Törzsi gyűlés

Törzsi gyűlés lesz ismét. Ismét közgyűlést tart a Magyar Írószövetség. Valamikor az írószövetség közgyűlése nemzetgyűlés volt. Országgyűlés volt. Próbáltunk történelmet csinálni, ha nem is a Duna jegén, hanem jól fűtött teremben, s rést ütni a hallgatás falán. Hol vagyunk már ettől? Az írószövetség közgyűlése a politika, de részint a közvélemény szerint is inkább tűnik valamiféle furcsa indián törzs gyűlésének, semmint Országgyűlésnek vagy nemzetgyűlésnek. A magyar irodalom rezervátumba szorult. Nem a szövetség szorult rezervátumba, félreértés ne essék, hanem az irodalom maga, de ha mehetek tovább, az egész művészet rezervátumba szorult. Senkit ne tévesszenek meg a szép őrületek, hogy a Harry Potter hatvanmillió példányban kelt el, hogy néhány író – köztük nem csak sztárírók – könyvei nagy példányszámot produkálnak, hogy százezrek mennek el egy Monet-kiállításra. Mindez a fecsegő felszín. A kultúra mély kéregfolyamatai a művészet ellen hatnak. Európában és az Egyesült Államokban a művészet már nem hegységképző erő. A művészet megítélése kezd hasonlóvá válni a kisebbségi kultúra megítéléséhez. A legyőzöttnek kijáró fenséges megvetéssel támogatják. Ha van inkakiállítás, nincsenek inkák. A Titanic-kiállítás ugyancsak a Titanic elsüllyedésének fényeskedő jele. Az a stílus, amiben az irodalmat a politika és a közvélemény támogatja, illetve megengedi, paradox módon az irodalom – illetve a tágasabb érvényű művészet – veszélyeztetettségének, relatív nemlétének fényeskedő jele.
A komolyság máshol van. A GDP, az autópálya komoly dolog, a megvalósíthatósági tanulmány, a közvélemény-kutatás, a statisztika komoly dolog, Oszama bin Laden feketére festett szakálla, VV Ági szőke haja szintúgy komoly dolog. A komolyság fejedelmei az informatizált világban egy furcsa szellemi amalgámot gyúrtak, amelybe sok, látszólag egymásnak ellentmondó s különböző szintű dolog beletartozik a divattól egész a klímaváltozásig – a művészet kivételével. Bizony-bizony létrejött egy új dimenzió, ahol a dráma nem komoly dolog. Ahol a dráma csak meg van engedve, és nem üt szíven. Létrejött egy dimenzió, ahol a dráma néhány színész finanszírozandó mássága. Valaha volt a helsinki kosár. Most a művészet kikerült a kosárból, és bekerült a Sziget-fesztivál valamelyik sátrába. Bizony-bizony, az igazság odaát van – mondta Mulder ügynök az X-aktákban. A komolyság máshol van, próbálják sugallani egyéb fedett ügynökök nekünk. Az indiánnak is van tolla, következésképp az író indián: hát rezervátumba vele. Az irodalom mint érdekesség hovatovább a folklór része lesz, mivelhogy a mainstream, ami felé a világ halad, másról szól.
Az írószövetségi közgyűlés lehetőség arra, hogy ne arról beszéljünk, amiről a világ szólni akar. Lehetőség arra, hogy íróként beszéltessük a világot. A cél persze nem az, hogy az írókról szóljon holnaptól kezdve a világ, hanem az, hogy a beszéltetett világnak mint hősnek más hangja legyen. Emberibb és kevésbé gépi. S ha ez a hang véletlenül magyar, hát örüljünk neki. A világ magyar szinkronhangja? – merthogy az irodalom globális magányát itt, e hazában a magyarság rezervátumléte is tetézi. Az uralkodó komolyak a magyarságot is rezervátumba zárták. Az Árpád-sávot vízszintesből marxi logika szerint a talpára állították, lett belőle csíkos rabruha. Vagy szabadok, válasszatok.

A szerző író