Zavarok a német baloldalon

Hosszú éveken keresztül kritizálták az NSZK politikusai az NDK bölcsőde- és óvodarendszerét azzal érvelve, hogy a keletnémet állam – az ideológiai nevelés szolgálatában – a hagyományos családi struktúra megbontására törekszik. Ursula von der Leyen, a Merkel-kormány kereszténydemokrata családügyi minisztere – kizárólag e legszűkebb közösségek szociális támogatásának a jegyében – most hasonló gyermekgondozási hálózat kialakítását szorgalmazza, élvezve a röviddel ezelőtt megalakult Baloldal Pártja alapvető egyetértését. A szocialisták soraiból azonban váratlanul elutasító ellenvélemény hangzott el. A pártot és annak parlamenti frakcióját elnöklő Oskar Lafontaine felesége, Christa Müller lépett a nyilvánosság elé olyan kijelentéssel, amely a baloldali hölgygárda felháborodott tiltakozását váltotta ki.
A „Saar-vidéki Napóleon” hitvesének megítélése szerint a bölcsődék kiépítése egyenesen kikényszeríti, hogy a gyerekek idegen gondozás alá kerüljenek, holott anyjuknál érzik a legbiztosabban magukat, esetleg olyan familiáris környezetben, ahol a szülők felváltva dolgoznak, és viselik gondját gyermekeiknek. Az ötvenegy esztendős Christa Müller tudja miről beszél. A tanult közgazdász, a hesseni tartományi kancellária egykori munkatársa azt követően, hogy feleségül ment Lafontaine-hez és 1997-ben megszületett a fiuk, Carl-Maurice, visszavonult hivatása gyakorlásától, de eszébe sem jutott, hogy lemondjon politikai nézeteinek hangoztatásáról. Ennek érdekében helyezett súlyt arra is, hogy megtartsa lánynevét. Háttérszerepe hamarosan azt eredményezte, hogy „Oskar szőke eminenciásaként”, a „Saar-vidék Hillaryjaként” emlegették. A család érdekeit szolgáló hölgy bátorsága elismerésre méltó, olyan tézisekkel is a nyilvánosság elé lép, amelyekről eleve tudja, férje számára csak bosszúságot hoznak. Szokatlanul agresszívan foglalt állást az anya szerepének fontossága mellett, és ítélte el a bölcsőde- és óvodaterveket, kényszermegoldásnak minősítve azokat, kétségbe vonva azt is, hogy az anyák többsége karrierre vágyik.
A szelet vető hölgy hamarosan vihart aratott. A Baloldal Pártjának felháborodott nőfrakciója ellentámadásba lendült, és annak szóvivője felszólította Lafontaine-t, hívja vissza feleségét, mivel Christa Müller kizárólag magánvéleményét hangoztatta. Petra Pau, a parlamenti frakció elnökhelyettese kijelentette, „a párt alapvetően más képet alkot az asszonyok és a családok szerepéről”. Katina Schubert, a párt alelnöke, még élesebben fogalmazott, amikor kijelentette, „Christa Müller felfogása sokkal jobban illik a katolikus egyházhoz, semmint a baloldalhoz”. Az NDK egységpártjának utódszervezetéből, a PDS-ből előrelépett „ossi-nők” az elmúlt idők rendszerének a pártfogói. Kritikájuk azonban nem tudta rávenni a Lafontaine-hitvest arra, hogy visszavonja véleményét. Férje pedig tartózkodik a konkrét állásfoglalástól, hivatkozva a szólásszabadságra. A rutinos politikus érzi, a felesége elleni akció – alapjaiban véve – neki szól. A párt számtalan – NDK-múlttal rendelkező – tagja ugyanis aggódással figyeli, hogy a nyugati országrészből hozzájuk csatlakozott Lafontaine hatalma és befolyása párt- és frakcióelnökként fokozatosan növekszik.