Krisztike hazudik?

Krisztike, mármint Morvai Krisztina nem hazudik. A vita, ami az interneten dúl az Auchan bojkottjával kapcsolatban, minden durvaságával és indulatával újmódi jelenséget igazol vissza. Mintha hátrafelé mennénk az úton, nem baj, ha nekünk rossz, csak a másiknak ne legyen igaza. Miközben a liberális eszmerendszer alapköve az emberi méltóság tisztelete, a napi gyakorlatban ez semmit sem jelent, sőt büszkélkedünk azzal, hogy megaláznak bennünket. De jó, hogy megmotoznak, beletúrnak a táskánkba, nincsen abban semmi különös, Berkecz Mari is, ki tudja, mit dughatott volna testnyílásaiba.
Mindez ama felhívásnak a nyomán, amelyben Morvai Krisztináék bojkottot hirdettek az Auchan üzletláncra, mert nem szúrópróbaszerűen, hanem sorbaállítva motozzák meg, kutatják ki a táskáját annak, aki nem vásárolt. Tulajdonképpen semmiség. A Nap-keltében ketten rontottak rá Morvaira, egyikük az Auchan szóvivője, aki azzal érvelt, hogy ők a legjobbak a magyarokhoz, mert nincs ugyan nyereségük a bolton (!), mégis itt vannak. Eljárásuk pedig semmiben sem különbözik a nemzetközi gyakorlattól. Ez ugyan nem igaz, de falura ez is jó. A fogyasztóvédelem korifeusa, Vámos György igyekezett bagatellizálni az ügyet, Verebes Istvánnak meg szóljanak, térjen át tőmondatokra, mert értelmezhetetlen a beszéde. Hogy Morvai nem hazudik, készséggel tanúsítom. Egyszer voltam életemben a KIKA nevű áruházban, ahol a biztonsági őr megfogta a vállamat, és azt mondta: – Ürítse csak ki a táskáját erre a pultra. – Minek? – kérdeztem vissza. – Csak – volt a válasz. Megtettem, majd azt mondtam neki: – Soha többet ide a lábamat be nem teszem. – Tartjuk szerencsénknek! – vigyorgott magabiztosan. Az emberi méltóság tisztelete? Ha nem volna kiüresítve, minden lében kanál jogvédőink által aprópénzre váltva, bunkóként forgatva, akár komolyan is vehetnénk, amit Morvai sérelmez. Csakhogy eközben minden piszlicsáré ütközés, ami a magyarok és a cigányok közt lezajlik, jogvédőink szerint kizárólag a cigányok méltóságát sérti. Akinek nem tetszik a homoszexuálisok tolakodó felvonulása, az a homoszexuálisok méltóságát sérti, aki rászól a diákjára, mert felrakja a lábát a padra, az a tanuló méltóságát sérti, aki a Szigeten undorodik a sárban fetrengő részeg alakoktól, az a szigetiek méltóságát sérti. Hát nem vicc? Oda-vissza nyilatkozatok, felesleges szájtépések, amikor meg valakinek a keze nyakig a válltáskámban kotor, annak nem mondhatom, hogy mocskos tolvaj, mert megsértem a mocskos tolvaj emberi méltóságát.
De ha az Auchanban megmotoznak vétlen embereket, az nem sért méltóságot. Az orvosokét sem, hiszen miniszterelnöki segédlettel lehet pénzéhes bandának bélyegezni őket, a tanárok lusta, buta népség, akiket kész haszon időnként jól eltángálni, nem beszélve az egy országnyi adócsalóról vagy a potyaleső parasztokról. Eseteikben hol az emberi méltóság tisztelete? Ugyanis ezeket nem lehet a televízióban rezgő szempillákkal előadni két brüsszeli turné között, mint a kisebbség minden pöttynyi sérelmét, mert itt a többség hegynyi megalázásáról esik szó. A többség meg nem érdekli a mainstream polgárjogi harcosait, nekik a kákán kell a csomót keresni, nem Morvai Krisztinára figyelni. Van erre magyarázat. Akik unos-untalan a demokráciáról szónokolnak, maguknak sem merik bevallani, hogy Magyarország bizonyos tekintetben félfeudális, erősen hierarchikus ősmasszívum, kényszeres alá- és fölérendeltségi viszonyokkal, ahol többnyire szeretnek lenézni és bennszülöttként kezelni mindenkit, a legmagasabb hivataltól a legkisebb fagylaltos bódéig.
Az emberi méltóság nem sokra megy azzal, ha törvénybe iktatják. A törvények annyit érnek, amennyi a gyakorlati hasznuk. A méltóságnak meg nincs megfogható mértékegysége, az ösztönlétnek nem meghatározója, attól még bárki élhet az idők végezetéig, mert naponta megalázzák.
Méltóság? Ne áltassuk magunkat, az emberek ma megint félnek. Aki fél, gyáva, és nem a méltóságát, hanem a túlélést keresi. Két rétegnek nincs félnivalója: a legfelsőnek, mert a pénz burokként védi, és a legalsó hajléktalan koldusnak, mert nincs mit elvesztenie. A közbülső, a nagy zöm, igenis ki van téve mindenféle hivatal és szolgáltató kénye-kedvének. Sorszámot szakít, lapít, hebeg, ha megszólítják, megszégyenül, ha nincs nála elég pénz, alázatosan besurran, ha nevét kiáltják, és nem zavarja, hogy folyosónyi ember bámulja. Szó nélkül motoztatja meg magát, mutogat táskát, számlát, zsebet, jegyet, bérletet, meghatalmazást, zárójelentést, személyit, belépőt, kilépőt, büntetőcédulát, tértivevényt, csekket, eredeti okmányt, másolatot, kivonatot, referenciát, periratokat és végzéseket a hivatal aktuális szeszélye szerint. Örökletesen alázatos, de agresszívvá válik, ha arra biztatják, ne tűrje ezt.
Ezt a kényt és kedvet próbálja megszakítani Morvai Krisztina, amikor azt mondja, ne vásároljunk olyan helyen, ahol megaláznak bennünket. Nagyfokú optimizmus kell ehhez meg ősbizalom, aminek ma éppen híjával vannak az emberek. A hipermarketekre ugyanis rászorulunk, mint a kínai piacokra, nincs itt semmiféle verseny, mindegyikben ugyanazt az olcsó tömegárut ömlesztik ránk. Azt hittük, hogy a nemzetközi neveket viselő bevásárlóláncok valamiféle nyugatias érzetet, civilizált viselkedést hoznak a „szocialista kereskedelem” hiánygazdálkodásban korrumpálódott tenyészetébe. Tévedtünk, az európai uniós csatlakozás sok helyütt meghozta ugyan a Jó napot kívánok! varázsmondatot, de együtt az ismerős fordulatokkal: Nem tetszik? Ne vigye. Nem tetszik? Ne járjon ide.
Tudomásom szerint az eladó ma sem érdekelt a forgalomban. Akkor meg minek strapálja magát? A múltkor felhívott egy üzletigazgató, hogy hagyjam őket békén. Nettó hatvanezerért senki nem fog mosolyogni, eladni vagy kedveskedni. A köpenyük pedig azért koszos, mert idejük sincs kimosni. Eszembe villant, amikor egy ilyen láncolatban kétszer számlázták ugyanazt a párnát. Hatvanezren belül vagy kívül? Beszéljünk ezek után az emberi méltóságról!
Miért motozzák meg az Auchanban a vevőket? Mert lopnak. Évente többmilliárdos károkat okozunk, ha szétnézünk, látjuk az eldobált üres sörös üvegeket, a széttaposott csipszes zacskókat, a felfalt sajtok üres dobozait. Nyilván a védekezés legolcsóbb módja a biztonsági őrök táskavizitje. Morvainak viszont abban van igaza, emiatt nem lehet mindenkit tolvajnak tekinteni. Mit mondanak a halálbüntetést ellenzők? Fusson öt bűnös, mint hogy egy ártatlan akasztófán végezze. Ez itt nem érvényes. Bűnhődjön mindenki, mondják az Auchanban, ezeknek itt a Balkán kapujában ez a módszer pontosan megfelel. Lopnak? Lopnak. Ki szoktatta rá a lopásra a magyart? Hát bizony: tiéd a gyár, vidd haza, amit ma elvihetsz, ne halaszd holnapra, aki nem lopja az Ultrát, nem is takarító, kéne néhány sterilkesztyű, szájkendő meg tiszta alkohol, ingyenkávé meg mosópor! Volt ismerősöm, akinek a kutyája is téliszalámit reggelizett a Malév kettering jóvoltából. Lopunk hát most is, azt a kis motozást ki lehet bírni, Morvai Krisztina meg menjen az egyetemre, és ott lázítson, ne az egyszerű emberek fejét zavarja meg.
Emberi méltóság? Gumifogalom, amelynek nevében most látványos támadás készül a Magyar Gárda eskütételének botrányba fullasztására. Az egyesület gyakorlatilag még nem létezik, nem működik, nem ismerszik, nem tudunk róla semmit, de már Amerikából és Izraelből megüzenték, hogy a Magyar Gárda feltételezett léte is súlyosan sérti az emberi méltóságot. Szólni kéne Tom Lantosnak, jöjjön az Auchanba, hozzon táskát, de ne vásároljon semmit. Várják a kijáratnál!