Ha megbetegszik létfontosságú szervünk, a máj – például gombamérgezés, gyógyszer, hepatitis C vírus vagy alkoholizmus okozta májelégtelenség lép föl –, az életben maradás egyetlen módja sokszor a szervátültetés lehet. Nálunk évente száz–százhúszan kerülnek várólistára, májtranszplantációt azonban csak kevesebb mint 50 betegen tudnak elvégezni. Különösen kritikus a helyzet gyermekek esetében, hiszen ha akad is halottól származó szerv, csakis a jó minőségű és a kis beteg méretére, szinte „testre szabott” máj beültetése kecsegtet sikerrel. Ám a komplikáció nélküli operációt követő intenzív kezelés ellenére is fölléphetnek nehézségek, amelyek a szerv elégtelen működéséhez vezethetnek.
Az átültetés utáni időszakban, a szigorúan meghatározott gyógyszeres terápia során bizonyos esetekben előfordulhatnak váratlan, genetikai hiba miatt kialakult veszélyes állapotok. Ezekre sikerült megoldást találniuk közös munkájuk során a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikája orvosainak és a Kémiai Kutatóközpont (KK) gyógyszerkölcsönhatásokat vizsgáló laboratóriuma kutatóinak. A gyakorlatban életmentőnek bizonyuló alapkutatási eredményről Monostory Katalin biológus, toxikológus, a csoport vezetője tájékoztatott.
A kutatónő és munkatársai olyan enzimekkel foglalkoznak, amelyek a gyógyszerek lebontásáért felelősek, azaz arról gondoskodnak, hogy ezek a hatóanyagok kiürülhessenek a szervezetből. Hogy a vizelettel távozhassanak, vízben oldhatóvá kell hogy váljanak. Ezt az átalakítást az úgynevezett citokróm P450 nevű enzimek végzik. Előfordul azonban, hogy valakinek a szervezetéből, genetikai hiba folytán, hiányzik vagy nem működik ezeknek az enzimeknek valamelyike. Európa lakosságának néhány százalékát érinti ez a születési hiba.
Hogyan vezettek életmentő együttműködéshez a labor zömmel alapkutatási eredményei? Két éve történt, hogy a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján egy 11 esztendős kislány sikeres műtét során fél májat kapott, amelynek másik felét tudományos vizsgálatra átküldték a Kémiai Kutatóközpontba. Reményteljesen teltek a napok: úgy tűnt, hogy az ilyenkor szokásos izgalmakon túljutottak az orvosok és a családtagok: sikerült úgy elnyomni a kis beteg immunrendszerét, hogy befogadja az új szervet, s nem fenyegetett fertőzésveszély sem. Már szinte készült a zárójelentés, amikor hirtelen romlani kezdett a kislány állapota. Ilyenkor egy harmadik veszélyre, a gyógyszermérgezésre is gyanakodnak a szakemberek. Először fordult elő, hogy a kezelőorvosok nem akartak egyedül dönteni ebben a kritikus helyzetben: azonnal fölvették a kapcsolatot a beültetett máj másik felét tudományos célra felhasználó laboratóriummal. A kutatók rögtön munkához láttak, hiszen tudták, nagy a baj, s ilyenkor minden perc számít. Még aznap éjjel megszületett az eredmény: a beültetett májban az egyik citokróm P450 enzim nem működik megfelelően. A toxikológusok javaslatára az orvosok azonnal leállították azoknak a gyógyszereknek az alkalmazását, amelyeknek átalakítása és kiürítése a szervezetből ennek az enzimnek a működését igényli. És valóban: a kislány gyógyszeres kezelésének megváltoztatása négy nap múltán javuló májfunkciót eredményezett, a beteg jobban érezte magát, s azóta is kiváló egészségnek örvend.
Mi történt korábban hasonló esetben a toxikológus közreműködése nélkül? A beültetett máj működésének gyógyszer hatására bekövetkező drasztikus romlásakor csak új, azonnali műtétet lehetett javasolni, ám kérdés, éppen akkor akad-e egyáltalán alkalmas, beültethető máj, amely „hiánycikk”, s amelyért sorban állnak más súlyos betegek is. Ez a kutatóintézet és a klinika közötti első, sikeres együttműködés vezetett oda, hogy amennyiben lehetséges, a beültetésre szánt májból vett kis szövetmintából meghatározzák a KK laboratóriumában a szerv gyógyszerlebontó képességét, s ha szükséges, javasolják az orvosoknak a gyógyszerelés módosítását. A vizsgálati módszer hátránya azonban, hogy májszövetet, biopsziát igényel. A két intézmény további közös kutatómunkájának, eredményeinek köszönhetően azonban már ettől a beavatkozástól is megkímélhető a beteg. Ma ezekhez a vizsgálatokhoz érintetlenül hagyhatják a májat, elegendő, ha a donortól vért vesznek. A klinika és a kémiai intézet munkatársainak sikerült bizonyítaniuk, hogy az adományozó vérmintájából információt nyerhetnek a máj gyógyszerlebontó képességéről és esetleges hibáiról.
Mi a jelentősége mindennek a májátültetések sikere szempontjából? Azt tudjuk, hogy a genetikai hibák nem javíthatók ki. Aki „defektes” enzimmel születik, mindaddig jól van, amíg olyan gyógyszerrel nem kezelik, amelyiknek lebontása, átalakítása és kiürítése a szervezetből éppen ennek az enzimnek a működését igényli. Az ilyen emberből származó máj ettől még átültethető egy rászoruló betegbe, a gyógyszeres terápiát azonban mindenképpen a szerv gyógyszerlebontó sajátosságaihoz kell igazítani.
Genetikai hiba miatti gyógyszermérgezés egyéb esetekben is előfordulhat. Egy gasztroenterológus például aziránt érdeklődött a kutatónőnél, lehetséges-e, hogy a gyomorfekéllyel kezelt páciensek egy részénél mutatkozó mérgezési tünetek genetikai okokra vezethetők vissza. A beteg vérének vizsgálatából tájékoztatást nyújthatnak azokról a genetikai hibákról, amelyek alapján indokolt esetben módosítható a gyógyszeres terápia. Ilyenkor a dózis csökkentése vagy olyan más orvosság kiválasztása szükséges, amelynek lebontásában nincs szerepe a hibás enzimnek. A hatóanyag ajánlott mennyisége általában a legtöbb beteg számára megfelelő, ám a genetikai hibával születetteknél már problémát okozhat. Náluk minden egyes esetben külön, egyénre szabottan kell meghatároznia orvosnak, kutatónak a már hatásos, de még nem mérgező dózist.
Az egyik, talán legkritikusabb példa erre a szervátültetésen átesett páciensek kezelése, amely az immunrendszer gyengítését célozza: rendkívül szűk az a sáv, ahova be lehet „ügyeskedni” azt a gyógyszermennyiséget, amely elég ahhoz, hogy az új szerv ne lökődjék ki, de nem annyi, hogy káros hatást fejtsen ki. Nem kevesebb, mint a beteg sorsa forog kockán, miközben a kutatók és orvosok igyekeznek a megfelelő értékeket ezen a keskeny mezsgyén megtartani. S mivel a toxikológiai vizsgálatoknak köszönhetően a műtét utáni gyógyszerszint beállításának ideje jelentősen lerövidíthető, az sem lebecsülendő eredmény, hogy hamarabb kerülhet haza s vissza az egészségesek táborába az új májjal új életet kezdő beteg.
Alisha Lehmann
Megalázták a szépséget, botrányhőse nélkül is menetel a címvédő
