Ami ma Ukrajnában folyik – állítja az előző parlament elnöke, Volodimir Litvin akadémikus – valójában nem más, mint a 2004 őszén lezajlott ominózus elnökválasztás folytatása, sőt, beleszámítva a múlt esztendő tavaszán tartott parlamenti választást is, annak az ötödik fordulója. Hiszen mindenki előtt nyílt titok, hogy a választás továbbra is a narancsos és a fehér-kék tábor viszonyának a tisztázásáról szól. Litvin szerint az ellentétek, amelyek egyre jobban és szinte már jóvátehetetlenül az országot is megosztják, abból adódnak, hogy a szemben álló felek képtelenek egyezségre jutni befolyási övezetük felosztását illetően. A politikus biztosra veszi, hogy a parlamenti választást követni fogja az előre hozott önkormányzati választás is, hiszen aki a helyhatóságokat ellenőrzi, az ellenőrzi majd a következő elnökválasztás szavazatait is.
A kijevi Sztolicsnije Novosztyi című hetilap elemzője szerint is ma legalább kétféle Ukrajna létezik. Az egyik a hétköznapi, a kisemberek világa, a másik pedig az, ami a televízió képernyőjéről köszön vissza az ország vezetőinek tálalásában. A maga módján ugyan az államfőnek, a miniszterelnöknek és a házelnöknek is igaza van, csakhogy ettől még a szekér, az ország szekere egy tapodtat sem mozdul előre. Egyvalami azonban mégis csak közös ebben a triumvirátusban, állapítja meg a hetilap jegyzetírója, hiszen mindegyikük határozottan meg van győződve afelől, hogy az ország népe csakis azt akarhatja, amit ő. „Hiszem, a társadalom támogatja elképzeléseimet, és együtt, közös erőfeszítéssel képesek leszünk elérni, hogy Ukrajnában végre megtörténjenek a szükséges változások” – győzködte hallgatóságát Viktor Juscsenko államfő. És mintha csak az elnök mondanivalóját akarta volna még nyomatékosabbá tenni Viktor Janukovics a miniszteri kabinet ülésén, amelyen a kormány egy éves tevékenységének mérlegét vonta meg: „Hiszek abban, hogy a bölcs ukrán nép tisztességgel leküzdi a mostani átmeneti nehézségeket, és megerősödve, egységében megszilárdulva kerül ki a jelenlegi helyzetből”. És nem maradt le tőlük saját meggyőződésének bizonygatásában a házelnök sem. „Csak hazudjanak… Lelkük rajta. Legyenek önök azok, akik az igazságot elviszik az emberekhez. Az igazság legyen az önök védőpajzsa. Ilyen időket élünk. Ilyen a mi felelősségérzetünk” – improvizált Olekszandr Moroz beszámolójában.
Mindeközben az emberek élik a maguk életét. A lakosság 42,5 százaléka például ma sem tartja ünnepnek, csak szabadnapnak a függetlenség évfordulóját, míg 40 százalékuk a biztos kereset és a jobb megélhetés érdekében szívesen telepedne le egy másik országban.
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
