A rádió vezetésének a döntése logikus, a hír maga pedig akár közömbös is lehetne a szlovákiai magyarok szempontjából. Mégsem az. Az adósságot a rádió a középhullámú sáv fenntartásával halmozta fel, amelyet törvényből adódóan, állambiztonsági érdekek miatt kell működtetnie, de az állami költségvetés egyetlen fillérrel sem járul hozzá a kiadásokhoz, ezért logikus, hogy az egyébként is roszszabb vételi minőséget biztosító sávról lemond az intézmény. A szlovák rádió új vezetése ugyanakkor – köztük a magyar adásért felelős két vezető is – már tavaly is tudatában volt ennek a ténynek. Tehát akkor, amikor a közszolgálati médiumban egy adóba – a Pátriába – koncentrálta a kisebbségi nyelveken készült műsorait, s úgy döntött, ezt sugározza majd a középhullámú sávban. Lehet, jó elképzelés volt ez a szlovák–magyar összefogás, hiszen Robert Fico szocialista-nemzeti kormánya megalakulása után a kisebbségi jogok miatt aggódó nemzetközi közvéleményt azzal nyugtatta meg: a kisebbségek esetében kormánya „garantálja a status quót”. Vagyis a rádió új szlovák és magyar vezetői hihették azt, hogy a kormányt sarokba szorítják a támogatás okán, hiszen – lám! – az állami segítség elmaradásával a kisebbségek helyzete romlik, sérül az anyanyelvi információhoz jutás joga, de mára kiderült, naiv elképzelés volt a „zsarolhatóság ötlete”: Marek Madaric kulturális miniszter egyértelművé tette a rádió támogatási kérelmére reagálva, hogy a kisebbségi adó működtetését is az előfizetési díjakból kell fedeznie az intézménynek.
A szlovák rádióban tervezett változás tehát komoly hír. Olyanynyira, hogy magában hordozza a lehető legrosszabbat, a szlovákiai magyar rádiózás végét. S ez annál komolyabb hír, hogy az elmúlt 18 évben gyakorlatilag összeomlott a szlovákiai magyar sajtórendszer, amely a bársonyos forradalom után két országos terjesztésű napilapot, négy hetilapot és nyolc magazint, illetve szaklapot jelentett a rádió magyar adása mellett. A rádió magyar adása töretlenül fejlődött tavalyig – a heti 32 órás adásból napi nyolcórássá nőtte ki magát –, de közben egy napi és két hetilap maradt csak talpon, és három magazin jelenik meg, ebből kettő gyermekeknek szóló.
Hogy ilyen körülmények közepette miért övezi mély csönd a Szlovák Rádió „átalakításáról” szóló hírt? Talán mert a szlovákiai magyar értelmiségi körökben túl sok olyan „kincstári optimista” tollforgató van, aki még magyarországi lapokban is hajlandó felvázolni egy hamis képet, amely a magyar kereskedelmi adó, illetve a regionális rádiózás kiépítésének a lehetőségét vázolja fel, aminek pedig semmilyen alapja nincs. Hiányoznak a műszaki feltételek, hiányzik a tőke, de leginkább a törvényes alap az ilyen rádiózás létrehozásának. Mert – bármennyire hihetetlen, nyolcéves MKP-s kormányzás után – a szlovák államnyelvről szóló törvény értelmében idegen – így kisebbségi – nyelvű adás Szlovákiában nem működhet. Ez olyannyira igaz, hogy még a BBC angol nyelvű adását sem engedélyezte az illetékes hivatal szlovákiai sugárzásra!
És miért nem jeleskedik a politika? Miért volt elég a Magyar Koalíció Pártjának két látogatás a kialakult helyzet kapcsán a rádió igazgatónőjénél, egy meg a kulturális miniszternél? Egy újságírónak nehéz megfejtenie a politikusi észjárás „csavarait”, ennélfogva legfeljebb találgathat. Például arra gondolhat, hogy nehéz beismerni a múlt hibáit, nevezetesen azt, hogy a hatalmi pozíciót nem tudta kihasználni a párt a közszolgálati rádióról szóló törvény megalkotásakor, ezért nem került be a jogszabályba sem a magyar – avagy a kisebbségi – adás műsorideje, a szerkesztőségek belső autonómiája, de még az adások finanszírozásának a módja sem.
Gondban, nagy bajban van tehát a szlovákiai magyar rádiózás, de halotti csend van körülötte. Olyan, amilyen január elsejével a rádiókészülékek mellett lesz, ha addig nem ébrednek fel a szlovákiai magyar értelmiségiek és az MKP.
Külföld
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
