Tovább rajzolgatják a biztosítási térképet

Az MSZP szerint van, az SZDSZ szerint nincs megállapodás a betegbiztosítás átalakításáról. A szakpolitikai egyeztetések folynak, ma megszülethet a politikai döntés is. A vita azon zajlik, hogyan osszák fel a biztosítók között az ország járulékfizetésre kötelezett lakosságát, illetve Budapestet.

Schwarz Tibor (MSZP) a múlt heti szakpolitikai egyeztetés után úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy megegyezés született a szocialisták és az SZDSZ között a modellváltás egyes részleteiről. A szocialista politikus szerint eldőlt, hogy hét régióban hét pénztár jön létre; a megegyezés tényét Horn Gábor (SZDSZ) koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár tagadta.
A vita a körül folyik, hogy pontosan hány, és milyen területi lefedettségű biztosító működjön az országban. Az egyik – inkább a szocialisták elképzeléseit tükröző modell szerint – az országot hat-nyolc egybefüggő területre osztanák, ugyanennyi biztosítóval. Az SZDSZ ez esetben a fővárost is ugyanígy szétdarabolná. A biztosítók sorsolás útján jutnának egy országos és egy budapesti körzethez. A szocialisták viszont Budapestet megtartanák egységes területként.
Ennek az elképzelésnek – legalábbis a biztosítók számára – számos hátulütője van. A biztosítók mindenképpen hozzájutnának a járulékokból származó fejpénzhez, de az ország sűrűbben lakott területein több kórházban, nagyobb lakosság veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, így a biztosítók kiadása lényegesen nagyobb. Ez elsősorban Budapestre igaz, a lakosság számához viszonyítva itt van a legtöbb kórház, és itt fordulnak leginkább orvoshoz az emberek. A keleti végeken viszont csak a legszükségesebb esetben tesznek így a betegek. Ennek oka egyrészt az, hogy sokszor problémás több tíz kilométert utazni egy kórházig, ráadásul a szegényebb lakosság kevésbé engedheti meg magának, hogy vizit-, illetve kórházi napidíjat fizessen. Így járulékaik a biztosítóknál maradnak, míg a társaságoknak kevesebb költséget jelentenek. A biztosítóknak tehát – paradox módon – az éri meg legjobban, ha elmaradott, szegény vidékeken szereznek ügyfeleket. Ezt küszöbölné ki az SZDSZ javaslata, amely szerint úgynevezett „párducmintás” felosztást alkalmaznának. Ennek lényege, hogy az egybefüggő régiókból minden biztosító kapna egy-egy darabkát, ahol az ellátást finanszíroznia kellene.
A modelleknek azonban van egy közös hátránya: egyik megoldás sem jelent igazi versenyt. Leginkább a szocialisták verziója akadályozza a versengést: az adott területeket „megnyerő” biztosítók ugyanis a saját régiójukban lényegében monopolhelyzetben lennének.