Most játssza el az ország a jövőjét?

A jövőnket játsszuk el, mert nem a gazdaság fejlesztésére költjük az uniós pénzek nagy részét – jelentette ki Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke lapunknak adott interjújában. A szakember a kérdésről ma tart előadást a közgazdász-vándorgyűlésen.

Ha valaki a gazdasági elemzők kijelentései alapján szeretné átlátni a magyar gazdaság helyzetét, igencsak összezavarodhat. Mi az oka az ellentmondó véleményeknek?
– Ma az emberek nem tudják, hogy merre tart a magyar gazdaság. Eluralkodott a bizonytalanság. Gazdaságpolitikánk egyelőre nem más, mint a konvergenciaprogram véghezvitele. De ez pénzügyi egyensúlyteremtő program, és nem gazdaságpolitika. Ma a világgazdaságban kétféle folyamatnak lehetünk tanúi. Egyrészt a nemzetállamok mindent megtesznek piacaik védelmében. Másrészt a többiektől elvárják, hogy liberális gazdaságpolitikát folytassanak, és tegyék szabaddá a piacaikat. Aki ezt nem veszi észre, és feláldozza piacait, az vesztese lesz ennek a folyamatnak.
– Ilyen egyszerű a megoldás? Csak ki kell állnunk az érdekeink mellett?
– Nem ilyen egyszerű, mert az érdekérvényesítő politika csak akkor lehet sikeres, ha konszenzus jön létre a politikai szereplők között. Nálunk gyakorlatilag kettős hatalom van az országban, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatok szintjén a jobboldal van hatalmon, a kormányzat szintjén a baloldal. Ezzel párhuzamosan erőteljes reformkényszer érvényesül, de alapos előkészületek hiányában reformbarkácsolás zajlik. A felek semmiben nem tudnak megegyezni, a jó kezdeményezések elvéreznek, mert politikai csapdába keverednek, a rosszak meg átmennek politikai érdekből. A gazdaságnak ebben a közegben kell boldogulnia.
– Azért azt nem állíthatjuk, hogy nálunk mindenkinek rosszul megy. Elég, ha a multinacionális cégekre gondolunk…
– A multik tényleg dübörögnek, nő a piacuk és az értékesítésük. A kis- és közepes vállalkozások pedig a túlélésért küzdenek. Nincs elegendő tőkéjük, megfelelő technológiájuk, piaci jelenlétük. Ehhez adódik, hogy az exportteljesítmény nyolcvan százaléka a multinacionális cégek kezében van, amelyek többsége külföldi tulajdonú. A magyar export tíz százalékát egyetlen vállalat adja, az első tizenöttől származik a negyven százalék, és a csúcson lévő huszonötnek köszönhetjük a kivitel felét. A kis cégekhez csak az export 20 százaléka köthető. A térségben ugyanakkor kimutatható egy növekvő magyar tőkeexport, ami persze csak részben hazai, mert mögötte leginkább nemzetközi alapok vannak, ám az fontos, hogy ezeknek a cégeknek magyar menedzsmentjük van.
– Egy nemrég elhangzott előadásában a gazdaságpolitika szervezetlenségét bírálta, és a világos célok hiányát említette mint gazdaságot hátráltató tényezőket. Melyek azok a pontok, amelyeknél sürgősen változtatásokra volna szükség?
– A gazdaság szervezettsége nagyon gyenge. A valódi felzárkózáshoz az euró bevezetése elengedhetetlen. Minél később következik be, annál kockázatosabb lesz a helyzet az országban. A devizahitel állományának folyamatos növekedése szintén riasztó. Emellett súlyos növekedési problémáink vannak, a termelékenységünk gyenge, a hatékonyságunk alacsony. A munkaerő-kínálat is roskadozik, a kistérségekben nagy a munkanélküliség, de a munkanélküliek jelentős része nem elég szakképzett, nem állják meg a helyüket a piacon. Míg ezek a problémák megoldatlanok, nem számíthatunk lényeges fejlődésre.
– A kormányzat ezzel szemben úgy gondolja, a több ezer milliárd forint értékben érkező uniós pénzekben megvan az ország fejlődéséhez szükséges fedezet. Miért kételkedik abban, hogy ez csakugyan így lehet?
– Az csakugyan igaz, hogy jelenleg az uniós pénzek jelentik a legfontosabb forrást az ország számára. Ugyanakkor a Bokros-csomag idején más forrásaink is voltak, például a privatizációból származó bevétel. A családi ezüst elfogyott, ezért még körültekintőbben kell bánnunk az uniós pénzekkel. A felhasználás egyik módja, ha infrastrukturális beruházásokat finanszírozunk. Ez igen látványos eredményt hoz, a GDP-t is javítja rövid időre, de a hosszú távú érdekeinket nem ez szolgálja. Csak a gazdaság erősítésével érhetjük el, hogy a fejlődésünk töretlen legyen. Ha most nem fejlesztjük a kapacitásainkat, akkor nem lesz mód arra, hogy behozzuk a lemaradásunkat. Az ország most játssza el a lehetőségeit.
– Hogyan oldották meg e problémákat más európai gazdaságokban?
– A csatlakozásnak vannak nyertesei és vesztesei is. A nyertesek – például Spanyolország, Írország, Ausztria vagy Finnország – először megkeresték azokat a területeket, ahol előnyökkel bírnak a többiekhez képest, és ennek alapján eldöntötték, hová fektetik az uniós pénzeket. Mindannyian beruházásösztönző gazdaságpolitikát folytattak. Görögország és Portugália más utat választott. Ők a belépés előtt szépen fejlődtek, majd az uniós pénzeket infrastruktúrába ölték. Ennek az lett az kimenete, hogy az ország szép lett ugyan, de mivel a gazdaságot nem élénkítették, az nem fejlődött, és lemaradt. Ezek az országok még ma is ennek a következményeivel hadakoznak. Felvetődik a kérdés, hogy mi épp melyik utat járjuk.