúsztatása” volt, amikor felületes „szakértők” elhitették, hogy az identitás az önkényes és önkényesen változtatható hiedelem. Pedig az identitás mindenekelőtt társadalmi szervezetet, ezen belül gazdasági, politikai, kulturális, jogi szerveződési alakzatokat jelent, s az önazonosság tudata így nem hiedelem, hanem ennek a közösségnek az önmagáról való tudása. Olyan tudása, amelyben eredetének, szenvedéseinek és jövőjéről kidolgozott cselekvési programjának egységét foglalja egybe. A kettő ezért elvben nincs egymással ellentétben. Nekünk nem adatott meg az a szerencse, hogy identitásunkat sértetlenül megőrizhessük. Többször előfordult, hogy katonai erővel támogatva alakítgatták identitásunknak társadalomszervezeti formáit, eredetünk történetét még régebb óta elvitatják, identitásprogramunkat elhallgatják, s ha szenvedéstörténetünk elbeszélésére kerülne a sor, akkor meg vesztes tudatúaknak bélyegeznének. Így azt mondhatjuk, hogy a problémák akkor kezdődnek, ha identitás és életprogram egymástól elválik, vagy amint jeleztem, egymástól elszakítják szervesen összetartozó alkotórészeit.
– Melyek a történelmi magyar identitásnak ezen elemei?
– Ha osztályharcos indulatoktól mentesen, elfogulatlanul tekintünk a Szent Koronára, akkor annak olyan tulajdonságait pillanthatjuk meg, amelyek a szükséges formai korszerűsítések után nemcsak a saját jelenkori problémáink megoldásához, de Európa megoldatlan nehézségeihez is jelentős adalékokat, mondhatni „hungarikumokat” szolgáltathatnak. A Szent Koronának például mindenki tagja lehetett, aki a vele járó jogokat s természetesen a kötelezettségeket is vállalja, hogy ne legyen intoleráns potyázó. Ezért univerzális jellegű volt. Univerzalitásának alapját két olyan „emberi jog” alapozta meg, amelyet modernizált változatában éppen Magyarország adott a világnak: az identitáshoz való jog és az identitásválasztás szabadságának a joga. Ezek a magyar kisebbségi törvénynek is alapjává váltak.
– Úgy tudom, ezeket éppen ön fogalmazta meg az említett modern alakjukban…
– Ez igaz, de hadd tegyem hozzá, hogy az identitáshoz való jog és az identitásválasztás szabadságának joga nemcsak a személyes és kisebbségi, hanem ennél általánosabban a nemzeti együttélés problémái számára is jelentős lehetőségeket hordoz. Emlékeztetőül említem, hogy a magyar Szent Koronának nemcsak egyéni tagjai, hanem nemzeti tagjai is voltak, amelyek között még a legutóbbi rendszerváltáskor is felvetődött az önkéntes visszalépés lehetősége ebbe a keretbe. A magyar nemzeti identitásprogram elidegeníthetetlen részét képezi a mások önazonosságának tiszteletben tartásához és a népek közötti szolidaritás kialakításához szükséges feltételek megalkotása, illetve az abban való cselekvő és önzetlen részvétel. E cselekvő részvétel azon a meggyőződésen alapul, hogy az emberiség nemzetek feletti közössége központi hatalom diktátumai alatt nem lehet tartós, azt csak a nemzetek méltóságának megőrzésével és szövetségével lehet megalkotni, s ehhez ezek a jogok a talapzat fontos elemeit adják.
– Milyen más „hungarikum” képezi a Szent Korona identitásprogramját?
– Szorosan kapcsolódik az önmagunk és a másik ember és nemzet méltóságának: identitásának és identitásválasztási szabadságának jogköréhez a Szent Korona „idegenekre” vonatkozó törvénye, amely a vendégjog és a vendég kötelességének egysége. Ez, ha nem is szerves beágyazottságban, de más keresztyén, keresztény népeknél is megtalálható. A vendégjog az idegenre is úgy tekint, mint egy másik emberre, s ebben az embervoltban való azonosságra alapozza előírásait. Mivel a nem rokon, nem barát, nem polgártárs szintjei helyett az azonosságot a legmagasabb szinten, az embervolt szintjén keresi, mindenkire kiterjeszti a vendégjogot. Amely a tisztelet megadását, s ezzel a saját javak legjobbjainak a megosztását írja elő. Ezért is érzik a külföldiek jól magukat Magyarországon. A jog kötelezettség nélkül csak potyázás, ezért a vendégnek is vannak kötelezettségei: a vendéglátó hasonlóképpen való tiszteletben tartása, s javainak csak olyan mértékű fogyasztása, amely a legszükségesebb. Sokan ezt nem értették, s vendégként úgy hitték, pipogya nép, meg sem tudja magát védeni, megérdemli, hogy elvegyük javait. Ilyen esetről született a közmondás: Engedd házadba, majd kiver onnét. Egyszóval: a tömeges nemzetközi nemzeti kisebbségi és etnikai vagy vallási migráció és emigráció korában a Szent Korona identitásprogramjában előírt, idegennek biztosított jogok és kötelezettségek ugyancsak iránymutatók lennének, ha azokat becikkelyeznék.
– Valóban, a Szent Korona nem a magyar etnikumhoz, hanem a Kárpát-medencéhez köthető elsősorban.
– Mindezekkel nemcsak nem érnek véget a Szent Korona identitásprogramjának a mára is alkalmazható, korszerűsíthető alkotórészei, hanem éppen elkezdődnek. Szemben egyes vallási irányzatokkal és felvilágosult gazdasági és tudományos programmal, a Szent Korona identitásprogramjának részét képezte, ezért kötelező előírás volt az ember-természet harmóniájának a megőrzése is. Ez abból adódott, hogy a Szent Korona testéhez mindkettő egyaránt és egyenjoggal tartozott. A reájuk vonatkozó kötelező előírás a gondozás és ápolás programja volt: ma ezt dinamikus ökológiai egyensúlynak nevezi a korszerű tudomány, s egykor mint a Szent Korona testéről, úgy kellett gondoskodnia róla mindenkinek. A modern ipar és a modern gazdaság érzéketlen ezekre a kérdésekre, ezért is folyik zavartalanul a föld biológiai életét veszélyeztető „gazdálkodás” a természeti javakkal. Ahhoz, hogy ezt az identitásprogramot meg lehessen valósítani országában, a tulajdon is másként került megszervezésre, mint a nyugati Európában. Ott a magántulajdon alakult ki, a Szent Korona gazdaságában a tulajdon nem lehetett senkié, nálunk ezért csak kisebb-nagyobb földbirtokosok voltak, a birtokos, mint tudjuk, pedig arra kap jogot és az a kötelezettsége, hogy a rábízott javakat gondozza és ápolja.
Amiért érdemes a Szent Korona identitásprogramjával foglalkozni: abban nem a személyek, kisebbségek, nemzetek közötti pusztító versengés, nem a természetfeletti ostoba uralom, s nem az ember feláldozása a plázacsillogásért volt a kötelező. Ellenkezőleg: a jogokkal, kötelezettségekkel és azokat ellenőrző intézményekkel megerősítve az az identitás, amelynek alapján a hungarus azt mondhatta: én olyan ember vagyok, aki tiszteli a másikban az embert, kisebbséget, nemzetet. Csak a legjobb reményeimet fejezhetem ki azzal kapcsolatban, hogy a ma értetlenkedők, ha hagyják, hogy megismertessék őket ezzel az identitással és identitásprogrammal, rájönnek: ebben megvalósult az, amiért oly hangosan és annyi indulattal zsémbelnek az általuk felépített, számukra is élhetetlen világgal.
Külföld
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
